nomad.hupont.hu

Migration for creating another world

Mivel Csilla most azt is tiltotta meg tőle, hogy lássa a kicsit, mert csak felkavarja, Eric kezdett azon gondolkozni, hogy nincs-e itt az ideje, hogy  hazamenjen és rendbe hozza az életét. Aztán nem is remélt szerencséje volt a magántanítványaival. Most sok fizetőképes tanulói voltak, ami azt is lehetővé tette, hogy jobb lakásba költözzön. Felújította a lakást és nekirugaszkodott egy kis galéria építésének az eléggé magas plafon alá. A főbérlő adta beleegyezését. A hétvégeken most egy nyelvi klubot vezetett. Ezt nem a pénz miatt szervezte, hanem mert örömét lelte abban, hogy intelligens emberekkel vitatkozzon az ország nyelvén vagy más nyelveken is. A hosszú útján olyan emberekkel találkozott, akikkel angolul beszélt. Ezért ezen a nyelven jól tudott kommunikálni, ha nyelvtani hiányosságai is voltak. És Lászlótól függetlenítette magát. Most nem volt kedve egy új kapcsolat kialakításához. Amikor még Csillával volt együtt, többször is megcsalta. Most nem fájt a foga új szexuális kalandokra. Tovább akart lépni, és nem vesztegetni az időt az ilyen afférokkal.

Carlo azonban szerette a kalandokat. Túl korán elkötelezte volna magát? Mindennek felett a lányát szerette. De az utóbbi időben nem volt kedve otthon eltölteni estjeit. Ma is telefonált Lászlónak, hogy neki lenne-e egy kis ideje? László már Carlo hangján érezte, hogy megint rossz a hangulata. Később Carlo az iskolába jött, ahol néhány baráttal kiültek a teraszra. Tulajdonképpen László egy kicsit mérges volt. Mindig, amikor Carlo már nem tudott segíteni magán, ő volt az első kikötő. Ami nem is zavarta, de neki is kellett küzdenie. Carlo túlságosan hagyta magát, és családja is volt. Az utóbbi időben gyakran előleget kért tőle. „A kicsi éhes”. Túl könnyűvé tette a saját dolgát. Aztán megint megbocsájtott neki. László erre az estére még nem tervezett semmit. Amikor felálltak az asztaltól. Együtt a kocsmába mentek. Biztosan megint hosszú lesz az éjszaka. Carlo akart filózni. 

                        

Amikor Akira jött, minden megváltozott. Egyből azt érezte, hogy bár konfliktusai nem lettek kevesebbek, de összességében lazábbá vált. Akira csak néhányszor jött egy évben. Az ausztriai út után Lili még néhány napig ment Németországba a szüleihez. Aztán visszatért a folyónál lévő városba. Megtörtént. Szerelmes volt. Most minden nap írtak egymásnak. Néhány fotót Lászlónak is mutatott. Az az érzése támadta, hogy ő is vele együtt örült. Lili most már nem tanította annyira intenzíven anyanyelvét. Az angol egyre fontosobbá vált, és ő is került ebbe a sodrásba.  Az angolt tulajdonképpen soha nem szerette. Az oroszban otthonosan érezte magát. Az angolt csak érintette. Annak az országnak a nyelvét, amelyben most tartózkodott, eléggé gyorsan tanulta. Akira arra bátorította, hogy írjon. Némelyik ideje írt az ebben az országban szerzett élményeiről. Egy normális élet kontúrjaiból kiesett. Azért kellett írnia, hogy egy városban élő nomádként otthonra találjon. Akira is szeretett írni. Most inkább a fényképezésre adta a fejét. Gyakran együtt kirándultak és ő szívesen fényképezte.

 

 

Carlo elvált Annától. A házasság nem tartott sokáig. Azon gondolkozott, hogy tovább lépjen-e, de a kislányától nem akart és nem is tudott búcsúzni. Lakást bérelt. Ez azt jelentette, hogy most többet kellett dolgoznia. A kicsi eltartásáról és a lakás bérletéről kellett gondoskodnia. Most azt érezte, hogy a tanárkodást már nem fogja bírni sokáig. Megint munkát talált egy újságnál, ahol néha cikkeket írt. De ez a munka se bizonyult eléggé fizetendőnek. Talán lakást kellene venni és kiadni. Akkor olyan dolgoknak is tudná szentelni idejét, amelyeket valóban szerette. Szíve szerint leginkább írásból élne. De idáig csak egy elbeszélést hozta nyilvánosságra. A többi dolgot mind egy fiókban deponálta. Egyelőre az új barátnőjével néhány napra akart elutazni.

Eric berendezkedett lakásában. De most megint ezt a nyugtalanságát érezte. Ha nem látogathatta meg lányát, úgy kevés kilátása volt itt életének. Új családot alapítani? Ahhoz még sok volt az álma, amelyek nem voltak egyezhetőek egy családdal. Már tudta, hogy nem akart itt maradni. Még jól ment itt a sora, de nem akart megint addig várni, míg minden elrongálódott. Egy dolog még mindig fájt neki. A kocsmában találkozott egy ír színésszel, aki itt dolgozott. Gyakrabban találkoztak, és Ian Észak-Írországról mesélt neki. Volt neki lakás ott, amelyet ki szokott adni. Majd egyszer együtt mehetnének oda. De volt egy dolog, amelyet el kellett rendeznie, hiszen, nem voltak papírjai, amióta ellopták tőle. Ahhoz, hogy újakat szerezzen, haza kellett mennie és rendbe hoznia életét. A börtönbüntetés, amely oly sokáig váratott magára, most elévült. Haza menjen? Még egyszer börtönbe kerülni nem akart. Most ír irodalmat olvasott és Észak-Írországról tájékozódott.

 

Lili most vendégtanárként dolgozott egy iskolában. Ott angolt tanított. Nehézségeket okozott neki ez a nyelv. Sokat készült, mégis az az érzés támadta, hogy nem tudott lelkesülni ezért a nyelvért. Tanulói is észrevették. Lili néha is türelmét vesztette. Most ősz volt és Akira akart jönni. Lilinek sok volt a munkája. Még meg kellett szoknia az új iskolát. Eléggé elfáradt. Akira azt mondta, hogy a hegyek közé kellene menni. Lili az utóbbi időben sokszor ellátogatott a moziba. Rendezők iránt érdeklődött. Volt olyan ötlete, hogy Akirával együtt filmet készítsenek. Beleegyezett. Ha már ilyen kedve volt, akkor ezzel kellene foglalkozni. Egy olyan filmről álmodozott, amely csak érzékeltetett képeken és gesztusokon keresztül egy bizonyos hangulatnak adjon kifejezést. Egy vasútátjárónál eljátszódtak egy utazás kezdetét, amely bizonyos helyekre kalauzolta el őket.  Egy szőlőhegyhez, egy virágos mezőhöz. A virágos mező aztán egy másik történetnek a színhelye lett. Lili a margarétás mezőben táncolt, és Akira csábított kamerájával. Amikor később megnéztek a filmet, felfedeztek benne egy hibát: egy csík húzódott át a képsorozaton. Fényképeket is készítettek, ezek megmaradhattak. 

Lászlónak az utóbbi időben kevés volt a szerencséje munkájával. Egyre kevesebb tanuló jelentkezett tanfolyamokra. A német nyelv iránti érdeklődés, amely a rendszerváltozás után hirtelen felszökkent, most alábbhagyott. A nyelviskola erre a nyelvre specializálódott, de ha muszáj, az angolt is jobban belevon. Már egy néhány anyanyelvű jelentkezett, nyáron viszont saját elfoglaltságai voltak. Azonkívül saját magát is akart egy kicsit visszavonulni az iskola üzeméből. Ott várt rá az az újság, amelyet ki akart adni.  A médiaüzem alternatívájaként egy olyan újságot szeretett volna összehozni, amely azon emberek érzéseit és gondolatait hordozta, akik kifejezésre akartak jutatni, ami nekik reményt ad. Valamit szembeállítani a negatív tendenciáknak. Túl gyakran az ember elfelejti, hogy vannak is olyan dolgok, amelyeket támogatni kellene. Mindig is volt érzéke olyan emberek felé, akik kiutatlannak tűnő helyzetekben tudtak valamit őrizni magukban, ami más embernek is segített. Egy kis, csendes újságra gondolt, amely szólt az emberekhez, hasonlóan, mint az iskolája. 

Carlo felszabadultnak érezte magát válása után, de valahogyan bizonytalannak is. Svájcban az ember a maga útján járt, karriert, családot, gyerekeket tervezett. Ebből a mintából kitört, amikor feladta biztos állását és helyette bizonytalan életet választott külföldön. De az ő munkájával nem boldogult volna. Viszont most mit tervezett? Talán mégis egy családot, egyszerűen együtt élni, vagy szabad házasságot? De miért is töprengett? Szerelmes volt, és láthatóan Éva is. Éva sejtelmesebb volt, mint Anna és jobban tudta értékelni elképzelései egy nem annyira konvencionális életről. Talán azon is múlt, hogy fiatalabb volt Annánál. Évával sokat beszélgetett irodalomról. Dramaturgiát tanult és mellette gyerekeket korrepetált, hogy egy kicsit javítson anyagi helyzetén. Szülei kevésbé támogatták, mint Anna szülei, de őz az önállóság imponált neki. Függetlenebb volt tőle. Úgy érzett, mintha tíz centiméterrel a föld felett lebegne. A válás utáni depresszió után ez a kapcsolat úgy tört be az életébe, mint egy arany napsugár. Bénító tétlenségből hozta föl, most megint írt. És Éva már ismerte lányát is.

Eric a követségre ment. Nehézen ment neki. Előadta ügyét. Több mint tíz évig papírok nélkül élt. A követség munkatársa el se akarta hinni a történetet. Először is az aktát a szülőhelyéről akarta rendelni, akkor megint jelentkezzen. Ericnek úgy tűnt, mintha az utolsó tíz évet, mint egy álomban élte le. Most egy „normálpolgár” kerékvágásába lépett? Az utolsó tíz évben a világ is megváltozott. Alig már voltak ellenőrzések a határoknál. Neki ugyanis egy saját elmélete volt, a világpolgáré. Ha már egyre globálisabb lett a világ, minek még a kötődés egy nemzethez. Természetesen gyökereit nem tudja tagadni az ember. De ha van olyan, hogy kozmopolita, akkor az ő volt a legeredetibb formájában. Tulajdonképpen nem szerette ezt az egész ügyet, amely a papírok köré folyt. De most elhatározta magát, és ha végre lesz útlevele, akkor illően is ki fogja használni. Fél Európán ment át papírok nélkül. Most meg fogja hódítani a világot. Már volt potyautasként Tunéziában. Most más tervei voltak. Először is Észak-Írország, de az ázsiai tervét se adta fel.

 

Lili észrevette, hogy nem boldogult az angoltanítással a másik iskolában. Amikor anyanyelvét tanította, sokkal oldottabb volt. Szerencsére akkor jött egy tanár, aki leváltotta, és nem csak vendégtanárként majd ott dolgozik. Ezután Lili a nyelviskolában egy nyelvvizsga lebonyolításában segített. Abban sokkal több örömet lelt. A karácsonyi szünetben hazautazott. Az anyukájának a hatvanadik születésnapja volt. Lili tovább maradott, mint máskor. Apja életbiztosítást akart vele kötetni, de arról hallani sem akart. Más tervei voltak. Talán Akirával tudna valamit felépíteni. Amikor Januárban visszajött, és a nyelviskolán keresztül egy másik iskolában dolgozott, megint jött Akira. Most viszont az zavarta Lili, hogy Akira mindig jelen volt, amikor óráira készült. Meg akarta hívni egy vacsorára egy étteremben, de nem volt kedve. Becsomagolta hátizsákját és eltűnt. Lili megkönnyebbült. Amikor már hosszú ideje nem hallattatta magáról szomorúvá vált és minden este abból a tésztából evett, amelyeket otthagyta. Néha ivott egy kis vörösbort, amit szinten hagyott hátra. Nem akart enni. Egyre vékonyabbá vált.

Eric megkapta papírjait. Most valahogyan unalmasnak tartotta az útra való felkészülést. Viszont az új barátjával utazhatott. Még nem tudta, hogy vissza fog –e jönni, vagy majd a másik országban marad. Ian megnyugtatta. Annyi ideig maradhat, amennyit akar. Először Belfastba utaztak, ahol Ian élt. Iannek három hét után vissza kellett jönnie. Eric hosszú ideje nem volt a tengernél. Mindjárt a tengerparthoz járt le, miután megérkeztek. Több halászhajót látott. Nyilvánvalóan itt még akadtak halászok, akik a mindennapi fogásukból éltek. Az egyik halászhoz odament, és azt kérdezte tőle, hogy a megelégítő-e a zsákmány. A halásznak furcsa kiejtése volt. Ha egy kicsit megerőltette magát, viszont értette meg jól. Mélyen barna volt és csíkos pulóvert hordott. Eric benne Hemingway reinkarnációját vélte látni. Ha lehetséges, az egyik reggel az egyik halásszal szívesen kimenne hajózni. Most a hullámokba merült. A repülőút után nem nagyon fáradt el, viszont jó volt, még egy kicsit lustálkodva időt tölteni a strandon. Kinézett a tengere. Ian nem jött el vele, mert otthon egy kicsit pihenni akart. Este egy kocsmába készültek menni, hogy az ír viszkit próbálják.

Carlo is szünetet óhajtott tartani. Nővére volt Berlinben es egy időre hozzá akart menni. Németországban is tervezett utazni. A rendszerváltás óta még nem volt ott. Kíváncsi volt, hogy hogyan fogadták az emberek keleten és nyugaton az ott zajlott változásokat. Már egy újság szerkesztőjével abban egyezett meg, hogy az élményeiről beszámolót írjon. Így biztosítani is tudta a költségek fedezését Németországban. A testvére afelől nyugtatta meg, hogy szállásról és ellátásról nem kell gondoskodnia. Éva egy barátnőjével el akart utazni. Nem akarta ebben megakadályozni. De talán majd utána jön. Tulajdonképpen nem is volt ellene, hogy egy kis időt egyedül tölthette. Azon kívül Katrin társaságában volt és Akirával is szándékozott találkozni. Már rég nem látta Katrint. Előtte hagyta el a Svájcot, férjével Berlinbe költözött, aki ott a követségen dolgozott. Rendezett élete volt. A kis unokahúgát se látta még.  Mindenesetre ő is már apa volt. Rékának Németországból ajándékot akart hozni. Most be kellett csomagolnia. Először használta bőröndjeit, miután Svájcból ide jött.

Lili hosszú idő után megint a nyelviskolába ment. Röviddel a születésnapja előtt volt. Az egyik teremben éppen zajlott egy film forgatási munkája, amely egy nyelvvizsgáról szólt.  Az egyik kolléganője azt kérdezte tőle, hogy azért jött-e, mert Akira is itt van. Ott volt?  Arról nem tudott semmit. Hat hete nem láttak egymás, és azt gondolta, hogy már túl lenne a kapcsolaton. Amikor látta, mégis újra az izgalmat érezte. Csak a fizetéséért jött, és tovább is kellett mennie egy magántanítványhoz. Nem tudna-e segíteni egy nyelvvizsga jelenet megvalósításában. Most nem, de talán később. Sietett a tanítványához. Vegyes érzésekkel visszament az iskolába. Akira éppen egy jelenetet vett fel. Lili is ott állt. Aztán jobbnak tartotta, ha búcsút vesz. A haza felei úton egy kissé szomorú volt, de meg is könnyebbült. Nemsokára lefeküdt, még egyszer gondolkozni akart ezen a napon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 23
Tegnapi: 49
Heti: 240
Havi: 1 007
Össz.: 109 519

Látogatottság növelés
Oldal: Nomádok VIII
nomad.hupont.hu - © 2008 - 2024 - nomad.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »