nomad.hupont.hu

Itt szerkesztheted a frissen létrehozott oldaladat!

Ezt a szöveget nyugodtan kitörölheted és
a helyére írhatod az új oldalad tartalmát.

(Eric und Alice in Dublin)

A kocsmai est után a kettőnek nem volt könnyű korán kelni. De Alice gyorsan felállt, és a hideg zuhany alá vonult. Ericet később meg kellett rázni. Már kávét főzött. Be kellett vallania, hogy tegnap tényleg egy sörrel kevesebb kellett volna innia. Alice se érezte magát túl jól.  A dublini kirándulást nem akarták elhalasztani. A kávé után Alice már jobban volt, már izgultan várta, hogy mit fog hozni ez a nap.

Eric úgy gondolta, hogy meg kellene nézniük a kastélyt, és a Liffey mentén is kellene sétálniuk, mert így meg lehet ismerkedni a belvárossal. Hogy Temple Barba is mennek, azt már megbeszéltek, bár ott sok a turista. Egy ifjúsági szállóban szobákat foglaltak.  Az árak az utóbbi időben eléggé emelkedtek. Nem akartak egy drága szállodában megszállni. Alice-nek az ifjúsági szálló megfelelt. Így legalább meg tud majd ismerkedni fiatalokkal, akik más országokból jöttek. 

A vonat egy kicsit késett. Így Alice még gyorsan vett két üveg ásványvizet. Biztosan majd jól esik nekik. Most először is ki kellett értékelniük a tegnapi estét. Shane is jött velük. Természetesen Alice azt akarta tudni, hogy találja Eric Shane-t. Eric azt mondta, hogy jó srác. Az tetszik neki, hogy mindenről van véleménye. Alice tegnap inkább visszafogta magad, és figyelte a két férfit. Jól érezte magát kettőjük társásságában. Eric a kozmopolitizmusról akart vitatkozni. Mit gondol Shane a kelet-európaiak Írországba zajló bevándorlásáról. Shane azt mondta, hogy ez kevésbé zavarja, mint egyes honfitársakat. A fiatal generáció ugyan meg akarja ismerni a világot. Személy szerint megérti, hogy a kelet-európai emberek az elnyomás évei után a világból végre valamit látni és talán jól is keresni akarnak. A második oldalon meg is érti a rossz érzéseket, amelyeket ez a politika kivált a lakosokból. Sokan attól tartanak, hogy a bevándorlás majd ront a helyzetükön. Az olcsó munkaerő elveszi tőlük a munkahelyeket. Ő ezt nem hiszi. És a feketemunka ellen is már élesen fellépnek. Természetesen mindig vannak fekete bárányok. A másik oldalon az írek is meg akarják ismerni Kelet-Európát. A fellendülés több pénzt adott az emberek kezébe, és így is növekedett az utazás iránti vágy. Prága és Budapest kedvelt turisztikai célok.

Eric elvileg egyetértett Shane-nel. Ő is volt azon a véleményen, hogy a munkaerők szabad áramlása csak jó lehet Európának. Kulturális cserében is van része az embereknek. Ha Eric szerint mennének a dolgok, ezeket a folyamatokat még gyorsítani is lehetne. Még mindig túl sok a korlátózó törvény. Az emberek úgyis csak azt tehetik, ami jó nekik. Írországnak talán is külföldön kellene befektetnie, például Kelet-Európában. Így mindkét rész profitálhatna belőle. Shane azt tette hozzá, hogy Írországon és Észak- Írországon belül is még sok a probléma, amelyeket csak egy okos politika segítségével meg lehet oldani.  A két Írország eddig csak profitált az EU-hoz való csatlakozásától, bár az elején a lakosság nagyon szkeptikus volt. 

Aztán más témáknak szentelték idejüket. Hogy Ericnek tetszenek-e itt a lányok. Amúgy vannak érdekes asszonyok. Hogy Shane hallott-e már arról, hogy nagyon csinosak a magyar lányok. Nem, de talán egyszer Alice-szel odamennek. Alice azt mondta, hogy őt aztán nem érdekelik a magyar lányok. Vele úgy sem tudnak versenyezni, tette hozzá Eric. Akkor megnyugodott. Akkor még billiárdoztak, miben Alice többször is nyert. Arra a kérdésre, hogy honnan szerezte képességeit, azt mondta, hogy iskolájukban is van billiárdasztal, és ott néha versenyt is rendeznek. Akkor biztosan elég modern iskolába jár. Igen az igazgatónő szereti a modern dolgokat.

Az est utolsó része a legkellemesebb volt. És most még mindig ettől szenvedtek. A vonat a part mentén haladt. Eric azt mondta, hogy Dublinben is érdemes a kikötőhez kimenni. Ott található egy világítótorony és egy előtte fekvő sziget. Ma csak a belvárost meg szeretne nézni. Holnap az ő alternatív Dublinjével is ismerkedhetnek. Okés, madám. Ma úgyis egy kicsit lazábban kellene venni mindent. A pályaudvar nem volt messze a kikötőtől. Most azonban nem a kikötőhöz mentek, hanem a következő busszal a város felé indultak. Az ifjúsági szálló a központban helyezkedett el. Nagyon modern stílusban volt berendezve. Minden szobát más színben festettek. Alice-t két kínai lánnyal lakott egy szobában. Eric egy nagy teremben kapott szállást, ahol még nem volt más lakó. Csak a csomagjukat rakták le. Alice váltott néhány szót a kínai lányokkal. Aztán Ericcel a bejáratnál találkozott. Úgy tervezték, hogy először valahol a központpont egy kávét isznak, utána pedig megnézik a Cityt. Mindenhol sok ember volt, mivel a szezon ideje volt. Találtak egy szép kávézót a Liffey mellett, a város déli részében, nem messze a szállójuktól.

Nem volt messze szállójuktól a Temple Bar sem, de oda csak túrájuk végén akartak menni. Első célállomásuk a Trinity College volt. A hét folyamán Alice tanulmányozta Eric útikönyvét és informálódott az interneten is. Azt ajánlotta, hogy nézzék meg a régi könyvtárt, és okvetlenül a Books of Kells. Mivel Alice annyira fontosnak tartotta, Eric beleegyezett. Aztán nem is bánták. A könyvtár hosszú boltozatos terme, amelynek galérián sorakoztak a régi könyvek, életre keltette a régi időket. A Book of Kells-nél olyan hosszú volt a sor, hogy inkább lemondtak róla, és csak az útikönyvben csodáltak meg. Még sokat elterveztek a mai napra. A következő állomás nem volt messze a College-tól. Gyalog mentek a Dublini Kastélyhoz, amely még jobban bővelkedett történelmi vonatkozásokkal, mint a könyvtár. De a Castle-t részben már nagyon modernizálták. A kiállítótermek méllett sok konferenciaterem is volt található, amelyeket ki lehet bérelni. Érdekes volt, kiállni az udvarra, és körös-köré megnézni az épületeket, amelyek különböző stílusokban épültek. A kastélyt a normannok építették, és később az angol uralkodók székhelyévé vált. Most inkább a középkor és a modern idők keveréke volt. A kertben régebben volt egy tó, amelytől a város örökölte nevét, Black Pool. Most már elfáradtak, és a tegnapi pubest után most a Guinness Storehouse-ba akartak menni. Már sokat hallottak róla, az útjukon volt és belepasszolt programjukba. Nem tudtak mindent megnézni, de fent a bárban, ahol gyönyörű kilátás nyílt a városra, pihentek egy Guinness mellett. Előtte már majdnem elaludtak a fáradtságtól, most megint egy kicsit feléltek, de a délutánt már lassú mederben hagyták folyni. Alice a Grafton Streeton akart végigsétálni, hogy aztán Saint Stephen’s Green-ben pihenjenek. Eric ma Alice-re hagyta a vezetést, és eddig kevés kifogasolnivalója volt szervezési képességeiben. Nem mindig találta az utat azonnal, de az útvonal eddig kitűnő volt. A Grafton Street bevásárlóúton nagyon sok volt az ember, ami Ericnek egyáltalán nem tetszett, úgy hogy siettek, hogy a parkba jussanak minél hamarabb. Végre egy pad. Úgy, mint két öregember roggyantak le, és úgyszintén figyelték az embereket a parkban. Most már csak egy nevezettesség állt előttük: Temple Bar. De egyelőre egy kicsit pihenni akartak. Nem tartott sokáig, míg Eric nem horkolt. Alice még nem akart mély álomba zuhanni, ezért felállt, és egy kicsit sétálgatott. Eric táskáját magával vitte. Ide talán gyakrabban jönne, ha itt lakna. Azonban inkább családokat kis gyerekkel látott, akik valószínűleg a hétvégén idejöttek, hogy egy kicsit pihenjenek. Alice-nek már fájtak a lábai. Temple Barban azért már csak egy kis helyiséget akart találni, ahol majd hagyják kicsengeni az estét. Eric holnap nagy túrára akart menni. Anyukájának majd biztosan nem fogja elmesélni a sok kocsmázást, és hogy mit fog mesélni Shane-ről, azt se tudta még. De most Eric után kellett néznie. De amikor odaért, üres volt a pad. Akkor hallotta, ahogy hív. Ő is már kereste. Temple Barban még nagyon nyüzsögtek az emberek. Sok turista lófrált itt. A macskaköves útburkolat és a régi épületek különleges hangulatot kölcsönöztek ennek a városrésznek, a másik oldalon eléggé kommerciálissá is vált. Alice felolvasta Ericnek az útikönyvből, hogy milyen helyiségeket találni itt. De mivel éppen egy olyan pub előtt álltak, amely még nem volt tele emberekkel, be is mentek. Alice már csak kólát akart inni, Eric még mindig kitartott a Guinness mellett. Két kedves ír ember, aki egy kicsit idősebb volt, mint Alice, társult hozzájuk. Délutánjukról és holnapi terveikről meséltek nekik. John és Liam adott néhány tippet neki a Liffey túrájukkal kapcsolatban. A kikötőt is jó ötletnek tartottak, mivel a két úti cél összeköthető volt. Alice kapott egy SMS-t Shane-től. Akkor mégis még egy kis sétára akart menni és körülnézni Temple Barban. Eric beleegyezett. Sok kis kávézó, foto stúdió, kis üzlet, amelyekben iparművészeti tárgyakat kínáltak, és könyvesbolt mellett haladtak el. Végül a Nemzeti Bank épülete előtt álltak. Eric azt javasolta, hogy még egyszer a Liffey-hez menjenek le. A folyó partján visszamentek szállójukhoz. Alice megjegezte, hogy Dublin nagyon tetszik neki. Eric hozzátette, hogy tényleg érdekes város, és a két ír azt a benyomást tette, hogy itt nagyon barátságos emberek élnek.

Te tudtad, hogy James Joyce az Ulysses-ben a Liffey-nek egy nő nevét adta - Eric kérdezte Alice-től. Ah, igen, és hogy hívták. Anna Livia. Nem egy rossz név. És régebben a város déli részében a gazdagobb emberek éltek. Joyce műveiben a város északi részeit megörökítette, ahol híres prostituáltak negyede is volt. Azt következő alkalomból nézzük meg. Ma már nincs ez a negyed. Északon is sokat építenek, és a lakásárak ugyanannyira magasak. Dublin drága város lett. Igen, de a múlt évek fellendülése által könnyebb lett munkát találni. És holnap a csatorna mentén fogunk túrázni? Igen, ott sok minden látható, úgymond a másik Dublin. És hol kezdjük a túrát? A kikötőnél. Rendben. Megbízom benned. Tehát holnap is egy nehéz nap lesz. Igen, biztosan. De hiszen nem azért jöttünk Dublinbe, hogy pihenhessünk. A messzeségben látták az új banki negyed a Liffey mentén. Ifjúsági szállójuk most már teljesen a közelükben volt. Eric megkérdezet Alice-től, hogy mikor óhajt holnap reggelizni. Természetesen nem akar semmit nem elmulasztani Dublinből, ezért egyetért azzal, hogy holnap is korán keljenek. Jó, akkor most menjünk fel. Én már halálosan fáradt vagyok. A bárban még valamit ihatnánk, ha van kedved. Igen, de valami alkoholmenteset. Kivételesen egyetértek.

Eric és Alice találkoztak a bárban. Sok nemzet fiataljai voltak itt. Az ázsiai országokból jött ember többségben volt. Egy vietnamira hasonló fiatalember barátaival a mellette lévő asztalon ült, és az által tűnt fel, hogy elég jól beszélt angolul, méghozzá ír akcentussal.  Alice megkérdezte tőle, hogy honnan tud olyan jól angolul. A válasza az volt, hogy egy Erasmus-programban vett részt Dublinben. Milyen helyeket érdemes meglátogatni Dublinben. A kikötőt ajánlja. Eric örült annak, hogy valaki vele egy véleményen volt. Milyennek látta az életet cserediákként Dublinben. Dublin egy nagyon sármos és dinamikus város.  Ő, mint vietnami ugyan nem nagy sörivó, de tanulmányai alatt mégis sokszor pubba ment, és így sok ír embert ismert meg. Nagyon barátságosak és beszédesek. Nyelvtudását nagyjából ott fejlesztette. És milyenek találta tanulmányait? Zsurnalizmust tanult, és a kurzus nem volt túl nehéz. A felszereltség jó volt. Computerek és nyomtatók szabad rendelkezésükre álltak. Hangstúdiót is tudtak használni. A legnagyobb kihívás az volt, hogy mindennel egy másik nyelven kellett megbirkózni. Ez jól hangszik, és neked is kedvet csinál külföldön tanulni. Igen, de az élet itt elég drága, ezért előtte Vietnamban dolgozott, hogy egyáltalán lehetővé tegye ezt az évet. Igen, de az angol nyelvtudása kiváló. Visszamegy Vietnamba, de később talán külföldi tudósítóként fog dolgozni. Írországban? Ezt még nem tudja pontosan, de szívesen egy angol nyelvű országban. Guinness-szel és kólával koccintottak. Igen, az élet itt tényleg nem olcsó. De az emberek jobban is keresnek, mint Vietnamban. Szülőinek ott van egy éttermük. Most Eric mesélt thaiföldi és éttermi terveiről. A vietnami azt mondta, hogy az ő neve Tai. Eric kérdezte, hogy van-e a névnek valami speciel jelentése. Igen, a jelentése tehetség. Tai azt ajánlotta neki, hogy már itt gyűjtsön tapasztalatot a gasztronómiával kapcsolatosan. Van neki egy barátja, aki egy étterem konyhájában dolgozik. Ugyan nem keres sokat, de a vietnami viszonyokhoz képest elég jól. És mit tartalmaz pontosan ez a munka. Lábasokat és serpenyőket kell súrolnia és a konyhai személyzetnek más dolgokban is segíteni.  Néha együtt mennek vásárolni. De ez a munka közben a szakmai háttérrel is megismerkedhet. Eszerint arra gondol, hogy mosogatóból milliomos. Hát, körülbelül így. Amikor Eric és Alice utána még beszéltek róla, mind a ketten azon a véleményen volt, hogy jó benyomást keltett. Az embereknek ugyan más mentalitásuk van, de hogy valaki rossz vagy jó, nem a nemzetiségtől függ. Nem, Eric is azt mondta, inkább függ ez családtól vagy személyes beállítottságtól. Tainak biztosan kemény akarata van. Azt a thaiföldi emberekről is mondják. Talán majd megszívleli Tai tanácsát. Most először említette Alice-nek, hogy szándékozik Dublinbe menni. Eszerint Belfast már nem elég jó neki. Dehogy. De úgy tervezi, hogy nemsokára barátokkal egy motoros túrára megy, utána pedig Dublinbe szeretne költözni.  És Ian már tud ezekről? Nem, először is magában kellett döntenie, hogy mit akar. De természetesen mielőbb értesíteni fogja. És mivel Ian Dublinből jött, talán majd tud neki segíteni lakásügyben is. Alice csak azt tudta, hogy Iannek valamilyen nagynénje lakik itt, aki viszont már elég idős. De természetesen mindenestre kérdezze meg. Ha nem sikerül, akkor szobát keres magának. Csak két hónapra szeretne maradni. Ő aztán tényleg kalandor, ma itt, holnap ott. Igen, hiszen egész Írországot szeretne megismerni, mármint, amennyire lehet. Eddig Budapest volt a kedvenc városa, de talán Dublin majd felveheti vele a versenyt. Aszerint, hogy mit mesélt neki Ian erről a városról, ez ki van zárva. Képes kötetet is látott. Budapest építészetével Dublin nem tud versengeni. Igen, de itt most sok minden változik. A normann időkből származó és a gregorián épületeknek is van valami sárma. Igen, ő is itt szeretne tanulni, és azok szerint, hogy mit mesélt Tai, talán tényleg érdemes. Mindenesetre egy nyelvet magas szinten szeretne elsajátítani, hogy a franciát vagy a németet, az majd eldől.  A következő nyáron majd utazhat Németországba és Franciaországba, és aztán még mindig döntheti. Párizs már megteszi. Most Alice ért szobájához. Eric jó éjszakát kívánt neki, és most már ne beszéljen sokáig szobatársaival. A holnapi nap megerőltető lesz. Majd holnap meséljen neki, hogy ő is kapott-e még hálótársat. 

És eljött a csatornai séta napja. Eric az este még egyszer olvasta az útikönyvi bekezdést és az internetes információt. Alaposan készült, és majd sok mindent mesélhet Alice-nek ez egyes nevezetességekről. Nem a kikötőnél, hanem a zsilipkamránál majd kezdik túrájukat. Oda is elgyalogolhattak, a túra legalább délutánig el fog tartani, és utána még a kikötőhez mehetnek, legjobb vonattal. Egy napos nyári nap volt, de lenge szellő fújt, az angyalok még mindig velük tartottak. A csatornai út az északi városrészben volt. Az első zsiliphez vezető hídon mentek át. A csatorna elég keskeny volt. A zsilipnél egy kis házikó állt, amely már eléggé düledezett.  De Alice-nek tetszett. Múlt évszázadokba lehetett visszavándorolni. Egy idő után egy elég futurisztikusnak tűnő létesítményhez jutottak, egy stadionhoz. Eric azt tudta elmesélni, hogy a híres Croke Parkról van szó. A csatornai útról át lehetett nézni az egész stadiont. Kár, hogy nem volt meccs. De így legalább nagy sajnálkozás nélkül folytatni tudták útjukat. Egy padhoz jutottak, ahol már valaki ült. Megközelítés közben az derült ki, hogy ez a személy egy szobor, aki a mellette ülő galambhoz beszél, amely szintén megörökített formában ott volt látható. Alice közéjük ült, és Eric fényképet készített. Eric azt mesélte neki, hogy ez Brendan Behan. Alice azt tudta, hiszen irodalomkönyvében is benne volt. Most Alice-en volt a sor, hogy elmesélje, mit tud erről a poétáról és íróról. Ha nem téved, akkor itt a közelben van a Mountjoy Börtön, mert ott raboskodott az IRA-ban végzett tevékenységéért. Nagy ivó is volt, külföldön is élt. Párizsban, és aztán Írországban egy regénnyel híres lett. Ebben az IRA-ban megélt idejét idézi fel. És a legjobb az, hogy a börtönben, egy versben ezt a sétautat is megörökítette. És most itt ül, és mindenen nyugodtan gondolkodhat. Igen, amikor majd továbbmegyünk, még több Írország szabadságáért harcoló hőssel fogunk megismerkedni. Őket is már örök nyugalomra helyezték. Látod ott hátul a temetőt? Ott, ahol a szobor áll. Igen, ott például el van temetve Michael Collins, aki az angolokkal megtárgyalta az egyezményt az ír szabadállamról.  Alice Erictől azt kérdezte meg, hogy látta-e a filmet. Igen, Liam Neeson és Julia Roberts a főszerepekben. Ez a film után akart az ír szabadságharcról olvasni. Ebben a filmben nem értet mindent, de utána már sok világossá vált. Collins személyiségével igézte meg. Néha nehéz döntéseket kellett hoznia, az egyik oldalon nagyon radikálisnak kellett lennie, de a másikon kompromisszumképességet is kellett tanúsítania.  De mindig Írországnak a legjobbat akart, akkor is, ha ez sok kudarccal járt. Igen flexibilisebb volt, mint Valera, és ezért saját életével is fizetett. Igen, emberek saját soraiból ölték meg. Teljesen visszaképzelték magukat a múltba. Eric mellé ült. Ennek a hídnak is megvolt a története. Amit nem mondasz. Majd elmesélheted, de előbb egy kicsit hagyunk lelkünket is lézengeni. A szél igen kellemes és a táj az előbbi ipari látványok után is megint szép. Látod ott hátul azt a hatalmas parkot, ez a Phoenixpark. Azt is fel kéne fedezni. Te itt akarsz tanulni, akkor hagyj valamit ere az időre is. És te itt akarsz dolgozni, talán majd ez a park jól jön hétvégekor. Igen, még szarvasak is ott vannak. Nos, mit akartál nekem mesélni erről a hídról. Ahhoz fel kell kelnünk. Ne, nem már megint. Hát jó, elmesélem a történetet, de akkor még valamit mutatok neked.  Na, akkor mesélj már. Egy híres matematikus sétál feleségével ezen a hídon, és hirtelen fantasztikus ötlet támadja. De nincs nála papír, se toll. Nem tudta felírni a formulát. És emiatt lelökte feleségét a hídról? Nem, viszont a formulát megörökítette egy kövön, a hídon. Szegény asszony! Feleségeként nem lettél volna büszke rá? Ez megint tipikus. A nők csak a hűséges kísérők? Nem, természetesen nem csak az. A férfiak is szeretik az erős nőket. Nos, inkább hagyjuk ezt a témát. Már majdnem elérkeztünk célunkhoz. Ez a vendégház ott elől? Igen, a Halfway-ház. Ott csak húsételeket lehet enni. Férfiaknak? Ma az emancipációs napod van? Nem, de miért hiszed azt, hogy én szeretem a húst. Ez most nem rólad szól, a vendéglőnek vannak ilyen ételei. Látom már, veled ma nem lehet vitatkozni. Nem, ezt a kocsmát erősen ajánlották, az úti könyvben, és az interneten is. Oké, hadd menjünk be, és igyunk egy Guinnesst.

Miután erősítették magukat, steakkel és sült krumplival, a DART-tal, a dublini helyközi vonattal mentek a kikötőhöz. Ott a falra máztak, és azon mentek a világítótoronyhoz. A falat semmilyen habarcs nem kötötte össze. És amikor Eric ezt Alice tudtára adta, ő még bolondobban táncolt rajta. A messzeségben a szigetet látták, amelyhez a turistákat csónakokkal szállítottak. Ott maradhattak is, és később jöttek értük. De Eric és Alice ez az erőltető nap után már nem akartak kimenni. Inkább falról kinyíló kilátást a hajókra és tarka csónakokra élvezték. Még néhány fókát is láttak. Amikor visszajöttek, a kikötő mellett lévő parkba mentek, ahol a fűbe ültek. Mind a ketten megérezték lábukat, és még egy kicsit maradni akartak, mielőtt a szállóba mentek volna cuccukért.  Gina holnap Belfastba akart jönni Alice-ért. És mi lesz akkor vele és Shane-nel. Majd ír neki és meg is látogatja Glenarmban. De először ezt még meg kellene beszélnie anyukájával. Igen, de úgy gondolja, hogy ő is majd szeretni fogja Shane-t. Ezt Eric is jól tudja elképzelni. Na, látod, akkor hol van a probléma? És anyukád majd támogatni fogja barátságotok? Nem fog-e attól tartani, hogy feladod terveid? Nem, Shane-nek is vannak tervei, ezért is jövünk ki ennyire jól egymással. Igen, de neked még van egy év az iskolában. Addig tudtok várni? Meglátogathatjuk egymást, és ahogy mondtad, ez egy barátság, hát, talán egy kisével több. De azért még nem fogom dobni az iskolát. De ha Shane nem tud várni, akkor ez már probléma. Jó, mindenkinek vannak problémai. Induljunk? Ha a korábbi vonatot el akarjuk érni, akkor most kel indulnunk. És akarunk indulni? Néztek egymásra, nevetniük kellett, elnyúltak a fűben. Most már kínjukban nevettek. Dublin megröhögtette őket. Vagy talán egyszerűen csak elfáradtak.

Gina Angliába vezető kirándulásukról mesélt. Newcastle-ban voltak. Ez nincs messze a skót határtól. Akkor azt szerette volna tudni, hogy milyen volt a kirándulásuk Dublinbe. Alice azt felelte, hogy el tudná képzelni, hogy ott tanul, vagy Belfastban is. Hogy jut erre. Hát, ha a nagyapának és majd neki is ott lakása van. Most a gyakorlati gondolkodás kezdődik nála? Igen, miért nem. Dublinben is lehetne majd megoldást találni. Igen, de ez most Ericnél aktuálisabb. Miért, Dublinben akar élni? Most Ericen volt a sor, hogy felvilágosítsa Ginát. Ja, Igen, ismeri Ian nagynénjét. Ha akarja, majd felhívja. Úgy szándékozza, hogy ott a szeptembert és az októbert tölti. A kempingben akkor úgy se lesz már annyi dolog. És nemsokára néhány baráttal el fog utazni. Akkor még lesz ideje, munkát Dublinben keresni. Milyen munkára gondol. Gasztronómiai területen szeretne elhelyezkedni. Ha kell, esetleg mosogatóként is. Az a lényeg, hogy lássa, hogy működik egy vendéglátói vállalat. Tehát elhatározásai vannak, és tényleg meg szeretne valósítani terveit. Igen, ez most így néz ki. Nem gondolta volna, hogy ennyire céltudatos. Mindenesetre jó szerencsét kíván hozzá. Ha majd valamit kiderítette Ian nagynénjével kapcsolatosan, jelentkezni fog. Most már igyekezniük kellett, mivel, mint ő is tudja, nincs sok busz Glenarm felé. Miért nem jött autóval. Egy barátnak adta kölcsön, akinek Belfastban valamit el kellett intéznie. Eric nem éreztette féltékenységét. Hiszen tudja, hogy nincsenek birtoklási jogai felette. De még mindig érzett valamit iránta. Tehát majd jelentkezik. Eric mind a kettőnek további jó szünetet kívánt. Számára délután majd folytatódik a munka. De már hamarosan kezdetét fogja venni nyugat- írországi túrájuk. Majd fel fogja hívni Mike-t, és a legújabb fejlemények iránt érdeklődni. A kempingben majd szabadságot ki kellett vennie. Holnaptól megint Thaifölddel is foglalkozni akart.

 Mike azt mondta, hogy a következő héten már mehetnek. Hogy tudja-e pontosan, hogy hova mennek. Igen, a terv áll. Először a nyugaton át Westportig.  Ez egy jó útvonal motoron. Aztán tovább, Galway-ig, Dublin után a második legnagyobb város, egy egyetemi város, ahol mindig sok a nyüzsgős. És akkor tovább, a délnyugatra, amely híres a táj szépségéről. De előtte még a Moher Sziklákhoz.  A Ring of Kerry és a Ring of Beara, híresek a part menti utakról és a kelta időkből származó relikviákról. Egy további pont a Slea Head, ahol híres filmek jelenetei forgatták. Akkor a Shannon mellett visszafele, és Dublinen át vissza haza.

(Eric mit seinen Freunden in Westirland)

Most végre kezdődött a túra. Mind a hat motoros barát érkezett és természetesen vendégük is, Eric. Nem volt túl meleg, csak egy pár sötét felhő az égen nem jósoltak semmi jót. De rövid időn belül, és néhány megtett kilométer után ez már teljesen másképp nézhet ki. Ezért nem is haboztak sokáig, hanem feltették sisakjukat és el is indultak.  Mike, a főszervező főleg Péterrel beszélte meg a dolgokat, de a többieket is tájékoztatták mindenről. Mike e-mailen küldte az útitervet Ericnek, és ő mindent tanulmányozott az internet és az útikönyv segítségével.  Ahogy megbeszélték, Írország északi részén keresztül nyugatra mentek, ahol a tengerpart volt a céljuk. Eric már sokat olvasott a tájról.

