nomad.hupont.hu

 Carlo Berlin útjain sétált. Gyerekként már egyszer volt Nyugat-Berlinben, de már csak homályosan emlékezett rá. Akirával találkozót beszélt még. De egyelőre volt egy hete, hogy első benyomásokat szerezzen.  A Checkpoint Charlie-hoz utazott. Itt talált információk arról az időről, amikor ez a határátlépő a két városrész között volt. Már olvasott egy könyvet, amelyben egy nő arról számolt be, hogy akkoriban a nyugati részben lakott, de a keletiben dolgozott. Ezt nehézen tudta elképzelni. Soha nem utazott valamilyen keleti országba, míg meg nem nyitották a határokat. Olvasott olyan emberekről, akik ennek a határnak az áldozataivá váltak. Az este egy volt keletnémettel beszélgetett egy kocsmában. Úgy tűnt Carlónak, hogy ez a férfi még nem dolgozott fel sokat az elmúlt időszakról. Nem szerette az új rendszert.  Mivel Carlo svájci volt, semlegesnek tekintette, és elmondta neki a gondjait. Berlinben még mindig jó volt a helyzet, de vidéken sok ember munkanélkülivé vált. Így is elég jól tudtak élni a munkanélküli segély miatt, de különben elég sivár volt az élet ott. Sok fiatal hagyja el a kisvárosokat. A fővárosban az emberek vegyültek, és különösen a fiatalok optimistáknak tűnnének. Azután még a változásokról beszéltek, amelyek most Berlinben zajlottak. A következő napon Carlo szándékozott, az Alexanderplatz-on és a Brandenburgi kapun át akart sétálni. A Potsdamer Platz-ot is meg akarta nézni, ahol most sokat építettek.

Lilit mindig is különösen vonzotta a kelet. Korábban, amikor oroszul tanult, és a nyelvekkel kapcsolatos tehetsége alapján a nyelvtudását az orosz nyelvben mindig is segítették, kibontotta ezt a szeretetet a kelet iránt. Itt becsülték tehetségét, valamilyen elhívatottságot érzett. Amikor az indiaival levelezett, megint eszébe jutott ez az elhívatottság. Az a karma, amely keleten létezett. Amikor a könyvtárban volt, András Indiáról szóló könyvét találta. Majdnem az egész nyarat a könyvtárban töltötte. De nem érezte a terem zártságát, hanem egy távoli ország teljesen elbűvölő partjaihoz ment. Így fel is oldódott az a merevség, amelyet már egy ideje abban az országban érzett, amelyben most tartózkodott. Rendszeresen leveleztek. A másikban egy bizonyos kultúrához való odatartozást fedeztek fel, boldogan cseréltek tapasztalatokat és nyíltak egy másik életmód felé, ha csak virtuálisan is. Lili az internetben ismerte meg az indiait. Egy műtét előtt állt, röviddel a nyári szünet előtt, és ezt az e-mailt kapta. Mindjárt is tudta, hogy kapcsolatba fog lépni vele. Gyerekként mindig azt állította, hogy India a kedvenc országa. És most tényleg annak tűnt. Antikváriumokban is voltak a szubkontinensről szóló könyvek. Nem akart új könyveket. És különben is, ott volt az indiai, aki mindenről tudott mesélni. Így a nyár elég gyorsan telt el. Egyszer azt jegyezte meg az indiai, hogy sokszor emberekkel beszélget, kezdeményez. Ezért nyíltabb más emberekkel szemben, toleránsabb. Talán Lilinek is ezt kellene tennie. Néha magában is érezte azt a saját világban való életét.

 Eric és Ian eléggé kimerülten tértek haza a kocsmából. Találkoztak Ian néhány barátjával. Legtöbbjük színész volt. Őket Eric jobban értette, mint a reggeli halászokat. Az egyik azt ajánlotta fel neki, hogy holnap látogasson el egy olyan előadásra, ahol ő is játszani fog. Egy alternatív színházról volt szó, egy kocsma hátsó termében. Méghozzá politikai darab is volt. Eric halott az utcai harcokról, amelyek még mindig megremegették az észak-ír fővárost. Ian azt mondta neki, hogy az ember a város útjain tulajdonképpen nem érezhette magát biztonságban. Most inkább mellékutcákban jártak, mivel még az utolsó héten a város főútján egy összetűzésre került sor. A lakásban Ian képeket mutatott neki elvált feleségéről és lányáról. Eric mesélt neki Csilláról és Alináról, és hogy Csilla megtiltotta neki, hogy Alinát lássa. Ian ezt csak nehézen tudta elképzelni. Ő rendszeresen találkozott lányával. Holnap a lánya látogatóba akart jönni.

László megfeszülten dolgozott az iskolában. Egy új pályázaton akart részt venni. A vasút dolgozói idegen nyelvekre kellett tanítani, mivel már gyakrabban problémák merültek fel hiányzó nyelvismeretek miatt. Ha az iskola megkapna ezt a megbízást, akkor valamennyi időre meg lennének oldva az anyagi gondok.  Az utóbbi időben az iskola elég nehéz helyzetbe került, már több tanárt kellett elbocsájtani. Egyesek maguktól is elmentek. Vállalatok adminisztrációjában vagy fordítóként többet kerestek, mint itt az iskolában. Ha az iskolának átvészelje ezt az időszakot, akkor valaminek történnie kellett. Már több nehéz dolgokon esett túl, és eddig mindig megoldást talált.  Azon is kellett változtatni, hogy még mindig sokan feketén dolgoztak. Ha az adóhivatal, ahogy bejelentették, nemsokára ellenőrzést küldenek, akkor az iskolának magas büntetést kell fizetnie, és akkor még rosszabb lesz a helyzet. Vannak kapcsolatai, de ők is mondják, hogy vége van a jó időnek. Az utolsó héten új üzletvezetőt alkalmazott. Át akarta vállalni a munkaviszonyok tisztázását.  

Carlo Akirával találkozót beszélt meg a Tempelhof repülőtéren. Onnan földallatival és a helyi vonattal Erkner-be mentek, ahol Akira lakott.  Akira egy stewardessel interjút beszélt meg, amelyet a japán televízió számára akart készíteni. Carlót is hívott meg hozzá. A Lufthansa-t a japánoknál népszerűsíteni kellett. A stewardessel riportot készítettek egy olyan napról, amelyet a földön töltött. Azon kívül mesélt a Frankfurt és Tokió, illetve Frankfurt és Osaka közötti járatokról. Akira gyakran repült Moszkván keresztül Tokióba vagy Osakába. Miután Lilivel és Carlóval már az individuális utasoknak szóló videót összeállította, most egy új filmen dolgozott. A stewardess barátságos volt, de nem tudott vele felszabadultan kommunikálni. Lilivel minden egyszerűbb volt. De most professzionálisabb képeket készített. Lydiának komoly felfogása volt munkájáról, bár kisebb tréfákat is bevállalt. Nem sok idő állt rendelkezésére, mivel a következő napra már megint be volt osztva egy járatra. Este a barátjával akart találkozni. Miután Lydiával egy kávézóban felvették az interjút, még néhány felvételt készítettek az utcán, ahol uniformjában pózolt. 

Amikor megint Akira házában voltak, Carlo Akirát Liliről faggatott. Valószínűleg már késő volt. Elidegenültek egymástól. Egy távkapcsolat csak ritkán sikeres kimenetelű volt. Hogy nem új barátnőn gondolkozott-e. Ne búnak eresztesse s fejét. Ahhoz túl érdekes a berlini éjszakai élet. Akira taxit rendelt és visszamentek Berlin központjába. Még nem vacsoráztak. Egy türingiai kocsmában knédlit rendeltek vadas hússal és egy-egy sört. Nem akartak egész este itt maradni. Továbbmentek egy bárhoz az Alexanderplatz közelében, ahol söröztek.  De igazi hangulat nem akart kialakulni. Carlo Akirának Éváról mesélt. Akira később a ház miatti perről számolt be. Úgy nézett ki, hogy meg tudta nyerni a pert. Az utóbbi időben már nem foglalkoztatott ügyvédet, hanem saját maga vállalta a védekezést.. Még ezen a héten megint könyvtárba akart menni, hogy hasonló esetekről szerezzen aktákat. Arról a tervről, hogy később jogot akar tanulni, még nem mesélt semmit.

Eric felébredt, és nem tudta, hogy hol is van tulajdonképpen. Amikor az alakhoz nézett, megint eszébe jutott. Tehát ma jött Gina ebédre. Ian jól tudott főzni. Juhászpástétomot akart készíteni. Ian tulajdonképpen Dublinből származott, de valamikor foglalkozása miatt Belfastban kötött ki, bár reformátori város volt. Anyja angol volt, és iskola ideje alatt sokszor támadták az „igaz” katolikusak. De most lassan normálisozódtak a viszonyok, bár még mindig sor került rendzavarásokra.  Talán azért is ment külföldre, hogy végre egy olyan környezetben lakjon, ahol nem állandóan politikai vallatásról volt szó. Mint ír ember külföldiek iránt toleráns volt. Egy Quaker iskolában nevelkedett. Minden reggel sorakozó volt, ahol egy tanár egy kérdést tett fel, és harminc perces hallgatási idő alatt meditáltak.  Ez az idő után egy tanuló véleményt nyilvánított. Néha politikai kérdésekről volt szó. Ezzel a módszerrel a tanulók tanulták, hogy a világszintű eseményekről gondolkozzanak, és hogy saját véleményüket alakítsák ki. Az akkoriban átélt bensővé válás most is segített neki, amikor egy ellentétes figurába bele kellett élnie magát, amit majd színpadon előadott. Magyarországon a színházakban sokat kísérleteztek, és ez tetszett neki.   

Egy olyan színpadról hallott, ahol leginkább angol darabokat adtak elő. A rendezőnek egy írországi tartózkodása alatt találkozott vele. Együtt egy Guinnesst ittak, és ő Budapestre hívta. Nemsokára eleget tett a meghívásnak. De ebből a munkából nem tudott megélni. Ezért tanított is. Most abban az iskolában dolgozott, ahol Eric is korábban. Amikor egyszer Morrison’s-nál rábukkantak erre a közös tapasztalatra, egyre szimpatikusabbak lettek egymásnak. A nyelviskolát a lovagok kerekasztalával hasonlították össze, mert ott is elég sok idealista volt. Délelőtt Eric egy james Joyce-ra emlékeztető házat akart meglátogatni,. Már elolvasta az Ullyses-t, és többet akart megtudni erről az íróról. Iannak még az ebédre valót kellett vennie. Már annak örült, hogy lányát majd Ericnek be fog mutatni. Berlinben tanult és végre megint németül tudott megszólalni.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat