[Góg és Magóg lánya vagyok én…]
Góg és Magóg lánya vagyok én,
Hiába jöttem a nagyvárosba,
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Északról sínen, buszon jöttem én,
Fülembe mindjárt a Duna zúgott,
Átmentem rajta oly elbűvölten
Hisz új idők dallamát sugallott.
Dolgoztam sokat, alkottam én,
se boldogított, se befogadott,
de itt vagyok, csak őt dicsérem,
hisz Góg és Magóg lánya vagyok.
Akkor is sírva, kínban dalolok,
Hisz engem hívott, kikeresett,
Úgy nem bírom őt, megszakadok,
mégis új és szép, én így szeretek.