Carlo nehéz fejjel ébredett. „A tegnapi harminc sör közül egyike biztosan rossz volt.” Ma Akirával egy berlini tv-stúdióba akart utazni. Akira ott filmeket vásárolt Japán számára. A filmek egyes jelenetei meg fogják nézni. Akirának mindenhol valamilyen kapcsolata volt, igazi üzletember. Saját magának ott voltak a szövegek ezrei sublódjában, soha sem tett bármit is eladásukért. Talán könnyebb is volt, más emberek áruival kereskedni, mint a saját személyiséget a piacra dobni. De Akirával jól tudott elbeszélgetni, meg tudott érteni olyan művészlelkeket, mint amilyen ő volt. Az utóbbi időben a fényképezés iránt is érdeklődött. Akira nem a szokványos turista képeket készítette, olyan fényképeket tudott teremteni, amelyek a hangulatot is befogadták. Carlo is azon morfondírozott, hogy talán neki is jól tesz, ha nemcsak ír, hanem képi benyomásokat is gyűjt. Ugyanis fogékony volt a mindennapok különleges elemeire, építészeti részletek, a természet szépsége, amit addig csak elbeszéléseikben írt le. Este, amikor majd visszajöttek a stúdióból, Akirával fog erről beszélgetni. Most a konyhába ment, hogy kávét főzzön magának és elszívjon egy cigarettát.
Gina már megterítette az asztalt Iannel, amikor Eric visszajött városnézési túráról. Ian bemutatta őket egymásnak, és Gina németül köszönte. Mindjárt a rendszerváltás után a Humboldt Egyetemen tanult. Művelődéstörténész volt, és a két világháború közötti és utáni irodalom iránt érdeklődött. Erről írta a disszertációját. Most a belfasti egyetemen germanisztikát tanított. Kislánya is volt, de elvált férjétől. Eric soha nem folytatott egyetemi tanulmányokat. Mindig autodidakta maradt, de ő is sokat foglalkozott az ír irodalommal. Azonban most nem irodalomról akartak beszélni, hanem Ian és saját életéről Magyarországon. Gina soha nem jutott Prága és Varsónál tovább, ahol egy-egy hétvéget töltött tanulmányai alatt. Iannek a magyar nyelv igazi kihívás volt, bár színészként jó emlékezeti képessége volt. Ericnek könnyebben ment a nyelv tanulása. Valószínűleg természetes tehetsége volt az idegen nyelvek tanulásához. Gina szándékozott Iant valamikor a lányával együtt meglátogatni Budapesten. Most konyhába ment a desszertért. Ian reggel a piacon articsókákat vett, és abból krémet készített. Azt most tószthoz ettek. Eric nem volt hozzászokva egy ilyen finom konyhához. Ő elég könnyen bánt az ételek elkészítésével. Gina nagyon szerette ezt a krémet. A juhászpástétom jobban felelt meg Eric ízlésének. Viszont este egy étteremben friss halat akart enni. A túrája közben egy halétterem mellett haladt el. Ian nem annyira szerette a halat, de Talán Gina eljön vele. Gina csak holnap akart visszamenni a vidéki házába. Az egyetemen valamit el kellett intézni, habár ott most szünet volt. Az ebéd után emiatt is hamar elbúcsúzott.
Megint későre járt. Egyes filmeket majdnem teljes egészükben néztek meg, és most Carlónak fájt a feje. Nem volt ahhoz szokva, hogy ilyen sokáig bámulja a képernyőt. Akira megköszönte segítségét. A filmekben néha nem értetet egyes kifejezéseket. Carlo tolmácsolta neki ezeket a részeket. Ezeket a filmeket még a japán nyelvre is kellett fordítani. Akira egy szép szecessziós éttermet ismert, ahova komppal tudtak menni. Eva már bejelentette, hogy a következő napon fog jönni. Akira a holnapi napon végre a könyvtárba akart menni. Még egy kicsit a védekezési stratégián kellett dolgoznia. Carlo Évával együtt Potsdamba óhajtott menni. Az újság szerkesztősége kért egy visszatekintést a Potsdami konferenciára. Éva is meg szerette ismerni a berlini éjszakai életet. Elég sok szene klub létezett. Éva ez a miliő iránt érdeklődött. Viszont ma Carlo azt akarta, hogy nyugodton csengessen ki ez az este Akira jelenlétében. Mind ketten kimerültek voltak a berlini túra és a stúdiói nap miatt. De aztán megint elég későn feküdtek le. Berlin, a város, amely soha nem alszik. Amikor visszautaztak Akira házához, még sok volt a nyüzsgős az utakon, bár csak hétköznap volt. Budapesten csak a hétvégék voltak turbulensek.
Eric Ginával a halétteremben beszélte meg a találkozót. Ő is szerette a halat, hiszen gyerekkorában kikötő mellett lakott. Ismerte ezt az éttermet korábbi látogatásaiból. Néha anyukájával jött ide, aki a válás után még egy ideig Belfastban élt, de akkor vele együtt vidékre költözött. Tulajdonképpen anyukája otthon készítette a halat, de különleges alkalmakból kimentek. A halászok a halat egyenesen az étterembe szállították. Eric Ginának arról a tervéről mesélt, hogy ki szeretne menni a halászokkal a tengerre. Gina úgy vélt, hogy a halászoknak biztosan nem volt kifogásuk ellene. Ugyan szófukar emberek voltak, de nem barátságtalanok. Gina hosszú terveiről faggatta. Eric mesélt neki álmai országáról, Kínáról. Gina nyáron lányával Vietnamba vagy Bangkokba akart utazni. Őt is vonzotta Ázsia, bár germanisztikát tanult. Eric erről kérdezősködött. Senki sem akarta tanulni a német nyelvet az ő iskolájában, bár német anyanyelvű tanította. Gina akkor puszta kíváncsiságból iratkozott be a tanfolyamra. Rajta kívül akkor még két lány jelentkezett. Sokszor a többiek nácinak nevezték őket. A tanár szimpatikus volt. A hatvanas évek elején Írországba vándorolt ki, mert nem tudott kiegezni a nyugat-németországi viszonyokkal. Az ország keleti részébe kommunista meggyőződése ellenére nem akart menni. Írország liberális országnak tűnt neki, és egy ott töltött szabadság után bevándorlási kérvényt nyújtott be. Eleinte a dublini egyetemen lektorként dolgozott, utána Belfastba települt át. Apja és tanára dublini hátterük alapján néha együtt söröztek is. Tanára mesélt apjának nyelvi tehetségéről, és Gina emelt szintű tanulmányokat folytatott később tanáránál. Ebben az időben sok német irodalmat kellett olvasnia. Mivel tanára a két világháború közötti irodalma iránt érdeklődött, sok jó könyvet tudott ajánlani neki. Most is állt még vele kapcsolatban. Ha Eric szeretne, egyszer bemutatná neki.
Rosi is otthagyta a nyelviskolát, és fordítóként kezdett dolgozni. Bár az elején nagyon nehéz volt, egy idő után egyre több megbízást kapott, és most egyféle fordítóirodát alapított meg. Már nem akart alkalmazottként dolgozni. Azon kívül a többi fordító konkurenciától félt, akik talán gyorsabban tudtak dolgozni nála. Otthon saját magának beosztozhatta az idejét. És már lényegesen javította munkatempóját. Tulajdonképpen büszke volt ezekre a fejleményekre. Miután egyre rosszabb lett a helyzet a nyelviskolában, apja egyik ismerőse egy hétre Potsdamból jött, és megtanította neki a computerrel való bánásmódot. Minden nap intenzíven dolgoztak, és ez az egy hét után már sokat haladott. Ez után egyedül tovább gyakorolt, és egy barátnője támogatta, ha valamilyen probléma merült fel. Az utóbbi időben néha kétségbe volt esve, mert alig kapott megbízást. Mariannának már azt mondta, hogy a legközelebbi időben majd levesen kell élni. De akkor egy németnyelvű újságtól egy nagyobb megbízást kapott, és ettől az időtől felfelé mentek a dolgai. Még az iskoladíját is kellett fizetnie lánya után, aki nemsokára főiskolai tanulmányokat is akart folytatni. Most néha annyi munkája volt, hogy korábbi kollégákat is bevonta munkájába. Lili is már segített neki. Rosinak feltűnt, hogy Lili az utóbbi időben elég boldogtalannak tűnt. Mióta már nem volt együtt Akirával, alig ment ki. Néha moziba hívta. Újra még újra azt mondta neki, hogy családot alapítson vagy legalább utazzon valahova. Lili akkor utazott is, Ukrajnába és Romániába, egy társas útra. Gyakran mesélt neki internetes ismerőseiről, de az igazi életben eléggé passzivá vált. Azonban futni gyakran járt. Arról mesélt neki, hogy egy maratoniban szeretne részt venni. Ebben a tekintetben csodálnia kellett Lilit. Annyi energia testi kidolgozásra neki nem volt. Rosi inkább fogyókúrázott vagy rugdalózott szoba biciklijén.
Végül Eric és Gina meg ahhoz jutottak, hogy arról a tervéről beszéljenek, hogy itt, Írországon szeretne dolgozni. Gina egyes egyetemistákról tudta, hogy nyáron kempingekben szoktak dolgozni. A tulajdonos alkalmaztatta őket, és ők akkor mindenféle dolgokat végeztek. Ez az ötlet tetszett Ericnek. Mindjárt a következő napon a munkaügyi központnál érdeklődni akart, hogy vannak-e ilyen lehetőségek. A Call centerekről is hallott, de nem akart egész nyáron egy irodában ülni. Mindkettőnek ízlett a hal. Eric homárt rendelt, amit itt fogtak Belfast mellett, nem volt olyan drága, mint máshol. Gina ír halászlét választott. A hazafeléi úton még sétáltak a parti sétányon. Gina azt mondta, hogy kár, hogy az ő tehetsége mellett nem többet tanult. Aztán azt is jegyezte meg, hogy bizony jó autodidakta, mert az angol nyelvtudása kiváló. Csak akcentusát lehetett hallani. Visszaadta a pókot. A némettudása kitűnő és majdnem akcentus nélküli. Hogy nem akarná egyszer vidéken meglátogatni, akkor megismerhetné az ír vidéki életet is. Ericnek ehhez volt kedve. Hol lakik. Glenarmban, egy kis faluban, Belfasttól északra, közvetlenül a tengerpartnál. Napos napokon el lehet látni Skóciáig, akkor ki is vehető Mull of Kyntire. Ericnek azonnal eszébe jutott a híres szám, és ilyen kilátások mellett biztosan nem fogja visszautasítani ajánlatát. Neki is feltétlenül egyszer Budapestre kellene mennie. Sokan nem is tudják, hogy mennyire szép ez a kelet-európai város. De, Ian már annyira dicsérte, és képeket is már látott. Most elérkeztek a házhoz. Bent Iannel teáztak, aki éppen visszajött egy baráti találkozóról.
Carlo üdvözölte Évát a Berlin Tegel reptéren. Annak örült, hogy újra látta. Éva most először repült és még izgatott volt. Carlo dicsérte bátorságát, és még hozzá, hogy egyedül repült. Szülei vitték a repülőtérhez. Még sírnia is kellett, bár általában nem volt olyan érzelgős. Most biztosan nem lesz oka a sírásra. Holnap Potsdamba mennek, este visszajönnek, és azután esetleg még kimennek. Ma csak pihenjen. Akira most könyvtárban van, de este visszajön. Akkor még együtt mehetnének valahova. Éva puszit adott Carlónak. Megállt, és nem akarta, hogy csak egy pusziba teljen. Várjon csak, míg haza ne érjenek. De addig már nem bírja. Éva csak magában gondolt, hogy néhány nap távollét jót is tesz egy kapcsolatnak.
Nyáron Lili meghívást kapott egy kollégájától. Nem lenne-e kedve kirándulni a hegyekbe. Miért nem. Kora reggelre beszélték meg a találkozót, és a helyi vonattal kiutaztak a városból. Tikkasztóan meleg volt, de az ösvény, amely az erdőn keresztül a hegyekhez vezetett, árnyékos volt. Fent egy kilátónál egy sörrel felfrissítették magukat. Különleges feszültség volt a kettő között, de többet, mint barátságot nem érzett Péter iránt. Mesélt neki indiai levéltársáról. Ő itt akart venni egy kis házat, azon a környéken, ahol most sétáltak. Ő is költözhetne hozzá. Lili nem tudta, hogy mit gondoljon erről. Egyszer az a kedve támadt, hogy csomagolt bőröndökkel menjen hozzá. Néha egészen felfutottak érzelmei iránta, de ezek mindig gyorsan el is csendesültek. Valószínűleg ö is hasonló cipőben járt. Nem is lehetett tudni, hogy mennyire komolyan gondolta. Amikor búcsúzott, azt kérdezte, hogy legközelebb is együtt fognak-e kirándulni. Lili erre azt válaszolta, hogy talán.
Eric a munkaügyi hivatalnál azt tudta meg, hogy van lehetőség, kempingben dolgozni. Akkor a tulajdonos asszisztense lenne, és a telek rendben tartásáért, úgymint kis javításokért lenne felelős. Azt kérdezték, hogy vannak-e neki efféle tapasztalatai. A fogyatékosak gyárában való munkájáról tudott beszámolni, és hogy ott a gépek karbantartásáért is felelős volt. Jó, ezt a tapasztalatát letet számításba venni. De először regisztráltatni kell magát, akkor egy önéletrajzot leadni, és biztosításról igazolást adni. Betegbiztosítása nem volt. Hogy lehet ezt szerezni? Ahhoz munkaviszonya kell. Ez majdnem úgy volt, mint Budapesten. Először is tudnának neki munkát közvetíteni, de akkor neki kellene biztosításról gondoskodnia, és csak ez után elkezdhetne a munkával. Jó, ezt szívesen elintézi. Most a szomszédszobában regisztrálhatja magát és azután minden a maga útján fog menni. Most, amikor már útlevele volt, ezt az akadályt is még le fogja győzni. A regisztrálás után megint a tengerparthoz ment. Ki akarta használni a jó időt. A következő napokra esőt ígértek.
Eric és Gina nyáron újra találkoztak. Eric eleget tett Gina meghívásának. Gina faluját, Belfastból indulva, könnyen busszal lehetett elérni. Jó híre is volt Gina számára. Volt neki munkája egy kempingben, egy kicsit délre Belfasttól. Csak önéletrajzot kellett írnia, egy munkaközvetítő gondoskodott a többi dologról. Most biztosítási kártyája és adóigazolványa is volt. Magyarországon boldogult ezek az igazolványok nélkül is, de sokáig talán ott se ment volna a dolog. Az utóbbi években egyre bürokratikusabbá ott is vált a lét. Írországban is akarták nehezebbé tenni azon munkavállalók dolga, akik Kelet- Európából jöttek. De ezt most őt már nem zavarhatta. Most Ginával akart élvezni néhány napot. A vadregényes tájról, amely Észak-Írország észak-kelet részen található volt, már hallott és olvasott is. Tulajdonképpen nem is annyira szerette a városi létet. Vidéken is meg tudna élni. Hosszú vándorlásai Európában arra tanítottak, hogy a legkezdeményesebb körülmények közt is alkalmazkodni kell. Viszont tény volt, hogy a legjobb munkahelyek városban akadtak. Gina ment érte a buszmegállóhoz, bár ír viszonyok között ez nem is volt olyan egyszerű. A buszok nem menetrend szerint jártak. Mobilján hívta, és így nem kellett sokat várnia. A főúton mentek, amely a falut egész hosszában vágta át. A bal oldalon sorakoztak a házak, a másikon szép kilátás nyílt a tengerre. A házak mögött vonultak a hegyek, amelyeket több völgy választott el. Gina a lányával egy kis házikóban élt, amelyet nádtető fedett. Anyukája nem messze lakott tőle, modern házban. Gina a régi építési módot szerette. A tetőt viszont időnként fel kellett újítani. Az anyukájának a háza könnyebben lehetett karbantartani. Ma elég meleg volt, de a ház belseje hűvös volt. A mennyezet elég alacsony volt, de Eric magassága ellenére nem kellett behúznia a fejét. Alice kijött szobájából. És Gina bemutatta őket egymásnak.
Alice-nek hosszú, sűrű haja volt, amelyet egy copfban fogta össze. Bizonyosa mértékben anyjára hasonlított, több vonást bizonyára apjától örökölte. Szélesebb arca volt, mint Ginának, de emiatt nem kevésbe vonzó. A kezdeti félénkség friss, zabolatlan lényét rejtette. Miután Ericcel elmélyülten beszélgetett, a házat akarta mutatni neki, szobáját, a fürdőt… Gina úgy vélekedett, hogy Eric először is pihenni szeretne, és ne zavartassa magát Alice miatt. De Eric felállt teától és hagyta magát körbevezetni a házban. Saját szobája Alice-é mellett volt. Vendégeknek tervezték, otthonosan be volt rendezve. A nappalit is mutatta. Ott is tartózkodhat, ha szeretne. Ennek a szobának kandallója volt, amelyet tőzeggel fűtöttek, ahogy Alice mondta. Gina a teával az ajtókeretben állt, szórakoztatta lánya gondoskodása. Különben Alice férfi vendéggel szemben inkább ellenséges volt. Talán érzett, hogy itt nem valami romantikus kalandról volt szó, hanem hogy Eric egy nyíltszívű srác volt, akiben bízni lehetett. Gina azt kérdezte Erictől. Hogy nem akar-e felfrissíteni magát. Volt ilyen igénye, de csak át akart öltözni, és a farmer helyett rövidnadrágot felvenni. Ezután elmehetnének, megnézni a falut. Alice is még átöltözni akart. Vajon majd mit mondanak a falusi emberek, amikor Ginát Erikkel együtt látnak. Belfastban ez más dolog volt, de lehet itt se olyan nagy esemény. Majd átrándulnak anyukájához is. Akkor kiderült, hogy a falu lakói mégse voltak olyan intoleránsak, ahogyan azt elképzelte. Mindenki barátságosan köszönt, és Eric váltott néhány szót az egyik idős nénivel. Ír nő volt, és be se akarta fejezni meséjét az antrimi grófok életéről. Gina azt tette hozzá, hogy majd megmutatja neki a grófok kastélyát.
Glenarm olyan idilli falu, úgy tűnik, mintha hosszú története lenne. Ebben igazad van. Mindenekelőtt a kastélynak és körülette lévő területének sok százéves története van. A normannok elfoglaltak ezt a vidéket. A mi történetünk szorosan függ össze Anglia is Írország történetével is. Meg szeretnéd nézni a kastélyt? Igen, talán később. Hadd sétáljunk még egy kicsit. Teljesen elfelejtettem, hogy milyen fantasztikus helyen nőttem fel. Nem utolsó sorban ez a táj felébresztette bennem az irodalom iránti vágy. Már gyerekkoromban meséket írtam, amelyeket, egy ládában gyűjtettem, a meseládában. Voltak nagy fordulópontok is életedben? Az életpályád olyan egyenesnek tűnik.Ahogy már meséltem neked, én voltam az egyedüli diák, aki a német irodalom iránt érdeklődött. Ezáltal nem feltétlenül barátaim lettek. De kitartottam mellette. A másik dolog, amikor válaszúton álltam, a férjemtől való válás volt. Tulajdonképpen életpartnerek voltunk. Nem tudta végignézni, hogy az én életem az irodalom, a disszertáció és a docens tevékenységem körül forog. Nem volt olyan becsvágyó, mint én. Akkor lett egy barátnője. De baráti viszonyunk maradt. Alice minden hónapban egy hétvéget tölt nála. És az óta nem volt új kapcsolatod? Természetesen az egyik vagy a másik románc összejött, de igazi partnerem nem lett. Tehát a született szingli asszony vagy? Ha így akarod látni. Jól érzem magam a bőrömben, olyan közvetlen emberekkel is, mint veled. Valahogyan mindig intelligens asszonyokkal hoz össze a sors. Feltételezem, hogy én is bizonyos intelligenciával és élettapasztalattal rendelkezem. A karrieristákat nem szeretem. Nekem más mércéje van az életnek, mint a karrier. Valaha saját vállalatomat szeretném alapítani. Mondjuk, ez is lehet karrier. És milyen területen szeretnél vállalkozni? Gasztronómiára gondoltam vagy egy panzióra. Tudnod kell, hogy nem akarok itt maradni. Thaiföldre szeretnék menni. Korábban mindig Kína volt a célom, de ez megváltozott. Az utóbbi időben sokat halottam Thaifölddel kapcsolatban. Én is. Thaiföld az utóbbi években nagyon fejlődött. És természetesen India is az erős Kína mellett. Korábban nyugat felé vándoroltam, de egy bizonyos ideje inkább vonz a kelet. És mit csábít téged keleten? Az ázsiai országok nem olyan idegen irányította területek, mint például Észak- vagy Dél-Amerika. A legtöbb ázsiai ország megőrizte eredeti kultúráját. Vegyünk például Indiát. Sok ezeréves története van. Anglia lefoglalta, át is vette a nyugati civilizáció egyes részeit, de magjában India maradt. És az ottani emberek nagyon szeretnek tanulni és becsvágyóak. Szeretnének valamit csinálni életükből, de nem annyira önteltek, mint az amerikaiak. Te is, úgy tűnik, Indiával foglalkoztál. Igen, Budapesten ismertem egy tanárnőt a nyelviskolában, aki indiai volt. Gyakran beszélgettünk. És mit szeretnél Thaiföldön csinálni? Ahogy már mondtam, éttermet vagy panziót nyitni. Azt is sejtem, hogy apám ott él. Apádról még nem meséltél semmit. Ő a vérszerinti apukám, a mostohaapámnál nevelkedtem. Az is volt az egyik ok, hogy otthagytam Németországot. Nem akartam úgy végezni, mint ő. A vérszerinti apámról csak azt tudom, hogy az építőiparban önállósította magát. És mit épít? Ha jól tudom, szállodákat épít. És miért gondolod, hogy ott van? Az interneten akadtam nyomára. Apám nem viseli eredeti nevét. Ifjúkorában valamit elkövetett, és aztán világgá ment. Úgy tűnik, hogy követem ezt a mintát. Miért? Te mit követtél el? Ez egy hosszabb történet. Erről most nem szeretnék mesélni. Inkább élvezzük a tájat. Igen, menjünk le a tengerhez. Sétálni a tenger partján egyedülálló élmény. Azt gondolom, hogy az antrimi völgyek a világ legszebb részeihez tartóznak. Milyen jó, hogy a turisták ezt még nem fedezték fel. De, jobban északra rengeteg turista van. A mi falunk egy kicsit túl békés az igazi világjáróknak. Azt hiszem, tévedsz. Ha én nem vagyok világjáró, akkor ki? Igen, de szerencsére nem vagy szenzációfüggő. Azt hiszem, hogy a világjárók aztán végképp nem szenzációhajhászó turisták. Számukra az utazás életfilozófia. Rendben, világjáró úr. És hogyan tetszik a kilátás a tengerre és Skócia felé? Legszívesebben most egy csónakba ülnék, és veled együtt oda eveznék. Látom, elég fantáziadús legény vagy. Tényleg lélegzetelállító ez a táj. Már sokat utaztam, de itt letelepülnék öregkoromra. Jó, akkor gondold meg. Ha ezüstszakállú férfiként visszajössz Thaiföldről, szívesen látlak itt. És te, mit vársz a jövőtől? Nekem tetszik a munkám és az otthonom Belfastban. Most Alice-szel kell törődnöm. Inkább az ő tervei érdekelnek. Alice nem még fiatal ehhez? Igen, fiatal. De valamikor állítani kell a vágányokat. Jó pályára kell terelni az energiát. Nem szeretném, ha úgy, mint sok fiatal csavarog. A faluban vannak olyan fiatalok, akik az erdőben éjszakáznak, és ezt mínuszfokoknál. Belfastban is sok csábítás vár rá. Azt hiszem, jó anya vagy. Néhány anya ráhagyja a gyerekre, hogy mit csináljon, és abban bízik, hogy majd megtalálja az utat. Akkor is, ha úgy tűnik, hogy minden rendben van. Azt hiszem, a legtöbb tinédzser jobban szükségelteti családját. Saját tapasztalatból beszélsz? Azt is. Miért? Anyukád nem törődött veled? Azt igen. De voltak neki is problémai. Nem volt jó viszonya mostohaapámmal, és mindig előző férje után vágyakozott, akkor is, ha nem vallotta be. Ő és nagymamám nagyon jól értették egymást. Olyanok voltak, mint a barátnők. Én mindig kint voltam. Nagymamám is férje hagyta el. Aztán a két nő szövetséget alakított. Nagymamám még mindig közelebb állt hozzám, mint anyukám. Talán anyukám túlságosan is apukámra emlékeztettem. Nem akarta, hogy otthonról elmegyek. De pont azt érte el. Nem volt pénzem a tanuláshoz. Így saját útjaimra mentem. Nem gondolod, hogy a többieket túlságosan is felelőssé teszed sorsodért? Azt hiszem, nem kellett volna apukád pályáját követni. Mi volt ez a történet, amit te követtél el? Drogokról volt szó. Akkor esetleg azt kellene magadtól kérdezni, hogy miért történt az egész. Gondolod, hogy ezt nem teszem? Tényleg a legutolsó vagyok, aki nem próbálna meg, hibaiból tanulni. Már sok munkahelyet vesztettem el, de mindig újrakezdtem. Kezdtem valamit magammal. És ez az éttermes vagy panziós dolog, valóban gondolod, hogy ez olyan egyszerű? Igen, mindjárt a kikötőnél leszünk. Ezek a kis színes hajók még egy további színfoltot tesznek ebbe az úgyis, képeskönyvnek ható tájba. Igen, de ez a harmónia csalhat. Néha a tengernek borzasztó a hullámverése, és már pár halászt elnyelt. Egyre mesebelibe lesz. Igen, csak legenda és dal ehhez a tájhoz kötődik. Vannak otthon is nekem könyveim. Jó, ma este bele fogok nézni. Nem gondolod, hogy kimehetnénk a tengerre az egyik hajóban? Ismerek egy halászt. Ha a kikötőben van, megkérdezhetem. Jó. „Szia Jamie! Lenne valami kifogás az ellen, ha a csónakkal egy kis útra mennénk? Természetesen fizetnénk.” „Igen, megfelel. Szálljatok be! Ma jó fogásom volt. A tengeristennek most ezt meg kell hálálnom.” „Akkor szerencsénk volt.” „És mit fogtál?” „Nézetek ezt a nagy ráját! Odacipelem a ládákat a hűtőhelyiséghez. Ha addig várni tudtok?” „Tudunk segíteni?” „ha nem féltek, hogy piszkos lesz a kezetek.” „Eric biztosan nem. Azon kívül erős srác.” „Akkor kezdjünk.”
Eric és James egy stégen keresztül vitték a ládákat a hűtőhelyre a parti út túloldalára. Az út átkelésénél nagyon figyelniük kellett. Sok autó külföldi rendszámmal tűnt fel. Ginának igaza volt. Itt mégis sok turista fordult elő. A legtöbben északi irányba mentek. „ Itt lehet megélni a halászatból?” „Hát, elmegy. Feleségemmel tudtunk egy kis házat venni. Manapság leginkább ráják, angolnák és nemes moréna fordulnak elő. És természetesen a kisebb halak.”