Amikor megérkezett Bangkokba, először is azt a szállodát kereste, ahol az interneten szobát foglalt. Nem volt messze a központtól. Annyit tudott, de hogy lehet oda jutni? Először taxit akart fogni, de felhívták a figyelmét egy tuk-tuk- sofőrre. A nagy hátizsákjától és az útitáskától teljesen megtelt a jármű. Annyira tikkasztóan meleg volt, hogy állandóan le kellett törölnie az izzadtságot homlokáról. Kivette a városi térképet a hátizsákja egy oldali zsebéből. Összehasonlította az utca neveket. Úgy tűnt neki, mintha valamilyen kitérő úton mennének, de túl fáradt volt ahhoz, hogy ezt szóvá tegye a vezetőnek. A központ felé mentek, annyi volt biztos. De alig jutottak előre. Zsúfoltak voltak az utak autókkal, taxikkal, tuk-tukkal, ezekkel a furcsa háromkerekű járművekkel. Lassan közeledtek a felhőkarcolókhoz. Szállása is egy ilyen magas épületben kell, hogy legyen. Amikor végre a szálloda előtt álltak, a vezető megmondta, hogy mennyit kell fizetnie. Nem volt valami magas összeg, de a helyi viszonyokhoz képest, mégis egy nagyobb összeg. Eric nem akart vitatkozni, ahhoz először itt jobban beleélnie kell magát.
A szálloda lobbijába lépett be. A klímaberendezés magas forgószámban működött. A bal oldalon a recepció volt található. A sötétbarna pultok és polcok hosszú garnitúrája. A recepciós hölgyek boldogan mosolyogtak rá. A lefoglalás visszaigazolását vette ki a zsebéből, és a hölgy azonnal odaadta neki a 11. emeletben található szoba biztonsági kártyáját. Már csak a jelentkezésű lapot ki kellett töltenie. Egy bellboy felvitte a csomagjait. Tulajdonképpen egy hátizsákos turisták részére szóló szálloda volt, de a szolgáltatások mégis magas színvonalúak voltak. A szálloda nem volt messze a Khao San Roadtól és nincs messze a Skytrain állomásaitól, ahogyan ezt a prospektusban is olvashatta. Közvetlenül a Chao Phraya folyónál volt. A szálloda melletti rakpartról be lehetett szállni a csónakokba.
A kilátás a szobájából sem volt rossz, előtte hevert a város központja. A távolságban pagodák voltak kivehetők. A fürdőszoba ki volt csempészve márványlapokkal, a szobában pedig távirányítót talált, amellyel a klímaberendezést tudta szabályozni. Az ilyen luxust nem lelte fel Ian lakásában, itt még elfogadó áron is. Itt egy osztállyal felértékelődött az élete az írországi kempinghez képest. Úgy tűnt, hogy az idegenforgalmi ipar gyorsan fejlődött Bangkokban. Délután a nyolcadik emeleti úszómedencét akarta kipróbálni. Eléggé leizzadt. De egyelőre egy fürdő a fürdőkádban is megtette. Ma minden luxust akart magának megengedni, és a szállodai étteremben étkezni. Estére az ékszakai Bangkok felfedezését tervezte.
Lent az utcán még egyszer az ő városi útikönyvébe nézett, aztán útnak indult a Khao San Roadhoz. Itt sok nyugati turistával jött szemben, valahogy megnyugtató volt, jobb, mint egyedül nekimenni az éjszakai életnek Mindjárt egy angol pubot talált, az utca elején. A háttérben bangkoki ritmusokat lehetett hallani. A kocsma telis-tele volt. Eric a bárpult felé nyomult, egy Singhát rendelt, ahogy ezt útikönyvében olvasta. Egy thai férfi angolul beszélt hozzá. Hogy már rég van-e itt a városban. Néhány tippet tudna neki adni. Ezt Eric jónak találta. Ő a nemzeti egyetem diákja volt, amely nem volt messze innen. Hogy van-e nála térkép. Eric előguberálta a térképet hasi táskájából. Az egyetemista néhány látnivalót rajzolt be, amelyeket feltétlenül meg kellene néznie. Egy tuk-tuk-vezetőt tudna felbérelni. 200 Bahtért majd minden nevezetességhez visz. Az egyetemista újságíró akart lenni, és később Angliában tanulni. Örömét találja abban, hogy külföldiekkel tud kommunikálni. Amikor azt is megtudta, hogy Eric Írországon kerestük jött ide, teljesen elájult. Néhány szót németül is tudott, amelyeket turistáktól tanult. Már nem tudott sokáig maradni, mivel a következő napon tesztet írtak. A sok tanulás után csak egy kicsit pihenni akart. De a hétvégén megint találkozhatnak. Aztán maga is mutathatná Ericnek a várost. Eric szállodája címét és telefonszámát adta meg. Majd hívja fel , ha ráér.
Eric még ívott egy sört, és sétált a negyedben. Sok étkezde mellett ment el. Mindenhol mosolyogtak rá. Mára viszont már sokat evett. Néhány specialitást mégis jobban nézett meg. Holnap majd kipróbálja a sült rovarokat.
A következő reggelen Eric az asztalnál ült szállodájában. Ha még sokáig maradna itt, elfogyna a pénze. Legalább fel évig akart maradni, és munka után is nézni. Miután Írországban gondnokként dolgozott egy kempingben, el tudta képzelni, hogy itt valami hasonló munkát vállal. Voltak idegen nyelvi ismeretei, és halotta, hogy itt is animátorokat kerestek az Európából jövő turista áramlatok számára. Talán majd a sokszor Thaiföldre jövő turistáktól tud meg néhány dolgot, amelyeket mindig a kocsmákat lehettet találni, még a dublini kocsmákban is talált egy párat. Most a városi térképet nézte, és már tervezte túráját. Megnézte az útvonalat. Az útikönyvet is nézte. Miután befejezte a tükörtojást, a teljes kávét és a croissant, a lifthez ment, és hozta a hátizsákot szobájából. Megint a város felé gyalogolt, már a következő saroknál állt meg egy tuk-tuk. A vezető kész volt arra, hogy a javasolt árért, odavigye az egyes látnivalókhoz. Eric hátul foglalt helyet, és úgy érezte magát, mint a thaiföldi király.
Az első látnivaló egy magas torony volt, amelyet Eric már a távolból is látta. A vezető a torony nevét is megmondta: Baiyoke. A torony előtt pólókat lehetett venni, de Eric nem akarta ezeket. Ahogy a prospektusból megtudta, a tornyot még magasabbra akarták építeni, de a néhány éve bekövetkezett gazdasági válság nem engedte meg. A lifttel a kilátóhoz ment fel. Innen gyönyörű kilátás nyílott a városra. Egy emelettel lejjebbre ment, ahol egy letéphető csíkért a belépési jegyén italt kapott. Már ezért az italért is érdemes volt a belépő. Amikor lent megérkezett, a tuk-tuk-vezető már nem volt ott, bár még nem is fizette ki. Már a következő látta és magához intette. Az ő segítségével a többi berajzolt ponthoz akart jutni. Megint a fuvardíjat tárgyalta meg. Egy élénk kereszteződéshez jutottak. Ott egy négy szoborból álló együttese volt található, amelyek közül mindegyik más égtájra nézett. Ezek a Buddhák körül voltak véve egy virágcsokrokkal feldíszített korláttal. A korlát előtt sok gyertya égett. A vezető megállt. A Skytrain nyomvonalai között álltak. Újra és újra jöttek thaiföldiek, és a szobrok előtt vagy meghajoltak, vagy letérdeltek. Aztán gyertyát gyújtottak. Az ereklye belsejében négy lány táncolt. A tuk-tuk-vezető tört angollal azt magyarázta neki, hogy itt az istenekkel kötnek üzletet. Ha például valaki egészséget kíván, akkor áldozatot kell hozni, amit Brahmának szentelnek fel. Arra a kérdésre, hogy mi lenne a megfelelő ellenszolgálat, a vezető csak azt tudta mondani, hogy azt mindenki saját lelkiismerettél vívja ki. A következő állomás egy templom volt, amelyet látszólag nem sok turista kereste fel. Megint csak egy pár thait látott. Egy olyan építményt látott, amelynek teteje több szintben toronnyá nőtte ki magát. A piros tető alatti falak fehérek voltak. Az egyes tetők pagoda formájában, rétegekben voltak egymás fölött halmozva. Amikor belépett a templomba, a fali festmények okoztak döbbenetet. Egy atya szívesen adott magyarázatot hozzájuk. Még egy másodi csarnok is létezett, amelyben néhány kis Buddha-figura volt elhelyezve. Eric azt mondta a vezetőnek, hogy most szívesen enne valamit. A legszívesebben kóstolna a hagyományos thai konyhát. A férfi egy olyan helyhez vitte, ahol sok volt az étkezde. Most mégse akarta a vezető türelmét próbára tenni, és odaadta neki a megbeszélt díjat. A vezető megköszönte neki, a következő sarkon felvett új turistákat. Eric most választás előtt állt, először egy levest próbált, amelynek kókuszos íze volt, és amelyben több baromfidarab úszott. Most megjött az étvágya, és a következő standon rizses ételt rendelt zöldségekkel. Nagyon erős volt, Eric már könnyezett, de legyűrte. Most megint egy Shinga-sört ivott. A közlekedési eszközt is váltani akart, térképe szerint nem volt messze egy klongtól. Nem kellett várnia sokáig, úgy tűnt, hogy a kis hajók gyakran közlekedtek. Ott szállt ki, ahol a legtöbb turista, és nem tévedett. Egy kis emelkedést látott a távolban. Eric el se akarta hinni, hogy a koszos és szmogos Bangkok közepén, egy ilyen kis békés helyecskét lehetett találni. A többi turistával felment a hegyre. Az épületben azt mondták, az első Buddha, Gautama Sziddharta található. Néhány turista oda nyomult a bejárathoz. Úgy döntött, hogy először felmászik ahhoz a helyhez, ahol egy kilátó van a stupa körül. Káprázatos kilátás nyílott a városra, amelyet a szmog sem korlátozott. Minden úgy nézett kis, mintha egy mesebeli köd alatt létezne. A sok wat tornyait, a gyorsút és a folyó menti toronyházak, innen jól lehettet látni. Most mégis kifogott rajta a jetlag, és a közelben kocsmát keresett. Ott internet is volt. Iannek e-mailt akart küldeni. Már megint Budapesten volt. Ian lányának is írni akart. A legjobban egy Singha mellett ezt tenni. Ha így folytatja, akkor este már ki se megy. Az összes gép le volt foglalja, de egy nő azt mondta neki, hogy mindjárt kész. Akcentusára kérdezett, hogy nem véletlenül spanyol.
Amikor igent mondott, néhány spanyol szót intézett hozzá. Örült neki. Itt lakik nem messze a Khao San Roadtól, a következő héten tovább akar utazni délre. Eric is mesélt utazási terveiről, és megkérdezte, hogy ismeri-e azt a pubot, ahol előző este volt. Igen, közvetlenül mellette van egy jobb lokális, egy thaiföldi. Hát, talán este találkoznak. Még sok szórakozást kívánt Bangkokban. Neki egy hét után már nincsenek nagy ambíciói, hogy még tovább maradjon. A levelesládájában e-mailt talált Iantől. Egy budapesti angol színházban rendezett fellépésről írt. A következő hétre előadást terveztek egy alternatív klubban. A Dublinieket akarták bemutatni. Budapest és Dublin- az utazása állomásai. És most itt volt Bangkokban. Vajon valaha vissza fog-e térni Németországba. Azért voltak tervei. Arról a férfiről hallott, aki miután éveken át gasztronómiai vállalatot veszetett Németországban, Bangkokban telepedett le. Meg is volt a címe. Talán fel kellene vele venni a kapcsolatot. Amikor este megint útnak indult, először is lement a folyóhoz. Megfigyelte a rajta végbemenő hajkurászást. Vízitaxikat látott, amelyek Thonburiból a rajta utazó ingadozókkal jöttek felé, uszályhajókat, amelyek az áruikat leszállították a folyón, és természetesen a hosszúfarú csónakokat. A következő napokon ki fog bérelni egy csónakot, és az útikönyvekben gyakran emlegetett klongokat vele beutazni
A folyónál kellemes friss szellő fújt. A további útját még ma este akarta tervezni. Talán majd némi segítséget is talál hozzá az esti kocsmamenetén. A spanyol lány tanácsára a másik kocsmába ment. Igaza volt. A felszerelése inkább egy átépített garázséhoz hasonlított, de a hangulat jó volt. A hosszú asztalokon thaiak és hosszúorrúak ültek, ahogyan itt nevezték a külföldieket. A bárnál valóban felfedezte a lányt, aki egy skandinávnak ható férfivel beszélt. Eric egy sört hozott magának, és mellékesen köszönt neki. Az egyik fapadnál megkérdezte egy angolul beszélő férfit, hogy helyet foglalhat-e mellette. Elkezdtek beszélgetni. Kivándorlási tervei vannak, most viszont csak azért jött Thaiföldre, hogy egy kicsit körülnézzen. Volt már Hua Hinen, ott több svájci, német és más országból jött külföldivel beszélt. Most már nem volt biztos abban, hogy Thaiföld a neki megfelelő ország, de még mindig akar kivándorolni. Eric mesélt neki az ő ír kalandjairól, és hogy talán vissza akar menni oda thaiföldi utazása után. Andreas figyelt. Ő is már gondolt Írországra. Most mindent pontosan akart tudni Eric kalandos életéről, de akkor mosolygott rá a spanyol lány, aki már egyedül ült a bárnál. Azt mondta, majd később visszajön, és rámutatott a lányra. Andreas megértette.
Melléült a pulthoz, és megkérdezte, hogy nem rendelhet-e valamit neki. Ő is még egy sört kért. Spanyolországi korábbi élete alapján tudta, hogy az italhoz többnyire egy kis falatot ettek a spanyol bárokban. Földimogyorót rendelt. Tehát már egy ideje itt van, ha jól emlékszik. Igen, már kétszer kirándult a bangkoki környékére is. Eric a klongtúrai tervéről mesélt neki. Ez jó ötlet. Ő is már gondolt arra, hogy bangkoki tartózkodása befejezéséül még egyszer végigutazzon azokon a csatornákon. Van egy különösen festői, a Saen Sap. De a thonburi csatornáknak is van valami elbűvölő erejük. Nem akarja-e őt elkísérni. Miért nem. Aztán mesélt neki a folyó melletti szállodájáról, és a magasságban lévő medencéről. Sylvia egy vendégházban lakik, de annak is van klímaberendezése, tiszta és elfogadható az ára. Egy finn lánnyal együtt lakik. Ma este még egy másik kocsmában akar vele találkozni, hogy van-e kedve velük tartani. Ismerte a spanyol temperamentumot. Nem bírtak sokáig egy helyen. Velük megy, de legalább még meg akarja inni a sörét. A másik kocsmában Katarinára találtak. Katarinával volt egy honfitársa, akit egy kolostorban megismert. Ott egy meditáción akart részt venni, de aztán Holgerrel végigsétált a városon. Most már tudták, hogy honnan ismeri Holgert, most viszont Katarina meg akarta tudni, hogy ki van Szilviával. Eric bemutatkozott. Azt mondta, hogy ő ugyan nem szereti ezeket az ezoterikus dolgokat, viszont szívesen megnézné az apátok életét. Másrészt el is tudná képzelni, hogy egy bizonyos ideig egy thai farmon él. Most kereseti lehetőségek után néz, mivel hosszabb időre akar Thaiföldön maradni. Katarina majd meg akarta győzni egy vipassanás ülés előnyeiről. Azt mondta, még nem adta fel meditációs tervét. Erre Eric azt mondta, hogy ő is már sok mindent kipróbált életében, de legjobban saját magára hagyatkozik. Hogyan jutott eszébe a meditáció. Thaiföldi utazása előtt sok spirituális dologgal foglalkozott és most egy kolostorban teljesen spontánul úgy döntött, hogy egy ilyen ülésen vegyen részt. Most Sylvia is beavatkozott. Azt hallotta, hogy délen vannak kolostorok, ahol többnapos meditációs tanfolyamokon lehet részt venni. A buddhizmussal is foglalkozott, de csak meg szeretné nézni a kolostorokat. Azon kívül a tengerparti életet szeretné élvezni. Ezért is a következő héten a maláj félszigetre utazik. Holger azt kérdezte, hogy vannak-e már pontosabb tervei. Szárazföldön még ezt vagy azt a kolostort szeretné megnézni, mielőtt majd Ko Samuira menne. Most Eric akarta megtudni, hogy hogyan akar oda utazni. Vonattal. Eric azt kérdezte, hogy vannak-e már tapasztalatai vonatos utazásokkal kapcsolatosan itt Thaiföldön. Nem, viszont csak jót halott, bár nagyon lassúak a vonatok. Eric azt tette hozzá, hogy ő is már az ország déli részét tervei közé vette. Ott sok a nemzeti park, ahol a hegyek közé lehet kirándulni. Mikor szeretne indulni, tájékozott Sylvie. Már nem akar sokáig Bangkokban maradni. Már több kereseti lehetőségen gondolkozott. Sok a német vállalkozó, akiknek talán munkaerőre van szüksége. Arra gondolt, hogy egy üdülői szigeten dolgozhatna, ahol sok a tehetős külföldi. Hogy hol pontosan, azt majd kideríti, vagy keleten, vagy délen. Meg van neki egy bangkoki vállalkozó címe is. Majd vele akar beszélgetni. És pontosan mit szeretne csinálni? Egyszer már animátorként dolgozott, egyébként Spanyolországban. Itt is el tudná képzelni. Vagy recepción, talán, mint gondnok is egy üdülési faluban, az ilyen tapasztalatai is vannak. Akkor bárhol dolgozhatna. Nem, főzni nem tud. Később vállalkozni is szeretne. Kiskereskedelemben, vagy a turizmusban. Hogy van-e végzettsége ezen a területen. Sajnos nem, most már pár éve különböző országokban él, és sok tapasztalatot gyűjtött. Nem fél attól, hogy felelősséget kellene vállalnia. És akkor miért nem maradt otthon. Ez egy hosszabb történet. Most már nagyon szomjas, hogy a többieknek is hozhatna-e egy sört. Sylvia és Holger jelentkeztek. Katarina inkább egy pohár bort kért. A következő napon Eric és Sylvia a demokrácia emlékművénél találkoztak. Ott hajót kölcsönöztek és a Saen Sap csatornán lefelé mentek. Az egyik oldalon a modern Bangkok volt látható, toronyházaival és óriási bevásárlói központjaival. A másik oldalon, régi faházak, cölöpöken építve. A bevásárlási központok között buddhista templomokat is lehetett felfedezni. Amikor a városközpontból kijutottak, egyszerre csak rizsföldek látták a legszaftosabb zöldbe öltözve. A csónak itt lelassult. Ez egy kis hosszúfarú csónak volt, amelyet kibéreltek. A kapitány érdeklődött kívánságaik után. Amennyire csak lehetett, keletre akartak utazni, és csak alkonyatkor visszajönni. Sylvie egy csak déren öltözött férfire utalt, aki háza előtt valamilyen mosakodási rítust végzett. Ericet mégis jobban elbűvölte a mellette lévő nő. Vizet csepegtetett egy kisfiúra, akit a karján tartott. Nem messze tőlük néhány fiú fröccsöntözött egymásra, ez a hajkurászás nagyon szórakoztatta őket. Most idősebb nők is haladtak el mellettük csónakjaikban. Egy csónak közeledett hajójukhoz. A kapitány levette a sebességet majdnem nullára. Az asszony többfele gyümölcsre utalt. Sylvia azt kérdezte Erictől, hogy akar-e valamit vásárolni. Ki akarta próbálni ezeket az egzotikus gyümölcsöket, mutatott egy termésre, miközben az árára kérdezett. Abból választott, és a mellette tornyosodó gyümölcsökből, amelyek az eperre hasonlítottak, de más volt a formájuk. Sylviával kóstoltatta a gyümölcsöt, és kifizette az asszonyt. Sylvia úgy vélekedett, hogy valami nagyon finomat vett, ami semmiképpen sem hasonlítható az európai szupermarketi gyümölcsökhöz. Itt a parasztokat még hagyományos formájukban termesztették gyümölcseiket. Csak remélni lehetett, hogy a génmanipulált termesztés csak a távoli jövőé lesz. A kapitány azt híresztelte, ott itt van egy szép kolostor, hogy akarják- e megnézni. Miért nem. Az egész napot vették tervbe erre a kirándulásra. Csak azt remélték, hogy a csónak nem tűnik el, ahogy ezt a tuk-tukoktól már megszokták. Úgy tűnt, hogy a sofőrök itt nem értek rá, bár a cónakvezető eddig más benyomást tett. Eric és Sylvia kiszálltak a hajóból. A kolostor közvetlenül a csatorna mellett volt. Úgy látszott, hogy más hozzáférési út nem volt. Egy keskeny ösvény vezetett a kolostor bejáratához. Egy templomi szolga üdvözölte őket. Hogy tud-e valamiben segíteni. Csak meg szeretnének nézni a kolostort. A fiú mosolygott, és egy kapun át vezette őket a templom belsejébe. Aztán egy meghajlással búcsúzott. Sylvia jól kiismerte magát a kolostorokban. Ezt mindjárt lehetett észrevenni. Tudod, hogy hívják ezt a hegyes tornyú, boltíves épületet? Biztosan mindjárt meg fogod mondani. Ez egy chedi, a Buddha vagy más vallásos vezető relikviainak a megőrző terme. Némelyik kolostorban a királyok hamvát is tartják meg a chediben. Talán egy apátot kellene megkérdezni, hogy mit őriznek meg itt. Egy nagy csarnok előtt ott feküdt néhány prospektus. Ez az apátok közösségének a gyülekezési terme. Menjünk be. A folyosó végén egy nagy Buddha szobor állt. A vendégek is mehetnek be. Itt tehát úgy imádkoznak, mint egy keresztény templomban az oltár előtt. Nem egészen. Mivel Buddha tulajdonképpen nem egy isten. Csak azon igyekeznek, hogy kövessék tanait. Akkor olyas valaki, mint Jézus. Így is lehetne ezt mondani. Amikor kiléptek, megkongattak egy harangot. Most az apátokat imára hívnak. Eric nem akart imádkozni, de lassan éhes lett. A gyümölcsök nem sokáig csillapították éhségét. Azért most azt a javaslatot tette, hogy a templomi körséta után egy piacra vitethessék magukat. Sylvia egyetértett. Most még egy másik épületet mutatta neki. Itt eskü alá teszik a fiatal szerzeteseket. Hát ez nem neki való. Thaiföldön nem minden szerzetes egy életen át van kötve az esküjéhez. Néhányan csak három hónapra maradnak a kolostorban. Majdnem minden thai életében egyszer szerzi ezt a tapasztalatot. Hát, ez vidámabb, mint az európai kolostori élet. Egy nőnek nem szabad érintenie egy szerzetest, különösen akkor nem, amikor viseli köntösét. Mert ennek az lesz az eredménye, hogy a szerzetesnek többször mosakodnia kell, hogy visszanyerje tisztaságát. Eric karon karolta Sylviát, és elkezdett mókázni. Most a csatornába kellene vetnie magát, hogy megint tiszta legyen. Nem, hiszen nem visel szerzetes köntöst. Jó, akkor adhatsz nekem egy puszit is. Azt nem, legalább is nem a kolostor területén. De hiszen senki nem néz ide. Hát, akkor legyen. Érdemes volt ide jönni, akkor is, ha nem tettem szüzességi fogadalmat. Sylvia oldalon bökte Ericet. Hát, most gyakran kell mosakodnom. Most mind a kettőnek mosolyogniuk kellett. De Sylvia azonnal a kezét tartotta a szája elé. Hangos nevetés valószínűleg nem volt illedelmes egy ilyen helyen. A csónakvezető megvárta őket. A megbeszélt árat úgyis csak az utazás végén fizetnék. Kifejezésre jutatták kívánságukat, hogy szívesen egy piacra mennének. Azon könnyen lehetett segíteni. Egy ilyen piac teljesen a közelben volt. Nem tartott sokáig, míg megint kikötöttek. Most a csónakvezető is el akart menni, mivel ő is akart néhány bevásárlást tenni. Lehorgonyozta a csónakot a mólónál, és megbeszéltek egy időt, amikorra visszajönnek. Remélhetőleg majd visszatalálnak a hajóhoz. Még egy pár hasonló hajó kötött ki mellettük. Meg kellett jegyezniük a nagakígyókat a hajó ormán. Az ilyen kígyói csak az ő hajójuknak voltak. A szembe lévő épületen is akartak tájékozódni. Úgy tűnt, hogy raktárcsarnok volt. A piac bejárata a másik oldalon volt. Egy mellékutcán keresztül kellett menniük. A kapitány odavezette őket a kifőzdékhez. Aztán saját útjaira ment. Eric Sylviától azt kérdezte, hogy mit szeretne kipróbálni. Azt mondta, hogy ugyanazt, mint az előző napon. Savanyú zöldséget evett sült csirkefalatokkal, amelyek elég erősek voltak. Eric inkább valami rizsételt kért. Több kifőzde mellett haladtak el, és aztán az egyik mellett döntöttek, amelyben Sylvia kedvenc ételét fedezte fel. A fejkendős nő a wok mögött, úgy tűnt, hogy nem izzadt. Eric figyelte, ahogyan elkészíti az ételét. Először is a húsdarabkákat egy mártásban sütötte, és egy gulyásszerű étel volt az eredmény. Ehhez két adag rizst kért. Sylvia zöldséges ételébe bele akart kóstolni, és talán akar magának is rendelni. Most is sört ittak. Most végre akadt idejük, hogy a további útitervekről beszélgessenek. Eric azt kérdezte Sylviától, hogy komolyan gondolta-e, amikor azt mondta, hogy délre akar utazni. Igen természeten, már be is csomagolt, csak a hétvégén akart még Bangkokban maradni. Eric arról a tervéről mesélt, hogy fel szeretne keresni egy vállalkozót és munka után érdeklődni. Ha sikerül, majd itt marad egy darabig, Bangkokban. Mivel Sylviának a hétvégére még nem voltak nagyobb tervei, talán Katarinával még egy kocsmatúrára megy. Eric azt mondta, hogy ő is azt szeretne. És pontosan mit szeretne tenni Sylvia délen. Egyszer már a pubban adta elő. Már kikeresett néhány kolostort, amelyeket az úton dél felé meg szeretne nézni. Az egyikben éjszakázni is lehet. Ericnek ízlett Sylvia étele, ezért most még egy nagy zöldségtálat hozott. Most Sylvie nassolt az ő ételéből. De néhány falat után letette villáját. Azt mondta, talán túl sokat evett, először a gyümölcsöt és most ezt a nagy adagot is. Kedve telt, hogy még egy kicsit sétálgasson. Eric is észrevette, hogy a második étellel nagy fába verte a fejszét. Felcsatolták hátizsákjaikat és az emberi tömegekkel vitettek magukat. Egy kicsit időztek a különböző ajándékstandoknál, és Sylvia egy fatálcát vett, amelynek elfogadható volt az ára. Ugyan helye kell neki csomagjában, de étkezési tálcának is használhatja. Eric azt mondta, hogy neki még korán, hogy emléktárgyakra gondoljon, hiszen még hosszú út áll előtte, és ezzel most nem akarja terhelni magát. Lassan ideje lett, hogy visszatérjenek csónakjukhoz. Nem is volt könnyű visszatérni hajójukhoz. A turistai áramok ismételten lezártak útjukat, Eric fogta Sylvie kezét, egy kis mellékutcába kerültek, ahonnan már egyenesen vezetett az út a kikötőhelyig. Kapitányuk már várta őket. Ő is bevásárolt, de inkább praktikus dolgokat. Olajt vett a hajóra és néhány élelmiszert otthonra. Hazafele más úton akart járni, a kis csatornákon a rizsföldök mentén, amelyek az itteni lakosság kereskedelmi utjai voltak. Eric és Sylvie nem bánták meg, hogy ez a hajóvezető mellett döntöttek. A visszaút a folyóba lebukó nap háttere előtt aztán méltó befejezése volt az útjuknak, de Eric és Sylvia is egyre fáradtabbak lettek. Egyre kevésbe beszéltek, és Sylvie már előtte álló elutazásán gondolkodott. Eric azon gondolkodott, hogy ma akar-e még pubba menni. Akkor még nem tudta, hogy az egyetemista hagyott neki üzenetet a szállodában, hogy este találkozhat vele. Sylvievel megbeszélte, hogy majd a szálloda bárjában egy pohár bort isznak. Sylvie se akart már sokáig fennmaradni. Amikor megkapta az üzenetet, felhívta Thanit, és megbeszéltek egy találkozót a következő délutánra. Sylvia vele együtt jött a szobájába, és még egyszer megnézte tányérját. Eric azt kérdezte, hogy otthon vár-e rá valaki. Igen, van egy barátja, ha úgy lehet őt hívni. Eddig csak párszor találkoztak, viszont el tudna képzelni vele egy hosszabb barátságot is. Bármit is jelenthet, gondolta Eric magában. Azt mondta neki, hogy ő most zuhanyozni megy, és ő is azt teheti, ha van kedve. Ő is szeretne zuhanyozni, de inkább kényszerből, mivel koszosnak érzi magát a hajókirándulás után. Amikor Sylvie kijött a zuhanyzóból, mégis magára csavarta a fürdőkendőjét. Eric úgy reagált, hogy elmondta neki, milyen szexisnek néz ki ebben a rövid ruhában. Légy szíves, semmilyen célzás. Forduljon meg, amikor felöltözik. Nem kell félnie, nem tesz semmit. Már lemegy az előcsarnokba, hogy egy napilapot szerezzen. Már rég nem olvasta a híreket. Majd ott találkoznak. Most mérgelődött Sylvia. Annira nem volt csábító, hogy a száraz hírek fontosabbak voltak nála. Tetszett neki. És a mai nap alatt bizonyosodott benne, hogy több mint barátságot érzett iránta. Kihozta a ruhait a fürdőből. Most szívesen valami mást vett volna fel, valami előnyeset, és nem megint ezeket az átizzadott ruhákat. De egy szexi esti ruha most túlzás lenne. Benézett a tükörbe, és jól érezte magát. Biztosan jó este lesz. Amikor Eric a következő reggelen felébredt, nem akarta elhinni szemének, hogy Sylvie feküdt mellette. A takaró csak félig fedte be, zsenge melleit kitárva. Most megint emlékzett. A hoteli étteremben vacsoráztak, és egy thaiföldi bort rendeltek. Egyre jobban ízlett nekik, szódavizet ittak hozzá. Utána átmentek a hotel bárjába. Ő egy konyakot, Sylvie pedig egy koktélt ivott, amely a tenger színére emlékeztetett. Vele együtt jött fel a szobájába, hogy elhozza holmiját, de akkor egymásnak estek. Szédült, és mint egy véget nem érő mámorban többször szeretkeztek. Szemhelyét figyelte, amelyek csendesen remegtek. Talán a sötétítőn át beáramló napfény okozta ezt a nyugtalanságot. Ma az egyetemistával akart találkozni. Ránézett az órájára. Ha időben oda akart érni a találkozóhoz, most kellett indulnia. Zuhanyozott, és mert Sylvie most a másik oldalra fordult és talán még egyszer elaludt, otthagyott neki egy üzenetet az éjjeli szekrényen. Megint abban a kocsmában beszéltek meg a találkozót, ahol először találkoztak. Mivel ma megint nagyon meleg volt, nem volt kifogásuk az ellen, hogy találkozásukat megint egy sörrel kezdtek. Eric megkérdezte Thanitól, hogy hogyan sikerült a vizsgája. Azt mondta, hogy megérte a sok magolást, azt mondta neki a professzora, hogy teljesítményét nem lehet túlszárnyalni. Eric erre azt mondta, hogy ő is szívesen tanult volna, de hogy anyagi okokból nem engedhette meg magának. Thaninak nem kellet fizetnie tanulmányaiért. Eredményei alapján felvételi nélkül vették fel. De most azt akarta, hogy Ericnek meséljen neki az írországi utazásáról. Időközben kiürítették korsójukat, egy másikra való ajánlatot viszont elutasítottak. Thani azt mondta Ericnek, hogy a királyi palotához fognak menni. A helyi vonattal mehetnének oda. Útközben majd Eric mindent meséljen neki. Eric magyarázta neki az írországi bevándorlási törvényeket, és hogy a munkafelvétel nem volt olyan nehéz a számára. Azt azonban nem tudja, hogy hogyan működik az egész nem EU-s polgárok esetében. De pályázhat egyetemi tanulmányokra. Időközben értek a megállóhoz, ahol csónakra át kellett szállniuk. Thani magyarázta neki, hogy mit látnak a párton. Csak most tudasult Ericben, hogy az utolsó éjszakát a szép Sylvievel töltötte. Talán már felkelt. Később fel fogja hívni. Vették a belépőket, és Thani nagyon részletesen mesélte neki a palota és Thaiföld történetéről. Ahogyan kialakult az alkotmányos monarchia. A mellette lévő templomban még néhány Buddha szobrot néztek. Estére megint találkozót beszéltek meg, amikor majd ráérősen beszélgethetnek. Sylvia a következő napon el akart utazni. Ő még át akarta gondolni, hogy akar-e vele együtt elutazni. Sylvie mára tervezte a jegy vásárlását. Egyszerre csak felgyorsultak az események. Tulajdonképpen Eric nem is szándékozott belemenni szerelmi ügyekbe, de a természetnek, úgy látszott más véleménye volt. Nem tudta volna megmondani, hogy szerelmes volt-e Sylviába, a társaságában viszont jól érezte magát. Éppen úton volt a panziója felé, amikor felhívta. Hogy nem tudnának-e találkozni. Igen, még csomagolnia kell, és utána együtt mehetnének a pályaudvarra jegyet venni. Rendben, egy óra múlva ott lesz panziójában. Eric egy internetkávézóba ment, találkozásuk színhelyére. Ian válaszolt neki. Megkérdezte, hogy milyen tervei lennének még Thaiföldön. Eric ráutalt, hogy találkozott egy lánnyal, és hogy majd talán az ország déli részébe utazik. Igazan jó volt, hogy volt egy barátja, aki érdeklődött sorsa iránt. Az utazása különböző állomásain mindig találkozott olyan emberekkel, akik társai voltak az útjának egy részén. Néha az interneten kutatott, hogy mi lett az egykori társokkal. Néhány emberről majdnem az életük minden részletét lehetett találni, ne másnak a nyomára se lehetett bukkanni. És hova vezet majd az ő nyoma? Befejezte a levelet és kifizette a kólát, amit ivott. Néhány ével ezelőtt még rá se lehetett gondolni, hogy az ember tartsa a kapcsolatot olyan társokkal, akik szétszóródtak a világon. De ez valószínűleg hozzátartozott az élethez, hogy mindig valami változott. Csak nem volt szabad elmulasztani az elugrást. Minden esély az életben csak egyszer adódott meg. Azt már tanulta. De most már nagyon örült a Sylvievel való találkozásnak. Majd vesz neki egy kis csokrot. Ezt a romantikus eret még nem ismerte magában. De vajon majd kifejlődik-e igazi szerelemmé, vagy csak románc maradt, azt még nem tudta. Katarina nem volt ott. Eric meg akarta csókolni Sylviet, de ő azt mondta, hogy most nem akarja. Eric nem tudta, hogy mit gondolkozzon erről. Most érezte, hogy mennyire éhes volt. Megkérdezte Sylvie-től, hogy meghívhatja-e egy késői ebédre. Igen, ő se evett még semmit. Az áruházakban vannak éttermek, ahol japán ételeket is lehet fogyasztani. Eric inkább egy thai étteremben akart ebédelni. Sylvie ismert egyet, ami viszont egy kicsit drága volt. Miért nem. Az nap ünneplésére. Az étterem egy csatorna közelében volt. Élőételt rendeltek, utána thai csirkét és egy könnyű bort. Hogy tényleg akar-e már holnap elutazni. Ha még maradna pár napig, majd vele megy. Még lenne némi elintéznivalója Bangkokban. Mi az a nagyon fontos dolog? Először is a vállalkozóval akar beszélni, hogy lenne-e valami munkája a számára. Ha nem, akkor az egyik szigeten körül fog nézni. Sylvia beleegyezett. Még marad, de csak azzal a feltétellel, hogy majd megnézi vele azokat a kolostorokat, amelyeket már kikeresett. Ezt nem ígérheti, de mindenesetre vele szeretne utazni, és majd csak akkor jön vissza, ha Bangkokban dolgozik. Az fedezi az ő terveit is, ő majd akkor megy vissza Bangkokba, amikor elutazik Spanyolországba. Erre ittak. Akkor még ráérnek a jegyeket venni. Most mind a ketten vissza akartak menni a panzióba. Katarina ma csak késő este vissza fog jönni. De már vehetnék a jegyeket, akkor biztos, hogy ülőhelyük lesz. A pályaudvar nem volt messze, és útjukon feküdt. Eric nem volt ellene. Elmesélte, hogy este Thanival szeretne találkozni, hogy akar-e velük jönni. Nem, ma egyszer korán akar lefeküdni, miután tegnap ebből nem lett semmi. Mindketten nevettek. A pályaudvari ablak előtti sor rendkívül hosszú volt. Most Sylvie megengedte, hogy megcsókoljon, vagyis nem várt és hozzásimult. Majd mit fognak csinálni délen? Remélem, hogy nem leszel apáca. Azt te sem hiszed a tegnapi éjszaka után. Megint nevettek. Menetjegyükkel eltávoloztak, és a panzióba vették az irányt. Tulajdonképpen most már ott kellene lennie Thaninál, de ma el fog késni. Sylvie azt mondta, hogy nyugodtan menjen el. Ő most pihen, és majd később átmegy hozzá a szállodájába. A városban beszéltek meg egy időpontot. Még egy hajóútra is mehetnénk este. Az éjjeli Bangkok, a folyóról nézve. Ezt nem akarta elszalasztani. Megbeszélték a találkozót a kikötőhelynél. Jó, hogy itt ennyire jól kiismered magad. Igen, természetesen, gondolod, hogy először veszek részt ilyen kiránduláson? Csíntevő mosolya látszott a szeme sarkában. Jó, akkor ne csodálkozz, ha én is hozok még egy lányt. Jó, de most már indulok. Hosszan csókolta, de ő kivédte. Menj, és ne késs el. Thani a bárnál ült és már várta. Eric azt kérdezte tőle, hogy volt-e már délen. Igen, Hua Hinben. A thaiföldiek ott szeretnek nyaralni. Még a királynak is van ott rezidenciája. És ilyen szigetet javasolna, ha ott dolgozni akar. Talán Ko Samuit. Az egyik legszebb sziget. És nem annyira elfoglalva a szex turizmus által, mint a többi sziget. Oda vasutas összekötődés is van? A komppal lehet a szigetre menni. De az összekötő városba a szárazföldön vonat megy és van repülőjárat is. Mikor szeretne utazni. Elmesélte neki a bangkoki munkaterveit. Igen, jó Bangkokban dolgozni, a szigeteken viszont talán még többet kereshetne. Most ott sokat befektetnek a turizmusba, és azon kívül még szép környezetben is lehet dolgozni, tiszta a levegő, nem olyam szmogos, mint Bangkokban. Igen, ez igaz. Ő is inkább vidéken dolgozik, vagy a friss levegőn, ha lehet. Thani odaadta a mobilszámát. Bármikor felhívhat, ha segítségre van szüksége. Mindenképpen tartani akarja vele a kapcsolatot. Sajnos most ugyanaz a dolog, mint az első alkalomból. Holnap is még le kell vizsgáznia, szövegelemzésből. Ugyanis kihagyott néhány szemináriumot, mivel a tanulás mellett is dolgozik. Mit csinálsz? Néha turistavezetőként dolgozom. Ah, ezért azok a kiváló ismeretek. Nem, különben is érdekli a történelem. Még egy ideig együtt sétáltak. Akkor Eric a kikötőhelyhez sietett. Sylvie fehér ruhát viselt. Nagyon csinos volt. A gőzhajón nem volt túl sok ember. Már nem voltak rajta olyan thaiak, akik dolgozni mennek. Sylvie ásványvizet akart inni. A tegnapi buli után nem fajt a foga valamilyen alkoholos italra. Eric is csak egy fröccsöt ivott. A csillagos ég mindenhol szép, de az ember igazából csak a hazájában érzi őt, vagy ha szerelmes. És te szerelmes vagy? A szemébe nézett. Ő is sokáig nézte őt. Talán jobb volt, ha az ember bizonyos dolgokról csak a maga idejében nyilatkozott. De a tekintés többet árult, mint a szavak. Sylvie halálosan fáradt volt, amikor visszatértek a hotelbe. Gyorsan zuhanyozott és az ágyba bújt. Eric nemsokára hozzábújt.Ericnek igaza volt. Megtalálták Rainert. Tehát vállalkozó akarsz lenni. De egyelőre munkahelyed kell. Ide jöttél, hogy a konkurensem legyél. Ha úgy akarod látni. Rainer mindjárt a tegezés lehetőségét kínálta neki. Igaza volt. Mindjárt szimpatikusak voltak egymásnak. De mi hajt téged a világ végére? Talán ugyan azok az okok, mint téged? Ez más, nekem thai feleségem van. Igen, de te is először hátizsákos turista voltál. Ez az ország talán úgy hat, mintha ideális hely a kalandoroknak. De igazán csak akkor elfogadnak, ha belemész ebbe az életbe. Mit szól ehhez a barátnőd? Csak a kísérője vagyok, nem mondok ehhez semmit.” „Hát, akkor ezek jó kilátások.” „Először az életemben olyan érzésem van, hogy tudom, mit akarok.” „Ezt már sokan mondtak, akik itt telepedtek le. Tehát először is nyaralni akartok, Ko Samuin én is már voltam. De egy szigetre nem akartam menni. Itt érzem jól magam, a nagyvárosban, és csak szabadságra megyek a különböző szigetekre. Tehát jelentkezhetek nálad, ha visszajövök? Igen, átvehetnéd a németországi rendeléseket. A turisták néha örülnek, amikor sült kolbászt tálalnak nekik. Azt is hallottam, hogy nemsokára egy hentes is akar itt letelepedni. Hát, majd meglátjuk. Minden jót kívánok nektek.
Igen, de mi nem megyünk, mielőtt nem kipróbáltuk volna valamelyiket az ételeid közül. Rainer mobiltelefonja megszólalt. Pillanat, rámegyek az internetre. Németek. Rendben, mindjárt felhívlak titeket a Skype-on. A pincérek is beszéltek németül. Legalább német rendelést tudtak felvenni. Eric és Sylvie a ház speciel ételét rendelték, a bécsi szelet, a rizs és a thai zöldségek összeállítását. Minden kétség ellenére csodálatos párosítás volt. Amikor már söröztek, a házigazda megint melléjük ült. Ízlett? És mennyire. És van már üzleti tervet, hogy hogyan szeretned működtetni éttermedet? Azon még gondolkodom. Világos, talán barátnődnek is lesz még pár ötlete. Feleségem is csodálatosan támogatott engem az elején. És most? Wellness szalonja van a közelben. Egymásnak csináljuk a reklámot. És egészen jól működik. Tehát nincs hiányotok ötletekben és üzleti érzékben. Ha egyszer az egyik hely már nem megy olyan jól, biztosan valami más jutna eszünkbe. De azt hiszem, nem lesz rá szüksége. Talán még bővíteni szeretnék. Tehát jó, majd jelentkezem, amikor visszajövök. Jó, nekem is mennem kell. A konyhai fiúk néha megbolondulnak, érős kézre van szükségük. Rendben, még megisszuk sörünket. A főnök elment a konyhába. Most már nem volt akadálya továbbutazásuknak. Ugyanazon a napon még le akarták foglalni a helyjegyeket. Sylviának még az volt a terve, hogy egy utolsó esti kirándulásra menjen Katarinával és az új barátjával. Hogy velük akar-e tartani. Most Erichez mentek. Neki is kellett csomagolnia. Majd biztosan jön még vissza Bangkokba. És neked nem esik nehezedre, hogy búcsúzzál Bangkoktól. Majdnem két hét után a piszok és a zaj már egy kicsit idegesít. Végre a hullámok közé akarom vetni magam. És egy kicsit áhítozni. Ez ugyanis az utam célja volt. Ah, most megint az apáca beszél belőled. Azt a témát már megvitattuk. Ma egy olyan pubban találkoztak, amely közvetlenül a folyó mellett volt. Katarina és Holger már ott voltak, amikor Sylvia és Eric odaértek. Katarina rájuk mosolygott. Holger éppen mélyen el volt merülve a mellette lévő férfival folytatott beszélgetésbe. Ő is egy kicsit emelte kezét, amikor felismerte a belépőket. Szabadon tartottak a mellettük lévő helyeket. Azt hallottam, hogy le akartok lépni, üdvözölte Katarina Ericet. Először is helló. Igen, mit szeretnétek inni? Az első kör az enyém. Oh, milyen nagyvonalú. Te mit szeretnél, Sylvie. Egy sört. És te? Csatlakozom. Tulajdonképpen kár, hogy a Khao Sant már magunk mögött hagyjuk. De azt mondják, egy bangkoki nyaralásnak az eléje és a vége. Ah, azt gondoltam, még vissza akarsz jönni, csodálkozott Sylvie. Igen, ha nem találok semmit délen, biztosan visszajövök. Sylvie már mesélte nektek, hogy itt találtam egy lehetőséget, hogy esetleg egy éttermi tulajdonosnál tudok dolgozni. Igen, említette. És mit akartok délen csinálni. Tehát, Sylvie még meg szeretne nézni néhány watot. Én inkább a természet mellett vagyok. Majd meglátjuk. De te azt is mondtad, hogy ha nem találsz délen semmit… Igen, talán állást is találok az egyik szigeten. Talán Ko Samuira megyünk. Utoljára azt mondtad, hogy hosszú történet, amiért világot jársz. Pontosan én sem tudom mondani. Talán csak saját magam elől menekülök. Nem, én azt hiszem, hogy e mögött több van. Sokat foglalkoztam spirituális dolgokkal és pszichológiával, ahogy tudod. És én nem adok sokat a pszichoterápiára és az egész hülyeségre. Egyesek nem akarnak tanulni tapasztalataikból. Akkor is, ha nem egyetemen tanultam, mégis próbálok, valamit csinálnom magamból. És mennyire sikerült neked? Csak azt tudom, hogy még utazni szeretnék. Az az idő, hogy letelepedjek még nem jött el. Tehát mindig mindent nyitva hagysz. Eddig ezzel jól jártam. Fel is írom tapasztalataimat. Ah, a nagy író. Ezt nem akartam ezzel mondani. De segít nekem, hogy jobban megértsem, mi történik körülöttem. Igazad van, én is naplót vezetek. Holger jött egy tálcával, és mindenkinek odanyújtotta italát. Sylvia figyelt és most azt kérdezte, hogy meddig akar Eric még maradni. Holnap korán fel kell kelniük. Talán féltékenységet hallott ki Sylvia hangjából? Nem tudta elviselni, ha valaki el akarja sajátítani a másikat. És ezt nem gondolta volna Sylviáról. Ne aggódj. Eddig mindig fel tudtam kelni, ha kell. Igen, te igen, de én reggel sokáig szeretek aludni. Ezt észrevettem, mondta mosolyogva. Sylvia egy kicsit morcosan nézett rá. Hogyan alakult ki ez a hangulatváltozás. Most Holger is belekapcsolódott a beszélgetésbe. Akkor egy vonattal később mentek. Ne csináljatok már ekkora ügyet belőle. Itt vagyunk a Khao Sanon. Itt nem kell stresszezni. Valaki kér egy cigit. Katarina elfogadta, bár csak ritkán dohányzott. Eric is vett egyet, Sylvia nem cigizett. És nektek milyen terveitek vannak, irányította most a szót Holgerhez Eric. A repülőjegyem majdnem lejárt, hiszen már voltam Phuketon is. Még négy napig maradok itt, és azután visszamegyek Finnországba. És mi lesz veled, Katarina. Őt még vipassana-tanfolyam várja. Tegnap tájékozott egy kolostorban. Ott három nap múlva elkezdheti. És utána? Tovább szeretnék utazni Indiába. És miből fizeted. Én azért dolgoztam, hogy lehetővé tegyem ezt az utat. Fél évre spóroltam a pénzt. Ha majd elfogy, meglátom, hogy visszamegyek-e, vagy valamilyen munkát elvállalok. Egész bátor vagy, hogy egyedül utazol, méghozzá nő létedre. Még nem voltak problémaid? De, az elején elég naiv voltam. Az egyik hozzám akart nyúlni, de akkor szerencsére valaki közbelépett. Az ember tanul, ahogy mondod. És honnan tudod, hogy én nem akarok rosszat neked. Hülye! Holger mosolygott. Most Katarina Sylviehez fordult. És te mit szeretnél csinálni, amikor majd visszajössz. Akkor a tanári életem kezdődik Spanyolországban. De még nem tudom, hogy akarom-e ezt egy életen át csinálni. Legalább nem Spanyolországban. Én is hasonló cipőben járok. Én se akarok egy finn irodában végezni. Legalább még nem most. Még utazni szeretnék. A világjárókra. Eric koccintott Holgerrel, aztán Katarinával, végül Sylvievel. Úgy tűnt, még mindig mérgelődött. (letzter Abend in der Kneipe- aufbrechender Konflikt) A vonaton Sylvia és Eric szorosan egymáshoz simulva ültek. És így utaztak dél felé. Nagyon meleg nap volt. Korán reggel indultak. Hamarosan Petchaburiba ért a vonat. Egy útikönyvben olvastak a nemzeti parkról, és most el kellett dönteniük, hogy le akartak-e szállni. Az ég egy kicsit beborult és úgy nézett ki, mintha nemsokára esik az eső. Egy kis hűsítés fellazítaná az elmúlt napok hőségét. Ericnek az volt a véleménye, hogy egy hegyi túrára kellene menniük. Ha majd megint elkezdődik a hőség, a tengerpartra mehetnének. Sylvia ugyan nem volt nagyon lelkes, de aztán hagyta magát rábeszélni. A levegő tényleg egy kicsit lehűlt. Most csomagjukkal ott álltak az utca szélén és arra vártak, hogy valaki magával vigye. Az ég egyre sötétebb lett. Sylvia kivette az esőkabátját. Eric inkább kitette magát az elemeknek. Időközben tovább mentek, egy autó még nem tűnt fel. Sylvia nagyon szomjas volt. Már elfogyott az ásványvíztartaléka. Eric észrevett egy járművet a horizonton, amikor megfordult. Sylviát egy kicsit félre tolta, és azt mondta neki, hogy integessen az autónak. Amikor közelebb jött a járgány, az derült ki, hogy egy kis teherkocsi volt. A vezető fékezett, és mielőtt előttük megállt, sűrű por-és homokfelhőt kavart fel. Egy körülbelül huszonöt éves férfi azt mutatta nekik, hogy hátul a rakodótéren foglaljanak helyet. Eric először is felrakta a két hátizsákot, és aztán segített Sylvie-nek a felszállásban. Aztán feltámasztotta magát, és egy energikus felemelkedéssel Sylvie mellett teremt. A vezető hátranézett és integetett a kezével, ezzel jelet adva az indulásra. A gyors változás lerántotta őket a padlóra. Egymásba kapaszkodtak, és a kocsi már teljes sebességgel száguldott. Sylvie megkönnyebbülését arról fejezte ki, hogy végre úton vannak. Bár egyre sötétebb lett, még mindig nem esett az eső. A távolban megpillantottak egy tavat, és e mögött laza ködben hegyek lankait. (Gespräch auf dem Lastwagen?) Meddig akarsz még világot járni? Egyszer már úgy voltam, hogy családot alapítok, de nem bírtam ki sokáig. Amikor viszont a lányom fontossá vált a számomra, a barátnőm többé nem akart tudni rólam. És talán még egyszer próbálkoznál? Ezt még nem tudom. És miért mentél Thaiföldre? Többek közt azért is, mert gyanítom, hogy itt találom majd az apámat. Eddig nem meséltél semmit az apádról. Tulajdonképpen két apám is van, mostohaapám és vér szerinti. Nekem viszont azt mondtad, hogy itt munkát szeretnél keresni. Igen, ez igaz is. Nem is lehetek biztos abban, hogy édesapám itt tartózkodik. És mi történt vele? Hát lelépett, amikor még kicsi voltam. Akkor még párszor találkoztam vele, később azt hallottam, megcsinálta, vállalkozást alapított, és azt is, hogy valamikor Thaiföldre ment. És apukád mit jelent neked, inkább a példaképed vagy az ellenséged. Hát, ezt ki szeretném deríteni. Te olyan vagy nekem, mint egy nyitott pszichológiai könyv. Tulajdonképpen mindig is pszichológiát akartam tanulni, de aztán mégis a tanári pálya mellett döntöttem. Hogy jó döntés volt-e, még nem tudom. Tehát nem vagy elhivatott tanárnő? Ezt még ki szeretném deríteni. Vannak mindenesetre más terveim is. Fordítani is szeretnék. Angolból spanyolba. És hol sejted az apukád? Az egyik szigeten. És az interneten nem tudtál kideríteni semmit? Nem, azt gondolom, hogy más név alatt él. Egyre érdekesebb lesz. Igen, azt gondolom, hogy sok párhuzam van köztünk. Miért, Eric nem az igazi neved. De igen, de megváltoztattam családi nevemet. Hát, ez aztán a vallomások sora. Igen, néha az igazság napjaim vannak, de ez soha nem tart sokáig. És mi elől menekülsz? Van egy történet, amit talán majd máskor elmesélem neked. És tegyük fel, megtalálod az apádat. Nem fog ez sok mindenen változtatni. Akkor is folytatni fogom az utamat, de talán néhány kérdésemre tud válaszolni. Majd meglátjuk. De köszönöm a bizalmadat. Jó, hogy tudom. Talán segíteni is tudok. Igen, segíteni talán, de végül is ez a magánügyem. Elnézést, nem szeretnék beavatkozni. Rendben van. Miután Sylvie és Eric leugortak a tehergépkocsiról, és megköszönték a fuvart, előttük láttak a hatalmas tározótavat. A háttérben a hegyek úsztak a párában. Elvégre nem esett az eső, de még mindig nagyon forró és párás volt a levegő. És most mit csinálunk? Úgy tudom, lent a partnál van bungalók és egy panzió. Azt javaslom, hogy induljunk. Messzire már úgy se fogunk menni. Igen, már késő délután van, és míg érkezünk, biztosan már sötétedik. De egyelőre be kellene szereznünk egy térképet a nemzeti parkról, hogy ne föleslegesen még eltévedjünk is. A gyakorlatias Sylvie! Mindig célzásokat kell tenned?
Sylvie feltette a hátizsákját, és Eric ebben követte. Nem tartott sokáig, míg észrevették, hogy nehezek a csomagjaik, és talán még egy kocsit le kell stoppolni. De aztán szemükbe tűnt egy kemping. Amikor megkérdezték a gondnokot, azt tudták meg, hogy bungalókat is lehet bérelni, az úgynevezett lodges-et. Ez jó kiindulópontnak tűnt a túráikra a parkban. Amikor Sylvia kinézett az ablakon, meglátta a nagy tavat. Nemsokára már haza fog menni. Mi lesz aztán vele és Erikkel. Mindenesetre tartani akarta vele a kapcsolatot. Eric hátulról lopódzkodott hozzá. A tó hullámai visszaverték a fényt. Talán úszni menjünk? Sylvie ezt jó ötletnek tartotta. De légy szíves, fordulj meg, amikor öltözködöm. Miért most hirtelen olyan prűd? Ericnek nem kellett sokáig kutakodnia fürdőnadrágja után. Most végre le tudtak mosni az utazás szennyét és izzadását. Sylvie még mindig az alsóneműjében állt a hátizsákja előtt. Majdnem mindent kirámolt, és az ágy saját oldalán felhalmozta. Akkor mégis sikerült más valamilyen cuccok közül kihúznia a bikinit.
78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 44
Tegnapi: 49
Heti: 261
Havi: 1 028
Össz.: 109 540
Látogatottság növelés