nomad.hupont.hu

Eric már előre ment és a hullámok közt eltűnt. Messziről látta, ahogy Sylvie még habozott belemerülni a hűvös nedűbe. Ő pedig gondolataiba volt merülve. Tulajdonképpen már réges-régen vissza akart menni a hazájába. A mikort még nem tudta elképzelni. Mindig találkozott emberekkel, akiknek hasonló életterveik voltak vagy nincsenek is. Hogyan néz ki az a vállalat, amit majd vezetni fog. Apja nem egyenes vonalon ment az építőiparba. Miután otthagyta építészi tanulmányait, elkezdett az építőiparban dolgozni, és végre sikerült saját vállalkozását felépítenie. Mi vitte arra, hogy Thaiföldre menjen, azt ki akarta deríteni Eric. Sylvie lassan úszott felé.

Miért hordozol mindig nadrágot? Alakod mellett nyugodtan viselhetnél miniszoknyákat is. Jobban szeretem a nadrágokat, de néha ruhát is viselek. Az utazásra inkább kényelmes holmikat vittem magammal. Egészen közel úszott hozzá és szorosan átkarolta, úgy hogy nem tudott mozogni. Néztek egymás szemébe, és ő megpuszilta a lányt. Hol gyanítod az apád? Nem tudom, építkezési vállalkozásokat fogok kutatni. Talán a szigeten majd valamit felfedezek. Hadd ússzunk ki a tóra, a víz nagyon kellemes. De Eric ezt már nem hallotta. Úgy úszott, mint egy cápa a prédája nyomán.

Amikor Eric kijött a vízből, hirtelen Sylvie kezét érezte a sajátjában. Nem foglak elhagyni. Eric nézte oldalról. Néha voltak neki az ilyen hangulatai. Többet nem gondolt magában. És holnap a hegyekbe akarunk kirándulni? Igen, természetesen, hiszen ezért vagyunk itt.

Sylvia madarat látott az égen. Arra emlékezett, amikor kisgyerekként lánytestvérével együtt egy tónál volt. Megkérdezte Erictől, hogy van-e testvére. Valamit mondott egy lánytestvérről, de nem ment bele jobban.

Amikor megint a szobában voltak, Sylvie azt kérdezte Erictől, hogy hogyan képzeli apukát megtalálni. Thaiföldnek sok szigete van. Hadd, hogy ez az én gondom legyen. Hogyan jutunk holnap a hegyekbe? Néha eléggé tudsz idegesíteni. Igen, hisz azon gondolkodom, mit fogok tenni holnap. Te csak a mának élsz. Köszönöm, pszichológus asszony. Tudod mit, legszívesebben egyedül mennék tovább. Hát akkor, tedd meg. Senki sem akadályoz abban. Sylvia elkezdte begyömöszölni cuccait a hátizsákjába. Eric hallgatott, aztán kiment.

Amikor Sylvia később visszajött, Eric az asztalnál ült és írt. Zuhanyozni és azután aludni ment. Amikor reggel ébredett, Eric egy fotelben ült, alva. Még rajta volt az előző nap ruhája. Nagyon kíváncsi volt arra, hogy mit írt. De mellette kilopódzkodott, az ajtó elé. Megint nagyon forró napnak ígérkezett. De a tő felől egy hűvös kis szellőcske jött. Amikor megint a szobába jött, egy zaj áradott felé a zuhanyzóból. Most egy útikönyvet is látott az asztalon. Amikor Eric kijött a zuhanyzóból, elmondta neki, hogy kiírta számára a menetrendet, arra az esetre, hogy egyedül akarsz továbbutazni.  Nem akar egyedül utazni, de tudni szeretné, hogy mik a tervei. Azt ő maga se tudja. Úgy szándékozik, hogy még egy hétig marad. Jó, akkor reggelizni is mehetnénk.

A nap már keményen sütött, amikor útnak indultak. Sylvie-n volt egy kis hátizsák, amibe egy kis vizes flakont rakott.

A parkban volt egy barlang, amely felé most indultak. A távolban kirajzolódott egy hegyhát. Mindig a folyó mentén haladtak. Hátukban ott volt a tározótó. Az ösvény mindkét oldalról be volt nőve magas, sűrű fűvel. Megint párás lett a levegő. El akarta határolni magát Erictől. Elvégre voltak tervei az életére nézve. Éveken át világot járni, az nem volt az ő dolga. Úgy tűnt, hogy fogalma sincs arról, hogy mit akar. Hogy megtalálja az apját, sokat jelent neki. Amit meg is lehetett érteni. Viszont úgy tűnt, az se volt annyira sürgős neki. Eléggé különc volt. Látod, ott, a fák mögött a magasságban, ott van a barlang bejárata. Még ennyire messze van? Most tehát ne légy már ennyire finnyás. Tegnap is elég jól bírtad. Igen, és most fáradt vagyok. Igen, és a fáradtság erőt ad. Neked minden helyzetben van valami bölcsességed? A tanári pálya az álombeli foglalkozásod? Ez most hogyan jutott az eszedbe? Hát manapság mindenki jogi pályára akar menni vagy az üzleti szférában dolgozni. Nem, én mindig is tanárnő akartam lenni. Vagy inkább azt mondanám, miután már nem akartam pszichológiát tanulni. Emberekkel akarok foglalkozni. Úgy értem, nem csak a lelki dolgokkal foglalkozni. A másik oldalon, egy kicsit be is akarom még utazni a világot. Valahogy ezen az úton arra jöttem rá, hogy még sok mindent szeretnék látni. Igen, de munkaszerződésed már van, ugye? Igen, valahogyan is már örülök neki. Dolgoztam már nyelviskolákban is, és örömet leltem benne. De gyerekekkel dolgozni, az megint más. Egy gimnáziumban fogok dolgozni, azok már inkább fiatalok. Azon kívül van egy testvérem, aki ebben a korban van. Jól jövök ki vele. Igen, de egy osztály előtt állni, az megint más. Ember, nem akarunk inkább erre a szép tájra koncentrálni? Valahogy úgy tűnik, nem szereted ezt a témát. Az utolsó szünetemet a munka kezdete előtt még ki szeretném élvezni. Igenis, tanárnő. Tudok esetleg egy kérdést, a tájjal kapcsolatosan megválaszolni. Igen, mit lehet látni ebben a magasságban? Tehát ott van egy pavilon, amely egy király látogatása miatt épült. Utazásom előtt egy kicsit tájékoztam Thaiföld történetében. Ugyan érdekes, hogy Thaiföld ki tudta védeni függetlenségét a koloniális hatalmak szemben. Igen, én inkább az ókori történetéről olvastam. Például, hogy bukott meg Attyuthaya. Igen, egyszer egy filmet láttam róla. Ezekben az időkben az emberek nem éppen finomon bántak egymással. Sok vér folyt ebben a filmben. Igen, sokat harcoltak. A mai thai emberek békeszeretőbbeknek tűnnek.  Viszont a katonai puccsokat most is szeretik. Igen, igazad van. Na, most fel kell másznunk a hegyre, és eléggé meredek lesz. Kérsz vizet. Sylvie odanyújtotta neki a palackot. Eric félig kiürítette. Aztán nagyon szomjas lehettél. Igen, már megint szörnyen meleg lesz. Hát, akkor most ki a finnyásabb közülünk? Eric már felmászott a lejtőn. Gyere, pompás innen a kilátás. Hadd, hogy én is igyak még egy kicsit. Itt nem vagyunk Spanyolországon, ahol minden sarkon van egy kocsma, tehát osszál be a vizet. Istenem, mibe mentem én bele. Most lábainál Sylvie is meglátta a víztárolót, és mögötte a hegyeket a dunszt fátyolában. Az ilyen tájakat Európában nem lehetett látni. Az erdő borította mészkőhegyeknek bizarr alakjuk volt. Sylvie hátizsákjában volt D.H. Lawrence A szivárvány című könyve. Ahogy Eric most előtte állt, a vadőrzőre emlékeztetette. Egy Lawrence-i erdőkerülő bája volt meg neki. Mindig teli életerővel, és hajthatatlan. És talán ez volt az, amit szeretett benne. Hadd, szüneteljünk egy kicsit. Már most? Igen, egy kicsit napozni szeretnék. A te színed mellett nem kell a napozás. Elragadta és a fűbe dobta. Hagyjál, napozni szeretnék. De Eric nem hagyta, hanem nyakon és melléi közé csókolta. Engedj el, Sylvie felállt és elfutott. Eric követte. Átizzadtan értek a barlanghoz. Most már hűsölhetünk egy kicsit. Nem volt nagyon homályos. A mennyezet egy helyen, úgy látszott bedőlt. Belesütött a nap. Akkor látták meg előttük a kis pavilont. A fény rávilágított és valami mitikust kölcsönzött neki. Sylvie és Eric több szemszögből nézte meg a kis házat. Az építőmesterek értettek dolgukhoz. A pavilon mögött ki lehetett menni a szabadba, ott egy szakadék nyílt előttük. Egy kis ösvényen keresztül azonban egy kisebb barlanghoz juthattak, és onnan le a völgybe. Megint a folyóhoz jutottak, Eric a kezével vizet mert, és ivott belőle.  A víz nagyon tiszta volt és jó az íze. Sylvie is kóstolt belőle. Akkor letelepedtek a folyó mellett. Nem kellettek szavak. Szeretkeztek, szabadan és közel a természethez érezték magukat. Remélhetőleg távol maradtak a turisták. Ma szerencséjük volt, még nem láttak senkit.

„Már vannak terveid holnapra? Van itt a közelben egy hegyi falu, ahol még őrzik a régi hagyományokat. Igen, hadd, hogy oda menjünk. Már láttam hegyi falvakról szóló riportokat a tévében. Sokkal érdekesebb talán mindent közvetlen közelében megélni. Igen, ezeknek az embereknek még nem ártott a civilizáció. Saját életüket élik. El tudom képzelni azonban, hogy némelyik fiatal onnan ki szeretne törni. Igen, az mindenhol előfordulhat. Menjünk vissza, még vásárolni szeretnék és este valamit főzni. Thai vagy európai ételt? Hadd, lepjelek meg. Amíg te majd főzöl, még egyszer lemegyek a tóhoz. Milyen pasa vagy, azt gondoltam, hogy segíteni fogsz. Nem mondtál valamit meglepetésről? Várjál csak, vannak érdekes thai pasák is a kempingben, egyikük biztosan segít majd nekem. Hát jó, akkor jó szórakozást. Ahogy akarod, de akkor nem is el kell jönnöd vacso… Mielőtt Sylvie be tudta befejezni a mondatát, Eric befedve ujjaival a száját magához húzta. Egymásra néztek. Ha jól meggondolom, nem kell nekem vacsora, most faljalak fel.  Ah, itt valaki szerelemből és a nagy semmiből akar élni. Sylvie megharapta az ajkát. Azért szeretem volna veled vacsorázni, mert egyszer nyugodtan  elbeszélgethetnénk. Mindig izgalmassá teszed a dolgokat. Igen, erről van szó az életben, vagy mégsem? Erről akkor majd később beszélgethetünk. Eric felvette Sylviet és egy darabig cipelte. Mit fogsz csinálni a jövő héten, amikor már nem leszek itt? Hiszen tudsz a munkaterveimről. Igen, de miért mindig külföldön? Ezt már megbeszéltük. Nekem nincs kedvem visszamenni Németországba. Az embernek azonban kell valami perspektívája. Miért nem jó, ha itt válok önállóvá. Mások is megcsinálták. Jól tudod, hogy Rainer például feleségével együtt megteremtette egzisztenciáját. Hiszen nem akarsz nekem segíteni. Ilyen makacs fickót, mint téged még soha nem ismertem. Nem tudom megérteni, hogy hogyan tudsz élni így. Soha nem sóvárogsz rokonaid vagy lányod után? Küzdettem a lányomért, de az anyja megtiltotta nekem a vele való kapcsolatot. Hát, a te életfelfogásod mellett, milyen anya tűrne ezt sokáig? Én csak magamnak számolok el, hiszen én választottam ezt az életed. Ez már a te dolgod, de mi lesz velünk. Hát, te visszamész Spanyolországba, és majd meg is látogathatlak. Ah, ez ilyen könnyen megy? Azt hittem, hogy egy nyaralási kapcsolat vagyok neked. Igen, de az érzelmeket nem lehet olyan könnyen kikapcsolni. Ma már az internet is van. Minden esetre tartsuk a kapcsolatot. Igen, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, mit csinálsz a továbbiakban. Hát látod, az izgalom a legfontosabb. Ahogy mondtad. Eléggé könnyen bánsz a dolgokkal. Hidd el nekem, nem olyan egyszerű az egész, mint gondolnád. Az embernek keménynek kell lennie, hogy így élhessen. Azt én is hiszem. Elérkeztek a kempinghez. Még elég korai volt vacsorázni. Ezért még egyszer fürödni mentek, mielőtt az élelmiszerboltba mentek volna. Sylvie úgy érezte, mintha már régen együtt élnének. Talán majd mégse olyan nehéz lesz a búcsú.

Korán reggel indultak. Hallottak arról a ködtengerről, amelyet csak ilyenkor reggel lehetett látni a hegyek lábánál. Egy tízperces buszozás után már fent voltak a hegyek között, és valóban egy párából álló felhő összegyülemlett alattuk, hogy már csak a hegyek csúcsai emelkedtek fölötte. Sylvie és Eric úgy érezték magukat, mintha egy repülőben ülnének. A következő megálló már a hegyi falu lesz. Az útikönyvben azt olvasták, hogy az ottani emberek zöldségtermesztéssel és disznótenyésztéssel foglalkoznak, és mellette iparművészeti cikkeket is eladnak. „Kár, hogy ezeket a falukat annyira a turizmusnak teszik ki.” „Igen, de hiszen a falu lakosainak is valamiből élniük kell.” Odaértek a megállóhoz. A gyerekeknek egy serege odarohant hozzájuk. Sylvie pár édességet hozott ki hátizsákjából. A gyerekek ostromolták. A falu lakosai, akik már korán reggel az utca szélén ültek és kínálták áruikat, mosolyogtak rájuk. Eric angolul akart beszélni az egyik nővel. Bemutatott nekik feji díszeket, szalagokból, gombokból és masnikból fonott szöveteket.  Sylviet érdekelte.  Aztán mégse vette. Eric magyarázta neki, hogy ezek a hegyi törzsök Burmából menekültek és aztán itt, a nemzeti park határánál letelepültek. Ezt a földet csak később nemzeti parknak nyilvánították ki. De a hegyi lakosok abból profitáltak is. Sokkal több ember jött, hogy megvegye áruikat. Mivel Sylvie és Eric nagyon korán keltek, még nem reggeliztek. Volt a falunak egy kis étterme. Itt reggelire riszt és banánleveleket kínáltak, amelyekbe be volt csavarva egy édes massza. Ez minden esetre biztosította a szükséges kalóriákat a következő órákra. Eric és Sylvie még a hegyekben akartak túrázni.

Egy hosszabb túra után megint egy hegylejtő mentén, oszlopokon épült kunyhókhoz értek, amelyek tetői a trópusi fák zöld lombkoronai mögül előbukkantak. A homokos falu utcán néhány alig öltözött fiatal jött velük szemben, akik eléggé felszabadultaknak tűntek. Sylvie-nek azonnal megtetszett a falu, és megkérdezte Erictől, hogy nem akarnak-e maradni északára. Eric érdeklődni akart, hogy van-e valahol ilyen lehetőség. A falu végén volt egy üdülő telep, ahol ugyanolyan házak voltak, mint a faluban. Eric úgy találta, hogy a házak ezen az üdülőtelepen úgy voltak kiállítva, mint a Disneylandben. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy maradnak. A házak berendezése is olyan volt, mint a falusi házaké. Felmentek a lépcsőn a teraszhoz. Ott a ház két részre osztózott fel. Mindegyiknek saját lakóterülete volt. „Ezek a házak praktikusabban vannak berendezve, mint az európai házak. Ha veszekednek, mindenki visszavonulhat saját részébe.” „Te mindig csak látod a dolgok gyakorlati részét.” „Te nem?”  „Nekem az a véleményem, hogy itt több helye van a szerelemnek. Nem kell mindig ugyanabban a szobában együtt hálni.”  „Azt úgyse kell.” „ Tényleg egy saját szobába akarsz menni?” Eric és Sylvie megálltak a teraszon. Nem, természetesen nem. De, ahogy már mondtad, mindkét részt kipróbálhatunk. Ahogy gondolod. Először ezt a helyet nézem meg. Én meg ezt. Eric és Sylvie különböző irányokba mentek. Sylvie először egy olyan terembe jutott, ahol egy egyedüli ágy állt. Az ágy fején és végén egy-egy párna helyezkedett el. Úgy voltak ráhelyezve, mintha támlák lennének. A falak sötét fatáblákkal voltak beborítva. Bennük tollható ablakok voltak. Most az ablakok a szoba mindkét oldalán nyitva voltak. Az esőerdő eredeti tájára lehetett nézni. Éjszaka talán félne nyitott ablakoknál. Ebben a pillanatban Eric jelent meg az ajtóban. És mi a helyzet nálad? Hát, ott elég sötét van. De legalább hűvös van. Ez a fa kint tartja a meleget. Eric az ágyra ült. „Hadd, én is nézem meg a szobádat.” „Nekem francia ágyam is van. Tehát, hol szeretnél ma éjszaka aludni?” „Ahhoz először látnom kell a szobádat.” „Miért az én szobámat?” Amikor beléptek a szobába, a levegő áramlott felőlük. A szoba mindkét oldalon nyitva volt. Itt is rá lehetett látni a trópusi növényekre. Sylvie ráhányta magát az ágyra. Eric mellé feküdt. Sylvie az oldalra fordult, és odatartotta Ericnek a hátát. Egy hét múlva Eric már nem lesz vele, biztosan majd talál egy új barátnőt is. Eric megérintette a hátát. Sylvie elfordult.

Sylvie hirtelen felkelt az ágyból és kirohant. Eric látta, ahogy a bokrok között eltűnik. Csak papucs volt rajta. Mit keresett már megint ebben az erdőben. Miért kellett mindig mindent olyan drámainak néznie.

Majd visszajön. Utolsó veszekedésükkor is gyorsan megnyugodott. Majd visszajön. Majd visszajön. Tulajdonképpen nem is veszekedtek. Valami újra és újra hozta Sylviet a sodrából. Még nem tudta, hogy mi az. Csak valami sejtelme volt róla. Eric elkezdte kicsomagolni cuccait. Lassan nyugtalanná vált. Talán követnie kellett volna. Miután a cuccának egy részét betett a szekrénybe, arra gondolt, hogy felhívja Sylviet a mobilján. Nem vitte magával. Csörgött a szobájában. Most mégis útnak indult. Úgy kiabált, ahogy csak tudott. Remélhetőleg nem vette fejébe, hogy egyedül lófráljon itt az erdőben. Megállt és körülnézett. Csend volt, a madarak csicsergését leszámítva. Akkor észrevette Sylvie sárga pólóját. Egy fatörzshöz ült. Eric kifejezésre jutatta megkönnyebbülését. Mit csinál itt? Neki van-e köze hozzá. Külön kell válniuk? Sylvie hallgatott. Hogy nem akar-e visszajönni. Felkelt és utánament. Miután bement a szobájába, Eric egy limonádét vett ki a hűtőből és átment Sylvie-hez. Hogy nem elég jó-e neki. Nem, nem arról van szó. Ellenkezőleg, beleszeretett. Nem akar visszamenni Európába. De hiszen dolgozni akar, és van neki szerződése, ami a mai időkben nem elhanyagolható dolog. Igen, de már nem tudja, hogy akarja-e azt. Azt is tudna elképzelni, hogy Ericcel itt építse a jövőjét. És mit szeretne csinálni pontosan? Vele együtt panziót vagy éttermet állapíthatna. És honnan veszik a tőkét. Ő se tudja. Eric azt mondta, még egyszer aludjon rajta. Eddig mindig más véleménye volt. Talán igaza van, és csak bepánikolt az új kihívástól.  Hadd menjünk a faluba, együnk és igyunk valamit. Ma a reggeli óta nem ettünk semmit. Még nem tűnt fel neked? Ha most mondod. Az üdülőfaluban volt egy étterem, de inkább ahhoz az étteremhez vissza akartak menni, ahol reggel tértek be. Néhány ember a faluban már mosolyogtak rájuk. Elmentek egy rizsföld mellett, mivel most megkerülték a falut. Az emberek még mindig szorgalmasan dolgoztak. A növények ültetésével foglalkoztak, a teraszalakú földön. Ahogy látták, Thaiföld főleg mezőgazdaságából élt. Sylvie azt kérdezte Erictől, hogy tetszenek-e neki a thai lányok. Igen, fekete szemük van és szép bőrük. Nekem, is van sötét szemem. Ezért tetszel is nekem. Hát, veled aztán nem lehet komolyan beszélni. Azt mondják a thaiföldiekről, hogy erős akaratuk van. Ha megnézzük történelmüket, akkor ez biztosan stimmel. Arra büszkék, hogy soha nem váltak függővé más népektől, bár erősek voltak az angolok és franciák érdekei a térségben. De Thaiföld mindig egy közbenső terület maradt, nem utolsósorban a regnálók ügyes manőverezése miatt. Most egy buddhista templomhoz értek, mindjárt mellette még egy másik épület volt. Arról tájékoztatták, hogy ez egy iskola. A thai faluk általában faházakból álltak, minden faluban volt egy templom és egy iskola is. De az utóbbi időben a turizmus is fejlődött. Ezáltal a falunak származtak plusz bevételek, amelyeket az épületek szépítésére és az infrastruktúra kifejlesztésére lehetett felhasználni. Azt látták, hogy egy kicsit távolabb a falu utcájához egy hozzáférési utat építették. A mezőken főleg nők dolgoztak. Eric úgy vélt, hogy a nők plántálják a növényeket, de a férfiak is segítenek a mezőgazdasági munkában, főleg a földök kialakításánál, de aratáskor is. Azon kívül a férfiak a halászattal foglalkoznak. Igen, de itt főleg disznókat tenyésztetnek. Most azoknak az állatoknak a kipárlásait lehetett érezni, amelyek szabadon futkároztak egy farmon. Legalább jobb dolguk van ezeknek az állatoknak, mint az európai hizlaló berendezésekben. Hadd együnk ma húst, bár különben nem annyira szeretem. Meg szeretném tudni azonban, hogy tényleg van- e különbség az ízben. Biztos van, már azért is, mert másképpen készítik el. Igen, ha megint otthon leszek, egy kicsit jobban fogok foglalkozni a thai konyhával. Ah, most mégis haza szeretnél menni. Igen, egyelőre, és amikor beindult a panziót, visszajövök. Munkatársként vagy vendégként? Először is vendégként. Majd meglátjuk. De így már jobban tetszel nekem. Tudtam, hogy nem itt akarsz maradni. Igen, egy kicsit félek az iskolától. De meg kell próbálnom. Azt én is gondolom. Megérkeztek az étteremhez. Disznóhúsból álló curry volt. Hozzá rizst. Hogy a levest is akarják-e kóstolni. Az étterem családi vállalkozás volt.

Egy kicsit tudtak angolul.  Egy másik pár a sarokban ült.  Valószínüeg amerikaik voltak, ha Eric jól hallotta.  Ez az épület is nyitott volt.  Egy terasszon le lehetett ülni és az ebéd elkészítését megfigyelni. Ericnek tetszett. Európában a konyhák rejtve voltak.  Itt az étterem része voltak.  A nő felszolgálta az ebédet a tipikus thai mosollyal és jó étvágyat kívánt nekik.  Mindez elegáns, nem nyomuló módon történt.  Most sok olyan kis étterem volt, amely a thai konyxha és az európai szílus keveréke volt.  A turisták voltak a mervadók.  A thai stílust mégse akarták feladni, és ez így is  jó volt.  Eric most az ameriaikat köszönte, akik nem ültek messze tőlük.  Délről jöttek és útközben visszafelé vannak Bangkokba.  Ma még lesz egy táncbemutató a faluban. Eric és Sylvie beleegyeztek, hogy velük mennek.  Eddig még nem láttak táncoló thai lányokat.  A két pár a falun keresztül visszament az üdülőfaluba.  Mi hozta őket ide Thaiföldre? Itt már néhány ével ezelőtt is nyaraltak, akkor barátokkal.  Egy kis szigetet fedeztek fel, ahol még nincsenek turisták.  Motorokat béreltek és a komppal a kis szigetre utaztak.  Most Eric a sziget iránt érdeklődött. Pont olyan szigetet keresett az álmai megvalosítására.  Először is dolgozni szeretne, hogy elég pénzt keressen egy kis darab föld vételére.  Ez lehetséges ezen a szigeten. Viszont, lehet hogy kell hozzá egy stróman.  Eric meghívta Simont és Wendyt a házukba.  Már tudta, hogy mindenképpen majd erre a szigetre fog utazni.  Mit szoktak termeszteni ezen a szigeten.  Tulajdonképpen semmilyen mezőgazdasági növényeket, ott gumifákat növesztenek.  Ah, az ipar számára, gondolom. Igen, Thaiföld fejlődő ipara gumit és műanyagcikkeket állít elő.   Egy ültetvény termése nem különösen nagy.  Keményen kell dolgozni.  És miből élenk még az emberek? Saját magukat látják el és olyan bolond turistáknak adják ki a házaikat, mint nekik.  Egy nagyon kis szigetről van szó, amely Ko Samuitől délre fekszik.  A lakók, csak egy pár családról van szó, se akarják.  Maradjon az ő titkuk.  És milyen sziget van ott még a közelben? Hogy látták-e „ A strandot”, angolul” The Beach”, amit Danny Boyle forgatott.                                                                                                

Az az álombeli sziget, amelyiken játszódik a film, vagy jobban mondva több egymás mellett sorakozó, érintetlen sziget találhatók a közelben.  Egy természeti paradicsom. Oda kirándulásokat szerveznek. Ez a szigetvilág természetvédelmi terület. Eric ismerte a filmet és emlékezett a pompás tájban játszódó jelenetekre. A filmet ugyanaz a rendező készítette, aki a slumban élő kisfiú történetet is forgatta, aki később milliomos lett. Most már tudta, hogy fog alakulni a további utazása.  A kis szigetet, ahol az amerikaiak is voltak, Sylvie-vel fel akarta fedezni. Majd, amikor Sylvie már hazament, ezt a szigetparadicsomomat is meg fogja nézni. A legkésőbben akkor is egy megfelelő munkalehetőség után kell néznie.  Fel kell kutatnia az apját.  Talán ő majd tud neki segíteni. Ha nem, majd feltalálja magát. Ebben biztos volt. Sylvie megint egy kicsit szomorúnak nézett ki. Azt mondta, hogy ez mind elég csábítónak hangzik. De most már elhatározta, hogy hogyan tovább. A repülőjegye a következő hétre szól. Most csodálkozott Simon. Azt mondta, hogy mexikói nagymamája van, és ezért is tud spanyolul beszélni. Sylvie és Simon beszéltek egymással spanyolul.  Eric is beleavatkozott.  Simon azt mondta, akkor jól ítélte meg akcentusát.  Hasonlóan beszél, mint a nagymamája. Hogyan jött a nagymamája Amerikába? Ez egy hosszabb történet volt. Arról holnap akart nekik mesélni. Most útnak kell indulniuk, ha meg akarják nézni a táncbemutatót. Eric és Sylvie át akart öltözni.  Simon és Wendy átmentek az ő házukba.  Későbbre beszéltek meg egy találkozót azon a helyen, ahol korábban színpadot láttak. Amikor oda érkeztek, a színpad vörös fénybe volt merülve. Az előadás már kezdődött.  A táncosnők úgy terjedték szét a karukat, mint a templomi istennők.  Koronaszerű fejdíszt hordtak, és sárgás- arany kendőkbe voltak borítva.  A színpadi dekoráció visszatükrözte a ruhájuk mintáját.  Az arckifejezésük állandóan változott a táncmozgásai alatt, mintha egy történetet mesélnének.  Valószínűleg egy buddhista történetről volt szó, mivel a tánc a vallása kifejezése volt, ahogy Sylvie tudta. Meghívták, hogy saját maguk próbálják ki a táncmozgásokat. Sylvie meg merte tenni.  Ugyanis felvett egy szoknyát, de a pólója nem illett ezekhez a kecses mozdulatokhoz.  Mégis nagy tapsot aratott.  Ezt az élményt majd megörökíti naplójában.  Most már örült a további utazásának, amely majd a szigetre fogja vinni.  Holnap este indulnak.  Reggel majd visszatérnek a nemzeti parkba, hogy elhozzák holmijukat.  Megint az asztalnál, most Simon elmesélte nagymamája történetét.  Illegálisan bevándorolt az USA-ba.  Fiát, Simon apját, hátrahagyta a nagymamánál.  Aztán munkát talált takarítónőként.  Ükanyja hirtelen meghalt, és Simon apja egyedül átvergődött az USA-ba.  Szerencsére megtalálta anyukáját.  Anyukája időközben férjhez ment.  Simon apja azután színházban csinált karriert, habár eleinte nehéz volt megbirkózni az új nyelvvel.   Már el akartak bocsájtani a színházból.  Az akarata viszont erősebb volt. Elérte, hogy maradhasson. A szezon záró előadásán a főszerepet kapta. És mit csinál Simon. Ő is először színész akart lenni, de hamarosan észrevette, hogy nincs hozzá tehetsége. Most informatikát tanul. Később Kaliforniában a szoftveriparban akar dolgozni. És Wendy. A színiiskolában ismerkedtek meg.  Még mindig az álma, hogy színésznő legyen. Keményen is dolgozik ezen. Eléggé visszafogottnak látszik, tette hozzá óvatosan Sylvie. Wendy mosolygott. Simon azt mondta, hogy tévesztő benyomást tesz. Egyszer a színpadon kellene látni ót. Igen, a színpadon tombolom ki magam. A mindennapokban tapasztalatokat szerzek, amelyeket a színpadon feldolgozom. Simon még azt tette hozzá, hogy a mindennapokban is eléggé felszabadultan viselkedik, csak az elején mindig egy kicsit félénk, ha ismeretlen emberekkel találkozik. Hát, talán majd még egyszer találkozunk. Wendy és Sylvie cserélték a címüket.  Szívesen látja majd őket Madridban. Simon azt mondta, majd terveibe veszi.  Akkor végre tud spanyolul beszélni.  A családjában angolul vagy spanyolul beszélnek? Az anyukája amerikai, nagymamájával és néha anyukájával is spanyolul beszél. Akkor Amerikának és Európának hasonló sorsai vannak, a népek keveredése. Ezt így is lehet látni. Ez ma az egész világon így van.  Igen, még Thaiföldön is már sok a vegyes házasságból született gyerek.  A világ összenő.  Kár, hogy a bevándorlási előírások még mindig eléggé bürokratikusak.  Ő is azt látta a nagymama példáján.  Sokáig tartott, mígnem legálisan tudott élni San Franciscóban.  Egy országházi képviselőnél is illegálisan takarított. Igen, a valóság és a törvény néha eléggé különböznek. Miután mindannyian kiitták borukat, kedvesen búcsúztak egymástól.  Néha a világ végére kell járni, hogy hasonlóan gondolkozókkal találkozunk.  Ezt Simon nem így mondaná, viszont örül, hogy megismerkedett Sylvie-vel és Ericcel. Talán a következő évben Spanyolországban. Sylvie örülne neki.

Eric és Sylvie visszatértek a házukba.  Most Sylvie már biztos volt abban, hogy majd Ericcel együtt elmegy a szigetre, viszont utána már elvállalja az új munkahelyével kapcsolatos kihívást. Eléggé megdöbbentő volt, hogy az ember mindig az olyan emberekkel találkozik, akikre az életében ezen a stádiumában szüksége van. Sylvie örült annak, hogy most már Eric is tudta, hogyan tovább az életében.  Ezen az éjszakán Eric már nem akart különválni Sylvie-től. Most már szentimentálisnak találta Sylvie azt, hogy délután elfutott. Eric szobájába mentek. Egy enyhe nyári éjszaka volt. Sylvie-n volt egy rövid pizsama. Még nem volt kedve aludni. Eric mögötte állt az ablaknál, ahonnan az őserdőre láttak. Majd mit hoz nekik az élet? Majd összekapcsolják életútjaikat, mint az őserdő kúszó növényei. Vagy különválnak, mint a költöző madarak, akik különböző területekre vonulnak. Egy madár hangját hallottak, aki az éjszakában sem elhalgatott. Eric elkezdett babrálni vele. Sylvie feléje fordult és méhkasán csókolta. Hogy inkább az ő szobájában szeretne-e aludni. Nem, biztosan nem.

Amikor Sylvie reggel felébredt, úgy tűnt neki az éjszaka, mint egy végtelen álom.  Többször is szeretkeztek és csak reggel aludtak el. Sylvie viszont nem volt fáradt. Legszívesebben felkelt volna és kifutott volna az erdőbe, de nem Eric elől, hanem hogy ünnepelje szerelmüket. Felkelt és a konyhában kávét főzött. Talán Eric majd felébred ettől az illattól. Már nem volt olyan sok idejük, ha ma még tovább akartak menni. Talán már meg kellene néznie, hogy mikor indul vissza egy vonat.  Ma olyan jó kedve volt, hogy legszívesebben Ericet felébresztette volna, hogy elmondja neki.  De inkább összeszedte magát, és felvette cipőjét. Aztán elhagyta a házat. Most még nem volt olyan meleg. Találkozott az üdülőfalu vezetőjével, akinél tegnap kibérelték a házat. Megkérdezte tőle, hogy jól aludt-e. Azt gondolta, hogy biztosan karikája van a szeme körül, és a tulajdonos is tudja, mi történt az éjszaka, de csak azt mondta, igen, nyitott fal mellett aludni ritka élmény. Igen, ezt már többen is mondták. Jó napot kívánt neki, de még azt akarta tudni, hogy mikor óhajtanak elutazni. Sylvie azt mondta, hogy körülbelül egy óra múlva. Addig biztosan majd Eric is felkel. Egy busz már elindult, de volt még egy további ezen a délelőttön. Amikor visszajött, üres volt az agy.  Hol csavarodott Eric. Meglátta, amikor az erdő irányába nézett.  Ott egy esőhordót állítottak fel, amelyben most Eric mosakodott. Sylvie hangosan nevetett. Hogy most az őslakosak közé ment-e. Nem, viszont szereti az esővizet. És egyáltalán nem hideg. Nem állott-e a víz. Nem, biztosan az utóbbi napokban esett az eső. A hordó mellett egy vízcsap volt slaggal. Hogy Sylvie is ki akarja-e próbálni a zuhanyzást. Miért nem. A nyitott falon keresztül kilépett és az alsóneműre vetkőzött. Körülnézett, hogy nincs-e egy titkos megfigyelője. Viszont minden békésnek tűnt. Sylvie maga akart lezuhanyozni. De Eric elvette a tömlőt, és Sylvie máris csuromvizes volt. Ezt nem hagyta annyiban. Most kezdődött a csata. Most egy vízsugár majdnem a házat célozta volna meg. Mindketten felszabadultan nevettek. Az utolsó napok feszültségei mintha elrepültek volna. Mindketten a vízsugár alá álltak és kiadóan zuhanyoztak.  Sylvie már kezdett fázni, amikor Eric elzárta a vízcsapot. Sylvie elmondta neki, hogy mikor indul a busz. Hogy tényleg már el akar-e utazni. Ezt nem, de vele együtt a szigetre még el szeretne menni, és ha ma nem indulnak, késő lesz. Eric elgondolkodott ezen és igazat adott Sylvie-nek.  Visszamentek a házba, megitták a kávét és becsomagoltak hátizsákjaikba, mielőtt a receopcióhoz mentek volna. Ma este már Ko Samuin lesznek. Azon a szigeten, ahol sejti az apját. De egyelőre nem oda akart menni, hanem arra a szigetre, amelyről Simon mesélt nekik. Sylvie is szívesen látni akarta ezt a szigetet. Hétfőn már el kell indulnia. Most már csak a hétvége állt rendelkezésükre. Gyorsan becsomagoltak, amikor visszajöttek a bungalójukba a nemzeti parkban. Most nem akartak autóstoppal a legközelebbi városba menni. Egy taxi vitte őket oda. A pályaudvaron sok ember volt. A délutáni expresszre vártak. Sylvie és Eric későn fognak érkezni. Abban reménykedtek, hogy a pályaudvaron találnak majd szállást. A szezonban ez nem lesz könnyű ügy. De eddig mindig szerencséjük volt. A vonat késéssel érkezett. Nehéz volt ülőhelyeket találni. A vonat telis-tele volt. A második osztályban külön helyeket találtak két egymás mellett fekvő fülkében.  Úgyis fáradtak voltak és aludni akartak. Később találkoznak a folyosón. Csak Surat Thaniba fognak eljutni, az út maradék részét komppal kell megtenni. Abban reménykedtek, hogy ma még elérnek egy kompot.

Később az ablaknál Sylvie azt kérdezte, hogy tud-e valamit Surat Thaniról, hogy esetleg ott is tudnak-e éjszakázni. Csak azt hallotta, hogy ez inkább egy unalmas város, de egy nagy közlekedési központ. Itt összefut minden szál, amely a szigetvilághoz vezet. Fülledt volt, az ablaknál is.  Sylvie csak egy topot viselt, mégis izzadt. Milyenek az emberek az ő fülkében. Két francia turista van, a többi thaiföldi. Egy tanár, egy nyugdíjas nő, aki meg szeretné látogatni családját Surat Thaniban, és egy kereskedő, aki Bankokból jött, és délen egy üzletet szeretne lebonyolítani. Milyen üzletet? Azt nem kérdezte meg. Üzleti úton van. A nyugdíjas nővel annak családjáról beszélgetett, amely egy szigetre költözött, hogy a turistaparadicsom hasznát hajtsa. Suratban a családnak egy másik részénél akarnak találkozni. Ezt lefordította neki. És miről tud Eric beszámolni? Eddig aludt és még nem foglalkozott különösen szomszédjaival. Amerikai turisták és két thai asszony, ha jól figyelte meg. Hogy nem éhes-e. De igen. De most Suratig ki kell bírnia. Hiszen ezen a vonaton biztos nincs büfé. Ezt ő se hiszi. Hogy van-e még vize, mivel nagyon szomjas. Igen, ezzel tud szolgálni. Sylvie tájékozódni akart. Majd elmondja neki, hogy megtud valamit az étkezési lehetőségekről a vonaton. Még nem olyan vészes. Utazásai során rosszabb dolgokat is megélt már. Azon kívül aludni is szeretne. Nem kell fáradoznia. Surat Thaniban majd mindent megtalálnak. Sylvie is fáradt volt és egy kissé ideges. Nem akarta már megint elmondani neki, hogy utálta, hogy mindent a véletlenre bíz.  Ő is éhes volt. De ez most nem volt fontos. Ő is meg fog próbálni egy kicsit aludni. Ericet mégis megpuszilta és további jó utazást kívánt neki. Eric pajkosan mosolygott, és eltűnt a fülkében.  Sylvie még egy darabig az ablaknál állt és hagyta, hogy a szél fújjon a hajába. Szerette a szelet a vonat ablakánál.

Amikor Surat Thaiba érkezetek már nagyon sötét volt, és úgy tűnt, hogy a következő busz a kikötőhöz csak egy óra múlva indul. De annak is késése volt. Egy órával később elérkeztek a kikötőhöz. Most a többi turistával együtt a kompra kellett várniuk. Az hamar meg is jött, viszont sok időt hagyott az elindulásra, úgy, hogy csak hajnalban kimentek a tengerre. Viszont volt idejük, Suratban egy utcai kioszkban enni- és innivalót hozni. Most már nem voltak fáradtak. A lassú napfelkelte a tengeren egy szép színjáték volt, mindig más szigetek vonultak el mellettük. Ez a hajókirándulás megérte az utazás összes strapáját.  És szerencsére már láttak is valamit. Hegysziklák emelkedtek ki a tengerből, amelyeknek az erózió bizarr formákat adott meg. Ko Samuin reggel érkeztek meg. Most már nagyon fáradtak voltak és a kikötőben szálláslehetőségek után érdeklődtek. Az utazási irodában egy panziószobát foglaltak le, amelyhez egy mikróbusszal mentek.  Most az volt a szükségletük, hogy alhassanak. A szoba elég kicsi volt, a francia ágy majdnem az egész szobát foglalta el. Megfelelt az ő igényeiknek. Délután délfelé akartak utazni, hogy felkeressék azt a szigetet, amelyről a két amerikai beszélt. 

Este már nem bírták. Kijelentkeztek és a buszpályaudvarnál két motorbiciklit kölcsönöztek. A poggyász legnagyobb részét a rekeszeikben hagyták. Először a sziget keleti részéhez utaztak. Most már igazan szabadnak érezték magukat. Már senki sem tudta feltartóztatni őket. A paradicsom fele vezető úton voltak.  Csak Ericet értek útközben az apjára emlékeztető gondolatok.  Valószínűleg hozzájárult, hogy az egykori érintetlen szigetből egy turistaközpont lett. Ha bízni tud érzéseiben és itt majd tényleg megtalálja. De most még nem akart erre gondolatokat pazarolni.  Holnap estéig Sylvie-vel itt fogja tölteni idejét és a másik szigetre áthajózni. Amikor majd visszajön, komolyan fog foglalkozni a kereséssel. Most jó volt, hogy még el lettek terelve gondolatai. Keleten voltak a legnépszerűbb strandok. A legészakiabb strandon egy pizzériánál álltak meg. Utána megbánták. A thai ételek valószínűleg jobban ízlettek volna. Egyelőre viszont jóllaktak. A túra folytatódott a sziget legdélebb pontjáig. De nem tudtak megszakadás nélkül utazni, mivel egy záporeső ígérkezett. Ezeken a trópusi vidékeken majd biztosan tovább tart. Motorbiciklijüket egy emelkedésen állták le és egy kávézóba mentek, ahol egy banánturmixét rendeltek. Igazuk volt. Egy monszunszerű eső elöntötte az utat perceken belül és folyót varázsolt belőle. Sok thai kirohant az útra, mert motorbiciklijüket akartak biztonságba helyezni. Eric és Sylvia ezt nyugodtan nézhették végig, mivel az ő biciklijük biztonságban volt. Amikor elállt az eső, folytatták útjukat. Késő este érkeztek ahhoz a kikötőállomáshoz, amelyről az amerikaiak beszéltek nekik. Itt elhelyezték biciklijüket. Szerencsére éppen egy tarkán festett hosszúfarú hajó állt készen az átkeléshez. A kapitány barátságosan üdvözölte őket és meghívta őket a beszállásra.  A távolban kivehető volt az a sziget, amelyhez irányt tartottak.  A környéken még több kis sziget volt. Ericet azért érdekelte különösen ez a sziget, mert ott az amerikaiak véleménye szerint olcsón lehetett földet vásárolni.  Azon kívül még nem elpiacosodott, és ezért egy ideális hely a kezdeményezésekre. Nem volt túl messze Koh Samuitól. Kényelmesen át lehetett áthajózni egy bevásárlás kedvéért.  Eric nem akart panziót nyitni egy sűrűn lakott turistaközpontban. Valami különöset akart, úgyszólván a paradicsomot. Hol voltak manapság még felfedezetlen szigetek? Meg kellett keresni őket. És jó volt, hogy csak néhány ember látogatott el szívesen az ilyen szigetekre. Nekik a pálmák alatti panziója az ideáli cél lenne. Egy pár kunyhóra gondolt, nem túl sokra, négy-ötre, amelyeket egész évben, az esőidő kivételében adna bérbe.  De néhány ínyenc éppen az esős évszakban jött, hogy megcsodálja a növényzetet, pár ezeket az embereket nagyítóval kellett keresni. Amikor a szigetre érkeztek, mindjárt egy bungalós falut vettek észre. A csónakvezető elbúcsúzott tőlük. Vissza kellett menni Koh Samuira, ahol lakott.

Egy kunyhóba jelentkeztek be, ahol 500 bahtért tudtak éjszakázni. Még vacsorát is kaptak, ami nagyon ízlett nekik. Utána még egy kicsit beszélgettek a vendéglátókkal. Megkérdezték tőlük, hogy emlékeznek-e az amerikai házaspárra. A háziasszony mosolygott. Hátul nyissák ki az étlapot. Ott tényleg a házaspárnak az internetről letöltött úti beszámolója volt. Milyen kicsi a világ. De eszerint nem volt sok látogatója a házaspárnak, ami viszont nem különösen izgatta a vendéglátókat. A turizmusból nyert pénzt még egypár bungalóba, de mindenekelőtt egy gumifaültetvénybe kívánták befektetni. Nagyon optimistáknak tűntek. Az elején keményen kell majd dolgozniuk, de biztosan voltak abban, hogy ez az üzlet később kifizetődik.

Gumifákkal Eric nem akart foglalkozni. De a kis ültetvényt fent a hegyen a következő napon meg akarta nézni. Sylviával fel akarta fedezni a szigetet, mielőtt este visszaviszi őt Koh Samuiba, hogy hétfő reggel még elérje járatát Bangkokból Madridba. Sylvie-nek ugyanis fárasztónak lesz, de hiszen ő akart vele erre a szigetre utazni. A kapitánnyal már egy időpontot beszéltek meg. Remélhetőleg tudja és be akarja tartani. Samuitól repülővel utazik vissza Bangkokba. Akkor Bangkokban még egy kicsit pihenhet, mielőtt a haza felei útra megy.

Aznap este gyorsan elaludtak, bár Samuiban már kipihenték magukat. Ez a sziget a zavartalan alvás paradicsoma is volt. Bangkok nyüzsgőse után ez a sziget egy oázis volt. A következő reggelen korán ébredtek és azonnal egy sziget körüli felfedező útra mentek, reggeli nélkül.  A sziget másik végén még egy bungalófalu volt. Egy stégekkel kijelölt úton odaértek. Az út néhány helyen erősen be volt nőve. Ahogy a bungalófalu tulajdonosa elmondta, a bungalókat fel akarta újíttatni és újra kiadni, miután valamennyi ideje más ügyletekre szentelte az idejét. És természetesen akkor megint létesíttetni fogja az ösvényt is. Megköszönték az információkat. Közölte velük, hogy működik a konyha. Elfogadták az ajánlatot, és fánkot ettek reggelire ananásszal. Akkor elindultak a strandhoz. Ott volt egy zátony. Látták, ahogy néhány fiú hajóba szállt. Most az is derült ki, hogy mi volt a fiuk terve. Hajóikból horgásztak nem messze a zátonytól. Veszélyesnek tűnt, mivel a hajók egyre újabban a zátony felé sodródtak. Aztán megint egy kicsit eveztek és újból kezdtek horgászni. Eric és Sylvie-nek az volt a terve, hogy délután ők is mennek evezni. A hajó használata benne volt a bérletben. Most majdnem körbeevezték a szigetet és visszatértek a kunyhójukhoz. A háziúr azt ajánlotta nekik, hogy elmegy velük a gumifa ültetvényhez. Azt Eric is akarta megnézni.  Sylvia inkább a strandhoz akart menni és egy kicsit olvasni. Eric később hozzá akart társulni. Eric és Sawath most a sziget közepén lévő hegyhez indultak. Fent már lehetett látni a bevágott kerget. Eric most Sawathot a feldolgozási módszerről kérdezte. Eric látott egy férfit, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy begyűjtse a lét egy vödörbe. Sawath elmondta, hogy ehhez az anyaghoz később enzimeket adnak. Ezáltal besűrűsödik a lé. És mit csináltok ezzel a masszával? Abból gumiszőnyegek készülnek. Itt láthatsz néhányat, amelyeket szárításra tettek ki. A dolgozó most hozott egy besűrűsített levet, amelyet a formákba öntötte. Később ezeket a formázott, még nagyon sűrű gyékényeket ki kell hengerelni. Itt látod ezt a sodrófát. Ezzel megmunkáljuk a gyékényeket.  Úgy néz ki, mintha sok és nehéz kézimunkát igényel. És ez megéri. A dolgozók hozzá vannak szokva ehhez a munkához. Nem kapnak sokat érte, de hálásak vannak a munkáért és sorozatgyártás esetén kifizetődik. Ez lehet, de azt hiszem, inkább panziót szeretnék nyitni. Igen, magunknak, a thaiaknak a föld megmunkálása nagyon fontos. A turizmusból is élünk, de nem egyedül. Vannak más terveink is, amelyekről azonban még nem szeretnék beszélni. Azon kívül egy pályázaton szeretnék részt venni. Talán állami támogatást is kapok terveimhez. Ez ugyan jó lenne. Most Eric és Sawath megint lementek a hegyen. Sawath azt mondta, hogy most megjött az ideje egy Singha- sör fogyasztásához, amelyhez Ericet is meg akarja hívni. Elfogadta a meghívást, de utána Sylvie-ről akart gondoskodni.

Délután Eric és Sylvia egy evezési túrára mentek. Miután reggel gyalog kerülték meg a szigetet, most az óramutató járásával ellenkezően akartak körbeevezni a szigetet. Most tűzött a nap annyira, hogy először elegendő naptejjel bekenték magukat, mielőtt elindultak volna. Újra és újra kis szigeteket láttak. Ha több idejük lenne, biztosan az egyik szigethez kajakoznák. Ez a túra most jó időtöltésnek tűnt. A kajakcsónakban egy kis fuvallatot lehetett érezni, amely kellemesen lehűtötte őket. Sylviának már a közellévő hazautazása jutott eszébe. Ennek a gondtalan hajózásnak nemsokára vége lesz. De talán ez így jó is volt. Nem tudott úgy élni, mint Eric. Neki egy kitűzött cél kellett. Majd a barátaival is fog találkozni Madridban, akik szintén fontosak voltak a számára. A legszívesebben már most indult volna, de ezt nem mondta Ericnek. Mosolygott rá és a csodálatos mangróva erdőre hívta fel a figyelmét, amelyekhez most vették az irányt. Sylvia az elülső csónakban ült.

Koh Samuiban megint a motorbiciklijükre pattantak, és most a nyugati tengerparton mentek végig. A végállomáson leadták a motorbiciklit. Most buszon mentek a csomagjukkal a repülőtérhez. Eljött a búcsú órája. Miután Írországon Sophiától vett búcsút, itt most Sylviától kell búcsúznia. Ami hátra maradt, az apja keresése. Sylvia mellette ült és tartotta a kezét. Megint az életének egy része a végéhez tért. Vajon valaha vissza fogja-e látni. De így volt ez. Az emberek találkoztak, és mielőtt igazából megismerték volna egymást, már búcsút kell venniük. Mikor fog ő hazaindulni? Vajon valaha arra is kerül sor. Most megint minden újra kezdődik. Állást és lakást keresni. Még nem akart arra gondolni. Most nem ő jelentkezett be a pultnál, hanem a barátnője. Később vissza akart menni a panzióhoz, amelyben megérkezésükkor szobát foglaltak. Átölelték egymást és hosszan egymás karjaiban maradtak. Sylvie azt mondta neki, hogy most el kell mennie. Nem tudott elnyomni néhány könnycseppet. Majd írjon neki az e-mail címére. Kontaktusban akart maradni vele. Leginkább azt szeretné majd megtudni, hogy visszatalálta-e az apját.  Még egyszer megcsókolta, aztán búcsúzott. Most őt is ellepte a szomorúság és a kijózanodás.  Megint egyedül. És előtte a bizonytalanság. De csak tőle függött, hogy mit kezd majd vele. A csomagja egy részét otthagyta a repülőtéren és megint motorbiciklit bérelt. Ezzel a panzióhoz utazott. Ugyanazt a szobát kapt