Eric már tudta, hogy a part ott nagyon szakadékozott. És sok a kelta monumentum, kereksírok, megalítok, kőfalak, karszttájak, méhkunyhók. Olyan sok szó lebegett a fejében, miközben a motoron ült, és a viharfelhők is közöltek, hogy már nagyon várta azt a pillanatot, hogy végre a valóságban is ismerje meg az ország történelmének és kultúrájának ezeket a régi színhelyeit. Az északi partvonalat ugyanis már egy kicsit ismerte az utolsó kirándulásuk óta. Különösen a nagy viharok még éltek emlékezetében.  A Sligótól Westportig vezető út egy negyed kört írt le, amely az Északnyugaton végig a parton húzódott. Az ország belseje felé irányuló táj részben dombos, de hegyes is volt, szakaszonként is mélyzöld mezőkkel beborítva.  A tenger felé néhány partút mentén meredeken a mélybe vezetett. Itt voltak azok a területek, ahol még a Gallig nyelvet beszélték. Westport után, az Achill Szigetre akartak lekanyarodni, Írország legnagyobb szigetére. De útközben először is egy kis erősítést kellett magukhoz venniük. Ezt egy parkolóban tették, az országút szélén, ahol egy motel is volt.

Egy hídon át kerültek a szigetre, ahol egy apartmant béreltek. Érdemes volt itt éjszakázni, mert itt akartak maradni, hogy másszák meg egy hegyet, ahol a legmagasabb sziklákról ki lehetett nézni az Atlanti Óceánra. Az út felfelé nem volt kitáblázva, de pont ez volt a csábító benne. Fent nagyon szeles volt, és egy kockázatos letekintésre a hullámtörésre csak Andrew és Mike volt hajlandó. A sziklák széle nem volt bekeretezve. A többiek azt mondták, hogy ők még nem vágynak a halálra. Eric majd arról a szándékáról beszélt, hogy Böll nyaralóját szeretne felkeresni. Andrew azt ajánlotta fel neki, hogy oda fuvarozza. A többiek inkább az öbölhöz akartak menni, hogy egy csónakkal menjenek ki a tengerre és ott horgasszanak. Eric csak azt mondta, neki is hagyjanak valamit a fogásból. Igen, a halat majd grillezik, és várják őket. Böll házát csak kintről lehetett megnézni. Az úton odafelé megalít sírkövek mellett haladtak el, egy elhagyott falut is láttak. Állítólag a lakosok a nagy éhség idején hagyták el a falut. Most már nem kell az ír embernek éheznie. Ők se, már nagy örömmel gondoltak a halas vacsorájukra.  Talán útközben még valahol krumplit is fel lehet hajtani, amelyeket majd roston lehet sütni. Eric azt jegyezte meg, hogy most az íreknek egész jó dolguk van a régi időkhöz képest. Igen, de az a megye, ahol most tartózkodnak, nincs eléggé benépesítve, és nincs elég munkalehetőség. Ezen a szigeten legalább a turizmusból lehet élni.

A lazac és az angolna már sültek a grillen. Andrew és Eric fóliába burkolták a krumplit és azokat is a grillre helyezték. Egy ilyen életet ki lehetett bírni. Holnap majd Galwaybe utaznak, ahol megint városi életet fognak élni.

A következő napon akkor Galwaybe mentek. Korán reggel keltek fel, a reggelit a tegnapi nagy vacsora után kihagyták. Csak egy kávét hajtottak fel, és már fel is pattantak motorjaikra. A vidéki kalandok után, most már nagyon vártak ezt a nagyvárost. Egy nagy művészeti fesztiválnak is a színhelye. De nem terveztek programot, csak körül akartak nézni a városban, és este, a kocsmákban az ír zenét élvezni. Egy, két Guinness természetesen nem volt kizárva.

Még mindig szerencséjük volt az idővel. Amikor érkeztek Galwaybe, sok fiatalt láttak, akik az utcákon és a tereken nyüzsögtek. Tudtak, hogy Galway egy egyetemi város, de hogy olyan sok ifjú ember van a parkban, amelynek a közelében leállították motorbiciklijüket, el se akarták hinni. Amikor tovább mentek a belváros felé, az emberek tömkelege fel és alá sétált a főúton. Most már tisztává vált számukra, hogy a művészeti fesztivál közepére csöppentek. Mindenhol lehetet valamit látni, hallani, érezni. A tömegben beöltözött emberek haladtak. Voltak mozgékony szobrok, mint például egy angyal, aki szappanbuborékokat fújt, ha pénzt tettek a dobozába, vagy ha egy gyerek rámosolygott. Akkor akadtak egy afroamerikai festőre, aki megörökítette a tömeget, és egy öreg gitárosra. Mindenhol voltak zenészek, egy fiatalember is, aki egy hosszú szarvféle hangszerbe fújt. Kiderült, hogy ez egy Didgeridoo volt, az ausztrál őslakosok hangszere. Fiatal franciák mandalát raktak ki egy téren, amely színes kagylókból tevődött össze. Egy mellékutcán keresztül kijutottak a tömegből a tengerpartra. Élvezték a friss szellőt, ami az óceán feléjük hordott. De itt se bírták sokáig, az óceán mellett se. Vissza akartak menni a tarka tömkelegbe. A mellékutakban különféle kereskedők voltak, akik különböző árucikkeket kínáltak. Ott sok is volt a kocsma. Mike azon a véleményen volt, hogy most ideje lenne, valamit inniuk. Egy hangulatos sarki kocsmában, egy asztalhoz ültek, amelynek hegedűformája volt. A hangszóróból ír zene szólt. Mike és Péter mindenki számára sört hoztak a bárból. Eric egy szép ír dallamot hallott, amely ismerős tűnt számára.  Csak később vette észre, hogy a terem másik végében egy ember énekelt, és ez a zene nem a hangszórókból jött. Már egyszer hallotta, hogy a pubokban az volt a szokás, hogy egy ember egyszerűen elkezdett énekelni, a többiek majd figyeltek. Most néhány ember jött asztaluk felé. Az derült ki, hogy ők egy banda tagjai. Az asztal az övék volt, a zenészeké. Többször kértek elnézést a társasságtól, de Eric mondta, hogy nem kell elnézést kérniük. Most Mike és Péter visszajöttek, és a motoros banda a poharukkal odaálltak a zenészekhez, akik most ír zenét játszottak. Ez az ő zenéjük volt. Két sör után még maradni akartak, de tovább kellett menniük, mert még ma Moher Sziklákhoz akartak jutni. Az interneten már szállást is foglaltak. Visszamentek a parkba, ahol még egy kicsit a gyepre ültek ki, és a mai napot jó hangulatban összefoglaltak. Akkor biciklijükéin továbbálltak dél felé.

Bei den Kliffs von Moher

Reggel egy kicsit esett az eső, de ez nem tartotta fel őket, mivel ma a híres sziklák álltak programjukon. Már messziről is látták a sziklák formációját. A sziklasor elején egy torony állt.  Amikor hozzá közeledtek, már az emberek tömegét látták. Parkolóhelyet kerestek. Néhány perc múlva találtak is egyet, egy kicsit félre a fizetőstől. Martin azt javasolta, hogy feküdjenek ki a szikla szélére és nézzék le a hullámtörésre. Péter azonnal egyetértett.  A többi egy kicsit óvatosabb volt. De amikor látták, hogy ők ketten nem jöttek vissza olyan hamar, ők is hozzájuk társultak. Eric egy kicsit émelygett. De amit látott, kárpótolta az érzésért. A hullámok nagy morajjal ütköztek a sziklának. Fehér habok fölfelé spricceltek. A hullámtörés fölött keringtek a sirályok, és kirepültek a tengerre. Amikor a fejét egy kicsit balra fordította, a meredek sziklák sorát látta. Mint egy filmben érezte magát.

Das Kliff von Moher

Am Morgen regnete es ein bisschen, aber das sollte sie nicht stören, denn heute ging es zu den Klippen von Moher.  Aus der Ferne konnten sie schon die Felsenformation erkennen. Als sie näher kamen, konnten sie einen Turm ausmachen.  In der Nähe des Turmes suchten sie einen Parkplatz. Nach einigen Minuten fanden sie Stellplätze für die Motorräder in der Nähe des gebührenpflichtigen Parkplatzes. Der war ziemlich teuer. Sie nahmen es lieber in Kauf, ein paar Meter zu Fuß zu gehen. Sie mussten über eine Wiese wandern. Bei den Klippen sahen sie schon die Touristenströme. Am Anfang der Felsenkette lagen ein paar Leute am Rande der Klippen. Andrew und Peter waren schnell entschlossen und legten sich zu den anderen.  Da sie nicht so schnell zurück kamen, legte sich auch Eric zu ihnen. Er hatte ein mulmiges Gefühl im Magen. Jetzt kam Mike an seine Seite. Doch Eric war sprachlos. Es war ein märchenhaftes Bild. Unten tosten die Wellen in der Brandung. Vor ihm schwebten die Möwen hoch über der Meeresfläche. Mike meinte, er solle einmal nach links schauen. Doch er musste fast schreien. Der Wind und der Lärm, den das Meer verursachte, machten die Kommunikation unmöglich. Eric sah die Reihe von Steilfelsen, die in einzelnen Vorsprüngen ins Meer traten. Als er sich wieder erhob, musste er mit einem Schwindelgefühl kämpfen. Es hieß, es habe schon einige Unfälle gegeben. Aber trotzdem war es den Touristen erlaubt, auf eigene Gefahr, bis an den Vorsprung zu gehen. Dieses Erlebnis wollte er nicht missen. Paul und Martin hatten sich nur kurz nach vorn gewagt. Sie meinten, sie hatten einen kurzen Blick in die Wellen erhascht, standen aber nun doch lieber an der Seite und rauchten eine Zigarette. Als auch die anderen hinzukamen, einigten sie sich den schmalen Pfad entlang der Felskante bis zur anderen Seite der Felsenformation entlangzulaufen. Hier oben waren die  Felsen überall mit Wiesen bedeckt. Das Grün der Wiesen bot einen guten Kontrast zum Meer, auf das man hier überall hinausblicken konnte. Der Pfad war ziemlich schmal und ziemlich dicht an der Felsenkante gelegen. Es gab auch nicht all zu viele Wagemutige. So hatten sie sich nicht all zu häufig mit entgegen kommenden Touristen zu arrangieren[B1] .

(Ring of Kerry)

A délnyugatra irányuló utazás mindig a pert mentén folyt. A part szakadékozott sziklák, a tengerre kiugró szikladarabokból, öblökből és homokos partokból tevődött össze. És újra és újra kis szigetek sorakoztak. Az időjárás tipikusan ír volt. Az eső váltakozott a napsütéssel, és aztán megint borult éggel. A hat motoros már beállította magát erre. A bőrdzsekis felszerelés széltől és időjárástól védett. Mike, Péterrel a hátsó ülésen, vezette a csoportot. Ha jó volt a kilátás, jelet adott, és a csoport lerakta biciklijeit a szélen. Eric azt fejezte ki, hogy ez a táj egy tipikusan ír képeskönyvtájra emlékeztet, végtelen zöld legelők egy dombos, völgyes vidéken, és kilátások a tengerre, sziklák és öblök keretében. Andrew csak azt mondta, hogy várják meg, míg aztán egy szigetre érnek, ahol Kerry Gyűrűjét járják végig. Ott van egy nagyon változatos és még drámáiba táj. Csak ott az utak is nagyon keskenyek, de az autókkal szemben úgyis jelentős előnyük volt. Este már a Valentia szigeten fognak éjszakázni, amely előtt még több sziget feküd. Nemsokára a Nemzeti Parkhoz jutnak. Majd a szigeten is olyan helyeket fel fognak keresni, amelyek a korábbi történelemre emlékeztetnek, kővárak, kőkörök, kőfalak.

Letértek a parti útról és az ország belseje felé hajtottak. Itt a táj lankás volt, és végtelen zöld mezők az eredeti ír vidékre emlékeztettek. Nemsokára érkeztek a Nemzeti Parkhoz. A Park annak a tájnak a miniatúraként hatott, amelyen eddig keresztülmentek. Egy területes tónál egy vár romjaira akadtak. Itt leállították motorjait, és a padokra ültek. Hattyúk úsztak feléjük. Írország közepén, és a hattyútó balettja. Egy kastélyrom előtt. Igen, de ma még sokkal régibb épületeket is fogunk látni. Egy régi kővárat. Mire szolgáltak ezek a várak? Jobblétű gazdálkodók azért építették, hogy udvarukat védjék állatok, betörők és nem utolsó sorban az időjárás katasztrofális következményei ellen.  Tehát nem is épültek védekezési célokból. Nem, nem harci célból, bár némelyik közülük elég nagy. Néhányat csak az utóbbi tíz évben ástak ki. Némelyik még vár kiásatására. És mi a különleges ezekben a várakban? Részben építkezési módjuk. A középkorban épültek, habarcs felhasználása nélkül. A köveket pedig köszörűztették, úgy hogy jól illeszkedtek egymáshoz. Némelyik falnak jelentős vastagsága van. Igen, az ilyen falak közt az ember kell, hogy úgy érezte magát, mint a börtönben. Igen, valószínűleg, viszont a fal belső oldalán van egy lépcső, így az emberek fel tudtak mászni is kitekinteni. Mégis, nem az én esetem, itt van ez a csodaszép táj, és aztán fallal veszi körül magát az ember. Igen, a parasztok azonban védeni akarták állataikat és kertjüket. A másik oldalon a presztízs kérdése is volt. Nekem itt tetszik, viszont falak nélkül, körtekintéssel. Menjünk tovább? Igen, először is végig a déli parton, gyönyörű öblöket fogtok látni, és néhány ír falván is fogunk keresztülmenni. Akkor, induljunk. Amikor továbbmentek, újból és újból krisztustövist és rododendront láttak az út szélén. Itt nem csak szubtrópusinak tűnt a táj, a hosszan elterülő öbölben különösen elterjedt volt ez a vegetáció, a férfiak már úgy érezték magukat, mintha rég otthagytak volna Írországot, és a Földközi-tenger tájaira kötöttek ki.   Akkor az öböl szélén megint egy faluba mentek az ország belsejében, ahol állítólag sok művész telepedett le. Eric el tudta volna képzelni, hogy az egyik tarka házban lakjon, de mégis inkább nagyvárosi típus volt. Többet, mint egy évet itt biztosan nem bírna ki. Akkor már itt tényleg be kellene rendezkedni, valamit teremteni, alkotni. Ő mégse volt művész, inkább kalandor, akit mindig valami hajtott. Most egy körerődítményhez mentek. Ahogy kiderült, ez az erődítmény már a vaskorban épült, egy helyi lord vagy király védelmi céljaiból. A táblákon azt is lehetett olvasni, hogy talán imádkozó hely, vagy csillagvizsgáló is volt.   Közben már elég meleg lett, egyetértettek, hogy most már ideje van, egy kicsit frissíteniük magukat. Waterville-ben, azt mondták, egy szép homokos partszakasz található. Ez a város megint a nyugati parton feküdt, és az Atlanti Óceánban tudnak fürödni. Először csak hegyeket és egy tavat láttak, de a földnyelv másik oldalára érkezve, egy hosszú partszakaszra jutottak, amelyen már sok turista gyülekezett. De ez nem zavarta őket. Elbűvölő volt a kilátás a tengerre.  A part előtt kisebb szigetek terültek el, és agy kicsit távolabb, mintha, egy hegy kitolódna a tengerből. Az időjárás szeles volt, így igazi szörfhullámoknak örvendezhettek.  Mike és Eric ezt már nem bírták. Gyorsan lekapták az úszó cuccot és egy takarót a motorról, és mielőtt a többiek fel is fogták, ők ketten már eltűntek a hullámokban. De ők is utánuk mentek, és jobb volt, ha a többi fürdőző kerülte társaságukat. Hangosan fejezték ki örömüket, őrjöngtek és tomboltak, míg nem egy másik hullám megint elnyelte őket. Ez a felüdülés után lemondtak a napozásról. Továbbálltak, hogy minél hamarabb odajussanak a Valentia- szigethez. Ma egy kempingben akartak éjszakázni, így szüksége volt rá, hogy a nagy sátrakat is verjenek fel. Mike már a kempinget is értesítette, mivel a szezonban ezen a közismert helyen foglalás nélkül ugyan nem lenne esélyük. Amikor érkeztek, már késő délután volt. A kemping sziklaszirtek és egy szubtrópusi park között helyezkedett el. Még ráért

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat