nomad.hupont.hu

A piac nem volt üres ígéret. A parkolóban leállították motorjaikat, és már látták is a tarka standokat, amelyeken gyümölcsöt, édességeket, lepényt és palacsintát lehetett venni. Egy másik sarokban iparművészeti cikkeket árultak, még egy kicsit tovább az egyik standnál az egyik látogatónak éppen megmasszírozták a fejét.  Mike és társai paradicsomot, krumplit, tyúkhúst, és konyhai fűszereket vettek. Abból este főzeléket akartak főzni és salátát készíteni. A Mizen Headnél vadon akartak sátrazni. Most tehát megállnak a sok könyvben megemlített Írország legdelibb pontjánál. Megint a tengerpart mentén utaztak. A távolban már kivehető volt a sziget. Az minden valószínűséggel Cape Clear volt. Most a világítótornyot is látták a kis szigeten a messziségben. Ez volt az utolsó pont, amit az Amerikába kivándorlók látták. Kicsivel később megérkeztek a Mizen Head Látogatóközponthoz. Itt sok volt a felfedeznivaló. Mindenekelőtt a világítótornyok története érdekelte férfiúkat. És természetesen Marconi is, a jelállomás feltalálója. Amikor az idő ködös volt, a hajóknak jeleket sugároztak. Írországnak ezen a pontján, ahol a víz sziklazátonyokkal volt aknázva, sok hajótörés történt. Amikor az épület másik oldalán kiléptek, egy szigetet láttak maguk előtt. Ott volt ez a bizonyos jelállomás és egy világítótorony is. Hogy odáig eljussanak, először egy fehér hídon át kellett menniük, amely a tengerszoroson átívelt, a sziget és a szárazföld között.  A hídon erős szél fújt. A tajtékot a sziklák vertek vissza. Most a híres kilencvenkilenc lépcsőfokot le kellett menni a sziget végéhez, ahol néhány épület volt található. Itt régebben a személyzet élt, aki a jelállomást és a világítótornyot szolgálta ki. Most a szikla peremén álltak, körülbelül tíz méter a tenger fölött. A hullámok vize, amely a szakadozott sziklakon törődődött, majdnem egészen hozzájuk spriccelt fel. A korlátban kellett kapaszkodniuk, hogy a széllökések el ne vigyék őket.

Ez a viharos élmény után most indultak, hogy megfelelő helyet találjanak a kempingezésnek. Egy szélvédettebb hely után kellett körülnézniük.  Nemsokára találtak egy olyan helyet, mivel viszont még elég korán volt, úgy döntöttek, hogy tovább mennek, Crookhavenbe. Ez egy kis halászfalu volt, amely nevét kikötője horkalakú körrajzának köszönheti, és ilyen formában belesimul a belföldbe. Nagyon festői falu volt. Ez az öböl sokkal védettebb volt, mint a nyers Mizen Head. Itt is egy éjszakára akartak maradni. Motorjaikat a kikötőben parkolták le, és már is indultak, hogy körülnézzenek a faluban.

Nemsokára találtak egy pubot, amely előtt néhány szék állt, és ahonnan rá lehetett nézni a kikötőre. Mindjárt a pub mellett a halászok szárították hálóikat. Egy alvó kis falu, amelynek mégis megvolt a sármja. Több idillt alig láttak eddigi körútjukon. Előttük a pasztellszínű kis csónakok, és a napszak ellenére kevés volt az ember a kikötőben. Most már ideje volt, hogy megbeszéljék további útjukat. Már tisztában voltak azzal, hogy a délen és délkeleten keresztül Dublinbe mennek. Az út egyes állomásait még meg kellett beszélniük. Több variánsból lehetett választani. Az egyik lehetőség az volt, hogy Corkba mennek. Mike azt hangsúlyozta, hogy már nincs nagy kedve várost nézni, Martin egyetértett vele. Péter is úgy érvelt, hogy inkább még pár szép országutat ismerne meg, minthogy unatkozna egy városnézési túrán. Paul inkább úgy vélekedett, hogy olyan kis helységek, mint Crookhaven után, miért nem jó megint egy várost nézni. Andrew erre azt válaszolta, hogy lesz még lehetőségük, Dublinben sok mindent megnézni. A többség döntött. Corkba már nem fognak menni. Mike azt mondta, hogy tulajdonképpen még Waterfordot tervezett. Mike egyetértett. Egy ilyen régi normann várost biztosan érdemes megnézni. Peter azt kérdezte, hagy valaki hallott-e már Glendaloughról, ami egy nagyon festői hely. Paul azt mondta, hogy már hallott róla, de nem tudta, hogy mit lehet ott megnézni. Egy régi kolostort és az ottani táj sem elvetendő. Ezzel a többiek is egyetértettek. Úgy hogy már két úti cél állt előttük. Most a kocsmáros a második kört hozta. Ez is Írországhoz tartozott. Délután egy kikötőben ülni, és sörözni. Élni és élni hagyni nem mindenképpen erre a falura illeszkedett, de lazáságában mégis valami nagyon ír volt benne. Kihasználták az alkalmat, hogy a kocsmárost egy alkalmas kempinghelyről kérdezzék. Azt mondta, hogy nyugodton telepedhetnek le a kocsma mögötti réten. Ezt nem kétszer kellett mondani. Miután megitták sörüket, a motoroktól hozták a felszerelést, a sátrakat, a kis kempingtűzhelyt. Talán egy kicsit szemtelen volt, közvetlenül a pub közelében főzni, de elrejtetten csinálták, a sátor mögött. A kocsmáros azt is mondta, hogy nyugodton használhatják a kerti székeket, amelyek a pub mögött találhatók. Ez még egy kicsivel kényelmesebbé varázsolta a szabad ég alatti vacsorát. Mike arra emlékeztetett, hogy most már az északot és a nyugatot jártak be. Most még volt egy hetük, hogy felfedezzék a delet is. Mike azt mondta, hogy kihozza az útikönyvet a sátorból, hogy olvasson nekik Waterfordról. Hirtelen Peter elkezdett horkolni. Talán mégis izgalmasabb útvonalat kellene tervezni. Waterfordban a kristálymanufaktúrán kívül nem volt sok látnivaló. Még egyszer gondolkodniuk kellett, hogy mi lenne a jobb. Tudjátok mit, egyszerűen végigmegyünk a tengerparton, és azt nézzük meg, ami utunkba esik. Azonkívül a gyönyörű panorámát is lehet élvezni. Peter megint felébredt.  Eric azt tette hozzá, hogy talán még egyszer érdemes lemenni a kikötőhöz. Talán még egy kis kikötői kirándulásra is lesz alkalmuk. Jó ötlet, Néhány euróért az egyik vagy a másik halász talán megegyezik. Aztán Martint még jobb ötlet támadta. Meg is nézhetik a világítótornyot. A hozzátartozó házat, amelyben az őr lakott, nemrég felújították. Felismerték a tornyot a kikötő bejáratánál. Talán egy kicsit hosszú lesz a séta, de onnan majd gyönyörű lesz a kilátás. És útközben majd egy másik pubba is még mehetnek, és talán az itteni emberekkel is ismerkednek meg. Azzal Andrew is egyetértett, aki már eléggé fáradt volt. Egy SMS-t kapott barátnőjétől, de nem árult el semmit. Akkor Peter és Mike egy olyan dalt elkezdtek énekelni, amit itt gyakran a kocsmákban lehet hallani. Így meneteltek a rakpart mentén, és a dal szövege azt az érzést keltette, mintha tengerészek lennének. Ha ír emberek úton vannak, nem tudnak unatkozni.

Rock of Cashel Cahir Castle

A következő napon Eric azt mondta, hogy szívesen nézne meg Kinsale-t. Késő éjszaka még egyszer lapozott útikönyvében, és azt gondolja, érdemes megnézni ezt a délies hangulatú helységet.  Egyenesen a tengerparton végig mehetnek, mert ez egy halászfalu kikötővel. Mike hozta a térképet, látták, hogy nincs túl messze ez a hely. Miután reggeliztek, útnak indultak. A déli tengerpart nem éppen látványos volt, de időnként szép homokos partszakaszok bukkantak fel. Végül egy kis öblöt láttak, amelyben csónakok és jachtok úszkáltak. Ez már Kinsale-nek kellett lennie. A kikötőben parkolóhelyet is találtak. Ez a helység szűk utcaival és tarka házaival úgy tűnt, mint egy babaváros. Egy ideig ballagtak a kis utcákban, a sok éttermet és szuvenír boltot néztek meg, akkor visszatértek a kikötőhöz, ahol éppen néhány csónak a reggeli fogással jött vissza. A távolban a kikötő bejáratánál egy régi erődítményt látták. Oda akartak menni, mielőtt egy pubba mennének ebédelni. Paul most a Kinsale-i csatáról mesélt. A spanyol Armadáról, amely itt az ír klánokkal akart egyesülni, hogy aztán közösen lépjenek fel az angol hadi tengerészet ellen. De az angolok megvertek a spanyolokat és az íreket is, így építették a kikötő másik oldalán látható erődítményt. Az erődítményt, amelyhez most mentek, majdnem száz évvel később létesítették. Paulban megint a historikus ébredt. Az erődítményről jó kilátásuk volt a kikötőre és a környező vidékre. Tipikus csillagerődítmény volt öt toronnyal. Miután visszatértek a községbe, egy Armada nevű pubot láttak. Peter azt vélte, hogy az erődítmény után ez a megfelelő hely, hogy még egy sört igyanak. Sok turista volt ott, de néhány ír is. Csak szétszórtan találtak helyeket, így nem tudtak együtt ülni. De talán így is jó volt. Már úgyis egész túrájuk alatt együtt voltak. Nem lesz kár, ha más emberekkel is beszélnek. Eric két idős írrel ült egy asztalnál. Úgy tűnt, ők itt törzsvendégek voltak. Beszélgetésbe bocsájtottak. Sokat tudtak mesélni a helyről. Hogy leginkább nyáron és az angolok által lesz benépesítve. Ők halászok voltak, és az otthoni ebéd után itt telepedtek le. Mindkettőnek nagy családjuk volt. És ő mit csinál Írországban. Dolgozik meg nyaral is. Hogy régóta van-e itt. Nem, csak pár hónapja, és már nem akar maradni sokáig. Hogy tetszik-e itt neki. Igen, az írek nagyon kedvesek. Még sohasem érzett magát ilyen szabadnak és jól, mint itt. Németországban sem. Nem, ott sem. Az írek nehezen tudták azt elképzelni, hogy valaki jobban érezze magát egy másik országban. Hogy nem szereti-e a családját. De, viszont ő egy szabad ember. Aki ezt az életet választotta. Azt sem tudták felfogni, hogy valaki önkéntesen hagyja el hazáját. Ők sohasem mentek volna egy másik országba, viszont ők a tengert szerették. Azt Eric el tudta képzelni, hogy a szabadság utáni vágynak és a tengerre való utazásnak volt valami közös vonatkozása, nem lehetett őket bilincsbe verni. Az elemekkel való harc, mi után az ember sóvárog.   A halászok egyetértettek vele. Gyakran kint viharos volt, és a tengert nem lehetett megszelídíteni. De azt szerették, hiszen a munkájuk volt. Mi az ő célja az életben? Majd még Ázsiába akar menni. És ami azután történik, azt még nem tudja megmondani. Ezt aztán végképp nem értették az írek. Hogy valaki külföldön dolgozik, hogy pénzt keressen, azt értették. De hogy valaki önszántából a világon utazik. Ha ennek jó vége lesz, majd kiderül. Ne féltsék. Eddig már sok nehézségen ment át, és mindig harcba szállt velük. Ezt el tudtak képzelni. Hiszen stramm férfi.

Amikor megint kiléptek az utcára, még egy kicsit lófráltak. Amikor a nap már lassan lebukott, visszasétáltuk motorjaikhoz. Még ma a Rock of Cashelhez akartak menni.  Ott már lefoglaltak egy panziót. Mike reggel felhívta őket. Egy kicsit bonyolult volt. Azt mondták neki, boldog lehet, ha egyáltalán kap szobát nyári időben. De aztán mégis sikerült. Ugyan egy kicsit messze volt a sziklától, de az úton volt. Ma már csak éjszakázni akartak ott, és holnap tovább menni.

Egy fekete hajú lány üdvözölte őket a recepción. A bicikliket a recepció mögött állíthatták le. Ott asztalok is voltak egy teraszon és egy büfé. Mivel nagyon éhesek voltak, szendvicseket vettek. Ericnek nagyon ízlett a füstölt lazac. Olyan jó volt, véleménye szerint, mintha most fogták volna. Most német sört ittak hozzá. Családi panzió volt. A kert szépen ápolt volt, sok rododendron bokorral. Később egy ír család Dublinből is jött. Egy házaspár két gyerekkel tinédzserkorban. Ericnek az tűnt fel, hogy az összes családtag barátságosan kommunikált egymással. Úgy tűnt, ami csak ól érzik magukat itt. Ez a panzió otthonos volt, de egy idő után, miközben a házaspárral utazási élményeiről beszéltek, el akartak indulni, hogy a helységet nézzenek meg. Azt mondták, tele van historikus helyekkel. Az a bizonyos hangulata volt, amely csak történelmi helyeknek a sajátja. A község közepén egy magas kereszt volt. Itt régi épületek is voltak, amelyeket megvilágítottak. Egy régi angol városnak tűnt, gregoriánus korból. Aztán mégis csak megint pubba mentek. A Rock of Cashel-t következő napra hagyták. A pub a legotthonosabb volt azok közül, amelyeket valaha túrájukon felkerestek. A falakon a helyről lefestett képek lógtak. Székek és asztalok aszimmetrikusan helyezkedtek el a teremben. Voltak kárpitozott padok is. Egy alternatív helyiség benyomását keltették. Life zene szólt. Régi ír fokdalok. Néhányan énekeltek a bandával. Amikor az együttes szünetet tartott, hirtelen egy férfi elkezdett énekelni. Nagy tapsot aratott. Mindannyian a bárnál foglaltak helyet, mivel elég korán jöttek. Most különböző sörfajtákat próbáltak ki. Nemsokára vége lesz a jó életnek. Az utazás utolsó napjait még élvezni akarták.

Cahirban álltak meg legközelebb. Itt is egy régi kastélyrom volt. Majdnem meghatóbb volt, mint a casheli kastély. De Cashel is masszív építési módjáról hatalmas benyomást hagyott. A magas körös tornyot már messziről látták. Hozzá csatlakozott egy katedrális romános stílusban. A vezető azt mondta, hogy regensburgi mesterek is közreműködtek ebben az építkezésben. Eric figyelt. Hiszen akkor is már vándoroltak németek Írországba. A Cormac kápolna a legszebb épület volt. Gazdagon volt díszítve. A főportál is kelta díszelemekkel volt ellátva.

Cahirban a kastély nem volt olyan szakadozott, de itt is vastag falak vették körül, mint Cashelben is. Ezek a régi ír erődítmények valamit az ír történelem méltóságából adtak vissza. A kastélyt többször vették be angol csapatok a történelem folyamán. Minden támadást túlélt. Lábánál a folyó a helységen keresztül ment. 

Miután megnézték a kastélyt, Kilkennybe indultak, hogy még egy helyet nézzenek meg a hagyományos, ír történelemnek.  Itt voltak híres angol nemes családok birtokai. A motorizált alakulat tagjainak most már lassan fogalom alakult ki az építkezési stílusokról az ír történelem során, akár a kelták, a normannok, vagy az angolok voltak az építők. Most már csak Glendalough volt hátra, a korai ír időkből származó kolostoros település. Itt Szent Kevin munkálkodott. Itt is magas körbástya fogadta a látogatót, és a kolostor maga a hatódik századból. Ferde sírkövekkel büszkélkedő temető álmodozásra invitált.

Tehát utazásuk utolsóelőtti állomása már mögöttük volt. Séta közben, a jégidő korszakában alakult völgyben még egyszer említették az egyes építményeket, amelyeket utazásuk során láttak. Különösen Peter, a historikus, a többieknek részletekről mesélt. Így ez a séta igazi történelemórává vált, és mellesleg még élvezgethették a szép tájat is, mely Antrim völgyeire emlékeztetett. 

Nagyon várták ezt az utat, és most már végéhez közeledett. De volt még egy vigasz, Dublin. Eric már egy kicsit ismerte a City-t, de ő is még jobban bele akart merülni ebbe a szeretett városba. Itt még sok volt a látnivaló. Mivel a többiek tudták, hogy már itt volt, rábízták, hogy állítsa össze a programot. Azt mondta, hogy először is az O’Conell Streethez mehetnének, Dublin főútjához. Ott volt a posta épülete, ahol 1916-ban az ír szabadságharcosok megnyerték a szabadságot. Katédrálisokat is ajánlott figyelmükbe, a St. Patrick’s Cathedral-t és a Christ Church Cathedral-t. Azután még tehetnének egy kitérőt a Phoenix Parkba. A többiek szívesen mentek vele, úgy gondoltak, hogy igazi Dublin ismerővel van dolguk. És természetesen legalább egyet a többemeletes pubokból akartak meglátogatni. De mára már elég volt. Amikor este megérkeztek az ír fővárosban, azonnal szállásukhoz mentek, amit Mike már utazásuk előtt foglalta le. Egy panzió volt, a város északi részében. A szobák kellemesek voltak.  Hamarosan megvolt a felosztás. Mike és Martin a felső emeleten található szobába költöztek be. Lent, a reggeliző mellett Andrew és Eric költöztek be. Peter és Paul az udvarra néző szobába vonultak. Egy sörre mégis még egyszer lementek. Ki tudott ellenállni az ír fővárosnak. A Porterhouse-ba mentek, amely modern pub hírében állt, mivel nemcsak Guinnesst, hanem más sörfajtákat is kínált. A berendezés is modernnek hatott, bár voltak egy hagyományos pub vonásai is. Egy kicsit elegánsabbnak tűnt, mint az otthonos fajta pubok. Nem maradtak sokáig, az utolsó napok fáradalmait még érezték csontjaikban, és szállásuk is kényelmes volt.   Ha akartak, ott is lehetett még valamit inni. Ahhoz már csak Mike-nek és Ericnek volt elég ereje. Két lengyel lány mellet ültek a csapos pultnál, aki nemrég érkezett Dublinbe. Nemsokára munkát találtak, kiszolgálóként éttermekben. Lengyelországban angol tanárnők voltak, viszont fizetésük itt meghaladta sokkal a tanárok keresetét az ő országukban.  Mivel még nem találtak megfelelő lakást, és a szállótól egy hónapra kedvező ajánlatot kaptak, egyelőre itt maradtak. Eric azt akarta tudni, hogy nehéz-e lakást találni. Az nem, de minden nagyon drága. És némelyik bérlet még fizetésüket is meghaladja. Már volt néhány jó ajánlatuk, de még tovább akartak keresni. Bérletüknek itt csak egy hét múlva lesz vége. Hogy van–e idejük, munkájuk mellett lakást nézni. Igen, két műszakban dolgoznak, és felváltják egymást. Néha hétvégén is mennek nézni. Eric már arra is gondolt, hogy talán később hozzájuk költözhetne, de ezt most nem akarta szóvá tenni. A lengyel lányok nagyon femininnek tűntek neki, ha egy kissé régimódinak is. De pont az tetszett neki. Bűbájosak voltak. Sokáig már Eric és Mike se bírták, még ezek a lányok mellett se. Eric indulásnak adta a jelét. A lengyel lányok még maradni akartak, bár nekik is fájt a lábuk.

Még egy izgalmas nap várt rájuk, mielőtt visszacsúsztak volna a mindennapok kerékvágásába. Az időjárás is legjobb oldaláról mutatkozott. Nemsokára a Phoenix Parkba kerültek. Itt azt mondták, szarvasok is vannak. Eddig még nem látták őket, de talán a sok emberen is múlott, akik itt nagy tömegekben járkáltak. Talán a vad állatok csak meg voltak rémülve. De itt jó volt tartózkodni. Egy jó kis földarab a város dzsungelében. Ezek a nagy fűmezők invitáltak egy kiterjedtebb sétára, az intenzív utazásuk után. Az utóbbi napok sok utazgatása azt a vágyat ébredte, hogy most egy kicsit lazuljanak. Sok egyetemista, aki valószínűleg itt nyaralt, lekuporodott a fűbe. Mindenhol a kis csoportok színes foltocskái voltak láthatók, néhányan piknikeztek. A hat fiú szintén odahevert. Két nagy plédet elővettek zsákjukból, és pár üdítőt. Most nem kellett nekik a sör. De hamar továbbálltak. Vissza akartak menni a város színes kavalkádjába. Dublinnek ez a csábítóereje volt. Miután délelőtt megnézték az összes látnivalót, most csak sétálgattak a park közelében, és hagyták, hogy a város rájuk hasson. De aztán lábai mégis egy kocsmához vitték, az utolsó állomáshoz városi túrájukon. Mi lenne Dublin pubjai nélkül!!! Itt három emeleten szólt a zene, tánc volt és enni is lehetett. Mindenki ízlése szerint rendelt. Éhesek lettek, és valami jót akartak enni. Eric Irish Stew-ra vágyott. Akkor felmentek az emeletre. Mike-nek kedve támadt billiárdozni. A többiek söröztek, egy sarokban nem messze a billiárdasztaltól ültek le. Még egyszer hagyták, hogy az utazás élményei előttük lebegjenek el. Számtalan kilométereket mentek, és többet éltek meg, mint különben egy egész évben. Ezt az utazást senki sem akarta hiányolni, és talán a következő évben megint túrázni mennek, de akkor egy másik országban. Eric akkor már biztosan nem lesz itt. De az élet változásokat követelt. Nem voltak szomorúak. Péter már egy kicsit rémkedve a hétfő reggelre gondolt, amikor megint be kellett költöznie irodájába. Viszont a hétvége még előttük volt. Majd visszatérve Glenarmba, még egy kicsit akklimatizálódni lehet. Ericet a kemping várta, de nem zavarta. A következő napokban viszont dublini munkáról kellett gondoskodnia. A többiek még nem akartak beszélni az előttük álló időről. Paul azt mondta, lemegy a bandát hallgatni. Hogy valaki vele megy-e. Mindannyian csatlakoztak. Néhány további kör sör után visszamentek szállójukra, kipihenni másnaposságukat. Már nem volt sok hátra az útból, még egy kicsit pihenni akartak. Mindenki felment Mike-hez és Martinhoz a legfelső emeletre, ahol kilátásuk is volt a városra.  A lengyel lányokat is meghívták. Ericnek azt kellett bevallania magának, hogy majdnem beleesett az egyik lányba. Odaadta telefonszámát. Amikor a következő reggelen már kialudtak magukat, befizették számlájukat és egy hangulatos reggeli után visszaszáguldtak Belfastba. Eric megint beköltözött Ian lakásába, és mindjárt bekapcsolta a mosógépet. Volt mit mosni, akkor is, ha minden egy nagy hátizsákban elfért. De mosónapot ezen az úton nem lehetett betenni. Akkor Iannek írt egy e-mailt. Azon csodálkozott, hogy még nem gondolkozott az evésen. Spagettit főzött. Ketchup még volt a hűtőben.

Most megint a mindennapok költöztek be, és ez így is volt jó. Eric szívesen ment vissza a kempingbe. A cigányélet fázisa után a rendezett élet is megint szép volt. Mindjárt mondta el  főnökétől, hogy úgy szándékozik, hogy szeptemberben és októberben Dublinben szeretne dolgozni. Augusztusban még szívesen maradna. Főnöke elvben egyetértett, a főszezonban még szüksége volt rá, utána már inkább iskolai osztályok jöttek. De addig valakit alkalmazhat. Eric akkor elkezdett dolgozni. Szívesen dolgozott. Úgy érzett, hogy megvalósítja saját magát. És szabad ég alatt dupla öröm volt. Sokáig már nem tarthat. Akkor valószínűleg egy konyhán fog dolgozni Dublinben. Még ma az interneten akart rákeresni. Most sok volt a gyerekes család a kempingben. Eric szombaton sportórát tartott nekik. Ha volt erre igény, egy csoportot a közelben fekvő erdőbe vitt kocogni. Ma este bográcsgulyást akart főzni. Majdnem minden lakó jelentkezett. Most vásárolni ment. Sok húst kellet vennie. Paradicsomot, paprikát, krumplit, hagymát. A főnöke a kis teherszállító autót engedte át neki. A piacon friss áru volt. Először is körülnézett, hogy a legjobb hozzávalókat válassza ki. Sok stand volt, de ő már tudta, hogy hol lehetett mit szerezni. Amikor visszajött, egy ír nő készen állt, hogy segítsen neki. Tapasztalt háziasszony volt, és a két lányát aprításra osztotta be. Eric időközben a tüzet készítette elő. Akkor az aprított hagymát a bográcsba rakta. Később a húst is tette hozzá. Később a feldarabolt húst adta hozzá, és erőteljesen kevert össze mindent. Nemsokára a lé eresztett. Most egy kis vizet adott hozzá, és a krumpli darabokat is adta hozzá. Most fűszerezni kellett. Akkor még a paradicsomot és a paprikát is tette hozzá. Mindent vízzel töltet fel, és megbízott egy fiút a keveréssel, aki kíváncsian hozzátársult.  A nyaralók egy nagy serege már helyet foglalt a rönköken, amelyek a tűz köré sorakoztak. Megint volt néhány szorgos asszony, aki kiosztotta az edényeket.  Most már hosszú sor gyülekezett a bográcsnál. A nagy merőkanállal Eric kiosztotta az ételt. Egy szigorú ír nő rendre intette a tömeget. Először is a gyerekeknek adjanak. Végre mindenki ült a helyén, és aki akart, még repetát is kaphatott. Most Eric is egy kicsit pihenni tudott. Egy pár írhez ült, akiknek nagyon ízlett Eric főztje.  Az evés után rágyújtottak. Délután megint javítania kellett. Az alatt az idő alatt, amikor nem volt itt, mégis sok lett a javítandó. Jött a másik gondnok is, és együtt gondoskodtak egy eldugult mosdóról. Nem tartott sokáig, most néhány égőt ki kellett cserélni. Akkor a tűzhely, amelynek nem működött a sütője. Amikor mindent kijavítottak, még néhány sátrat állítottak fel. Most kis szünetet tartottak.

Eric műszakjának nemsokára vége lett. Még rágyújtottak egy cigire, akkor Eric búcsúzott, felszállt a buszára, és visszament. Megint a város rabja lett. Most ki tudta piheni az utazás fáradalmai és az első munkanapot is. Lefeküdt a szófára, és zenét hallgatott. Sinead O’Connor. Szerette ezt az énekesnőt. Aztán felhívta Ginát. Hogy kíváncsi-e utazási élményeire. Szívesen meghívja az estre. Ma nem tud jönni, de talán pénteken. Jó, Ericnek megfelelt. Sok időre volt szüksége, hogy összerázza magát, és elkezdje rendbe tenni a lakást. A hétvégén egy kicsit hanyag volt. De most mindent pótolni akart. Mosogatott, port törölt, és a növényeket is öntözte. A mosást szerencsére már intézte. Most még egy kicsit sétálhatott. Útja megint a Botanikus Kert felé vezette, amely már kedvenc helyévé vált. Azt hitte, hogy téved, de ott látta Alice-t és Shane-t. Szívélyesen üdvözölték egymást. Alice azt mondta, hogy anyukája már tud kapcsolatukról. Este majd együtt mennek vissza, de addig még egy kicsit szeretett volna sétálni Shane-nel. Anyukája csak azért engedte meg, mert a hétvégén sokat dolgozott. Gina ma csak délutánra ment be az egyetemre, és autóval elhozta őt. Mindjárt Shane-nel telefonált, érte ment az egyetemhez. Jó estét kívánja nekik, nem akarja őket zavarni. Nem, nem zavar. Neki is kívánták azt, aztán szétváltak útjai. Eric leült egy padra és rágyújtott. Ma óta már megint sokat dohányzott. Nyaralásuk alatt alig cigarettázott. Talán le kellene szokni. De a borról soha nem fog lemondani. Mi is múlhatott felül egy jó pohár bort. Az lenne a legjobb, hogy ha Ginával a hétvégén egy étterembe menne. Most már megengedheti ezt magának. A fizetése nem volt rossz. De a Gináról szóló ügy nem a pénz függvénye volt. Egy fajta barátságérzés kötötte hozzá, de igazan közel nem került Ginához. Intim dolgokról is beszélt volna szívesen vele, de nem tudta, hogy hogyan kezdje, és hogy egyáltalán szerette-e ezt. Majd kipuhatolja. Túlságosan szerette ahhoz, hogy valamire kényszerítsen. Mi történhet még? Nemsokára Dublinbe megy. Akkor szabad életet veszethet. De most Ginával akart barátkozni. Talán jobb, ha most hazamegy.