nomad.hupont.hu

A Bazilika Harangjai
János korán reggel született. Miután anyukája először szoptatta, hallotta a Bazilika harangjait. Amikor férje elhozta a kórházból Ágit és a kis Jánost, arra gondolt, hogy milyen kis békés lény a kis Jánosa. De anyukája már tudta, hogy bömbölni is tud, és ez fájni is tud a füléjének, mint egy harang fémes hangja, ha túl közelről szól. Amúgy János jó gyerek volt. Nem okozott sok gondot. Eljött az ideje, és iskolába kellett mennie. Minden reggel anyukája útnak indította és figyelmeztette, hogy ne lófráljon, hanem igyekezzen, különben elkésik. Minden reggel a Bazilika előtt ment el és halotta a harangját. Ha nem hallotta, akkor tudta, hogy el fog késni. Egyszer a barátjával az úton hazafelé elmentek egy parkba. Előző este csúzlit barkácsolták, azt most ki akarták próbálni. Madarokra céloztak. János éppen egy fecskét célozta meg, amikor kondulni kezdett a harang. Letette a csúzlit. Már nem akarta ölni a madarat. Marci, a barátja, azt kérdezte, hogy most mi van. Gyere Marcikám. Menjünk, azt hiszem, ez még sem olyan jó játék, mint gondoltam. Menjünk le a Dunához. Marci elcsodálkozott a barátján, de ment vele. A Duna fölött figyelték a sirályokat, de most eszébe se jutott Jánoskának, hogy célba vegye őket. Még egy kicsit lófráltak a Dunánál, és amikor megint szólt a harang, János tudta, hogy ideje van hazamenni.
Sokkal később, amikor János és Marci már érettségiztek, Jánosnak volt egy barátnője. Most már nem Marcival ment sétálni, hanem Anikóval néha este kiment a Dunához, és együtt figyeltek a Bazilika harangjaira. Egyszer pont egy hosszú csók közepén kondult meg, de János most nem hallotta a harangokat, hanem valami szép dallam szólt meg az ő saját haranglábjában.
Az érettségi után kamionsofőrnek tanult. Talált állást is. Magyarország egész területén vitte az árut. Aztán megszűnt a cége, munkanélküli lett. Tanulmányozta az álláshirdetéseket. Egy cég olyan sofőröket keresett, akik Európa különböző országaiba vinnének a terheket. János meg is pályázta. Anikó is örült neki, amikor megkapta az állást. Anikó ennek a speditőr cégnek az egyik irodájában dolgozott. Csak azt nem gondoltak volna, hogy milyen nehéz a búcsú, amikor János egy holnapra elköszönt. János még nem volt sokszor külföldön, most mindjárt három különféle országba ment, Belgiumba, Luxembourgba és Németországba. Belgiumban a Brügge nevű városba kellett menni. Miután leszállította az árút, egy pihenőnapja volt, mert csak a következő napon fel tudta venni az új rakományt, amit Luxembourgba kellett vinnie. Később vissza kellett jönnie Belgiumba, ahol Gentbe kellett mennie, és aztán különböző német városokba. Brüggének a városközpontja teljesen úgy maradt meg, ahogy a középkorban épült. János szerette ezeket a házakat, de amikor megszólalt a nagy templom órája, ez egyáltalán nem úgy hangzott, mint a Bazilika harangszója. Milyen jó lenne most Anikóval itt sétálni. Este a szálloda ágyában is halotta még egyszer a toronyóra hangját. De most se tudott örülni. Nagyon hiányzott valaki.
Úgy is érezte magát a többi országban. Szép dolgokat látott, mégse tudott lelkesülni. Amikor végre hazafelé tartott, sokkal jobban tudott figyelni a környezetére is. Amikor már magyar adókat tudott fogni, éppen szóltak a Bazilika harangjai. Éjfél volt. Hajnalra már otthon lesz. Anikó már nagyon várta őt. Mert volt mit közölni vele. Este sétáltak a Dunánál, amikor azt kérdezte Jánostól, mit szólna hozzá, ha apává válna. János megnézte Anikót és látta ezt a kis huncut mosolyt a szemében, amit annyira szeretett. János felemelte Anikót magához és hosszan megcsókolta. Megint nézett a szemébe, amelyben a saját boldogsága tükröződett. Míg meg nem szült a baba sokszor kellett még külföldre mennie. Viszont amikor legközelebb hazajött, esküvőt tartottak a Bazilikában. Kívülről még nem lehetett látni ezt a kis lényt Anikó szíve alatt. A ruhája elbűvölő volt. Amikor sétáltak az oltár felé és megszóltak a harangok, Jánosnak minden európai templom harangja egyszerre zúgott a fülében. De nem volt kellemetlen. Itt Európa középen voltak és minden úgy volt jó, ahogy. A boldogító igenjénél Anikó mélyen a szemébe nézett. A kis lényre gondolt, amit magában hordott. Még sokáig ünnepeltek az egyik étteremben azon az éjszakán. Éjfél előtt Anikó és János elmentek. A Bazilika harangtornyára másztak. Ott fentről néztek a kivilágított Lánchídra, amely oly melegen világított nekik. És megszólalt a harang.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat